Két éve ugyanitt voltunk

Nagyjából a sorsdöntő Arsenal-meccs óta nem tudunk mit kezdeni a PL-meccseinkkel, az FA-kupa döntője után pedig már a szezonunkkal is bajban vagyunk: végképp nem tudunk már semmi izgalmasat sem felmutatni. A ma esti Liverpool – Chelsea ráadásul nagyon emlékeztet minket valamire.

Álltunk mi már itt. Álltunk már itt nagyon hasonló helyzetben, utoljára két éve, amikor 120 percnyi küzdelem után Forlán minden addig elért eredményünket, a Lille és a Benfica elleni fordításokat félresöpörte. A Liverpool akkor is, most is mindent megtett, amelyet képességei szerint megtehetett. És ahogy akkor, most is a Chelsea-t fogadjuk elsőként egy hasonló szezon után. (…És ahogy akkor, most is a szokásostól eltérő mezszponzorral lépünk pályára.)

Sérültünk továbbra is csak kettő van Lucas és Adam személyében, a kezdőre pedig egy 4-4-2-t tippelünk: Reina, Kelly, Carragher, Agger, Johnson, Spearing, Gerrard, Maxi, Kuyt, Suárez, Carroll. 180 perc választ el minket, hogy véget érjen egy olyan szezon, amiben egy ideje már nincs sok keresnivalónk (és örömünk).

Ahogy két éve, most is nehéz lesz összekanalazni a győzelemhez szükséges lelkesedést – olyannyira nehéz, hogy anno ez nem is sikerült.

Valószínűleg sosem tudjuk már meg, szándékos volt-e az a visszapassz…

Az elvárásainkat már a következő idényre hangoljuk, most úgy állunk itt, mint valami sokat kínzott fogoly: bármit, bármit, csak ne verjenek már meg minket megint, ne kelljen már megint hazai pályán nézni a töketlenkedésünket. Legalább ezt a 90 percet kérjük.

Meg ha esetleg javítani tudnánk a hazai meccseink pontátlagán… Bár ez lehet, hogy nagy kérés lesz.