Vékony a jég

Iszonyú vékony a jég. Már egy rossz lépés sem fér bele, a túlpart pedig még mindig nagyon messze van. Elköltöttek egy halom pénzt, a Liverpool egyik legnagyobb legendáját pedig egyszerűen kidobták. Az FSG-nek most már vigyáznia kell: még egy fatális hiba nem fér bele – ráadásul az anfieldi álszentség is felzabálhatja őket.

Káosz – talán ez a jó szó a Liverpool jelenlegi helyzetére. Káosz uralkodik a klubnál, de káosz uralkodik a szurkolók fejében is.

Nincs managerünk, nincs Director of Footballunk, tehát jelenleg nincs átigazolási koncepciónk se. Kétségbeesést kellene éreznem – sokak szerint 1964 óta nem volt ilyen zűrzavar a klub körül. Válaszokat kellene követelnem, mert ezek a mocsok tulajdonosok hallgatnak (ráadásul megölték Kennyt, a szemetek!).

Érdemes itt is megállnunk egy pillanatra. A Spirit of Shankly például közleményben szólította fel a tulajokat, azonnal informálják a szurkolókat. Ja de a “Liverpool Wayt”, “a klub ügyei házon belül maradnak” elvét is tartsák meg, különben megint sírunk. Hihetetlen, számomra teljesen elképesztő, hogy a klub talán legjelentősebb szurkolói társasága ennyire gyökér tud lenni. Ugyanez a mélységet nem ismerő álszentség jellemzi a stadionkérdést és a modern focihoz való viszonyunkat is: legyen új stadion, de az Anfieldet ott ne hagyjuk, bazmeg. Legyen BL, meg legyenek jó játékosaink, meg nyerjük meg a Premier League-et, de közben ne menjünk a Távol-Keletre népszerűsíteni magunkat, mert az olyan kapitalista balfaszság.

„Azon teremtmény pedig, mely új manageri struktúrért epedne, sújtva legyen az Szent Kézigránátunk által!”

Ez az egész tökéletesen jól jellemzi a mostani helyzetet is: fingunk sincs, mit kellene most gondolni. Oké, természetesen adott a nagyon kényelmes vélemény, miszerint az FSG ki akarja lapátolni az Anfield utolsó szemeteséig az összes pénzt a klubbó, ezért bármit tesznek, az rossz. El kell, hogy keserítsek mindenkit, ehhez a lépéshez először ki kellene operálni Henry agyát – bár Henry talán még agy nélkül is rájönne, hogy ez rossz ötlet. Nézzük, miért.

Mit akar velünk kezdeni az FSG?

Ezek az imperialista kutyák nagyon sok pénzt akarnak keresni a befektetésükből. Henryt tökéletesen hidegen hagyja maga a foci: leszarja a lest, leszarja a játékosokat, leszarja a gólokat, és Isztambultól sem áll fel neki. Őt egy dolog érdekli: sok-sok zöldhasú. És mégis, ezáltal válunk mi, szurkolók érdekessé számára.

Most akkor gonosz bácsi ez a Henry?

Lehetséges, de ez igazából egyáltalán nem számít. Nézzük az ő fejével a dolgokat: eddig kifizetett nagyjából 300 millió fontot a klub megvásárlására. Henry üzlete tehát jelenleg 300 milliós mínuszt mutat. Mivel ez a pénz vagy az övé, vagy más bácsiktól kérte kölcsön, Henry érdeke az, hogy ezt és még többet visszaszerezzen. Hogy miért még többet? Amikor Henry és a többi FSG-s bácsi amellett döntött, hogy meglévő 300 milliójukat mire költik, elmorfondíroztak: rakjuk-e be a bankba a pénzünket, és hagyjuk, hogy ott kamatozzon? Vagy inkább vegyünk egy kínai higanyfeldolgozó gyárat? Esetleg egy afrikai gyémántbányát? Vagy vegyünk egy angol klubot? A kérdést nem pénzfeldobással döntötték el, sőt, még csak nem is az alapján, hogy kinek melyik tetsztett. A várható profitot mérlegelték, és ez alapján arra jutottak, hogy ha megveszik a Liverpoolt, azzal jobban járnak, mintha x %-os kamaton tartanák a pénzüket egy bankban. Ergo ők nem csak a 300 milliót, hanem annak az évek során felgyülemlő kamatos kamatait is szeretnék visszaszerezni.

Tegyük fel, hogy Henry az utolsó csavarig, afféle oroszos megoldásban, szét akarja lopni a Liverpoolt, így akarván visszaszedni a pénzt. Ez egy klub esetében a játékosállomány eladását, valamint a profit kilapátolását jelenti. Bizony sok pénzt ki lehetne talicskázni a klubból: ha például eladnánk mindenkit, Henry rögtön gazdagodna 237 millió fonttal. Na ez egész szép, a baj csak az, hogy ez egyrészt nem nagyon működne, másrészt még mindig kb. 70 millió mínuszban lennénk csak a vásárlási ártól, nemhogy a kamatoktól. Persze utána eladhatnák még a klubot is, de ugye egyrészt senki nem lenne már hajlandó meccsre járni, másrészt a szinte garantálható szurkolói ellenállás révén a Liverpoolos hörcsögketrec-eladások is visszaesnének. Lenne egy szinte teljesen leépített klub, amit három fillérért lehetne továbbadni (negatív spirál, eladott játékosállomány, másodosztály).

Szóval nem, Henry pénzt akar, de nem így. Annyi focit már láttak, hogy rájöjjenek, az eredmények szoros kapcsolatban állnak a bevételekkel. Ha tehát a bostoni bácsik sok pénzt akarnak, egy olyan csapatra van szükségük, ami nyer. Nyerni persze többféleképpen is lehet (csúnyán, szép játékkal), de félretéve a játék milyenségét, úgy általában véve a szurkolók elsősorban a győzelem tényét, nem annak hogyanját értékelik. A feladat tehát az, hogy egy többnyire nyerő csapatot építsünk. Így pénzt kapunk a győzelmekért, sőt, a sok kis vágott szemű mind a Liverpool mezében akar majd ugrálni, mert mi leszünk a menők. A nyerő csapatot mellesleg mink is szeressük.

Még ez a dvd is fogyna

Ömlik majd a pénz a Liverpoolhoz, mert mindenki Liverpool-mintás tányérban fog zabálni a világ körül, a szurkolók Henry-szobrokat állítanak, a BL pedig újra retteg majd tőlünk. Henryék meg ránéznek a kimutatásokra, és azt mondják, hogy ez jó mulatság, férfimunka volt, megérdemlünk most már mi is valamit. Henryék tehát elkezdhetik megcsapolni a profitunkat. Neeem, neem, nem az fog történni, amire megint gondolunk: nem vennék el az összeset, mert a bostoni bácsik egyrészt ráérnek, másrészt tudják, ha elveszik mindet, a klub előbb-utóbb nem tudná fenntartani teljesítményét.

Henryék tehát nem két napban, még csak nem is két évben gondolkodnak. Nem ingatlanspekulánsok, hanem ügyes üzletemberek, akik tudják, hogy ha a szurkolókat elvesztik, ha a csapatnak rosszul megy, elvesztik a pénzüket.

—

Az FSG úgy látta, nem áll jól a befektetésük, hoztak ezért egy döntést, ami mellett pro és kontra is fel lehet sorakoztatni érveket. Korábban hoztak néhány rossz döntést is (Comolli, Suárez-ügy, téli erősítések elmaradása), sőt, azt sem vitathatjuk, hogy most már rohadtul nem ártana villantani valamit. De hogy a következő lépésüket kapásból lehülyézzük – ez beszűkült gondolkodásra vallana, főleg akkor, amikor ilyen komoly változások vannak készülőben.

Persze, hát hogyne utálnánk a változást, alapvetés, hogy utáljuk, az ember fiziológiája rühelli a változást.

De mi van, ha – talán drámai így fogalmazni, de – egy új kor hajnalán vagyunk?

Olyan manageri struktúra bevezetésére készülünk, amire eddig nem volt példa a labdarúgásban. Új lesz a managerünk, új Director of Footballt kapunk, új kereskedelmi-, új kommunikációs igazgatónk van. Itt a tabula rasa, nulláról indulunk. Nincs több szenttehenizált manager (még a mezünk is radikálisan más lett). Egy soha nem látott megújhodás történelmi pillanatában lehetünk most – HA az FSG jó döntést hoz.“The first guy through the wall…always gets bloody, always.”

Ne temessük előre az FSG döntését (ami ugye még meg sem született), új koncepcióját, mert azzal a biztos bukásnak ágyazunk meg. A bukásban pedig egyenlő lesz szurkoló, játékos, manager és tulajdonos – egy nagy egész. Egy nagy vesztes.