Egyszer véget ér…

Talán még sosem hagytunk ennyi időt két poszt közt, de egyrészt az előző bejegyzés mondanivalója, másrészt a szokatlanul unalmas elmúlt hét miatt indokoltnak tartottuk a hallgatást – most viszont itt a hétvége, a Liverpool pedig – ismét – kísérletet tesz rá, hogy legalább az Evertont megelőzze azon a rohadt tabellán, hogy kicsit szépítsen az elmúlt hetek eredményein.

Habár a Liverpool számára nagyon jól jönne most egy győzelem (győzelem – főnév, jelentése: három pontot szerezni egy mérkőzésen), a holnap délutáni mérkőzésre egy döglött lovat sem tennénk fel. Több okból sem.

A Newcastle az utóbbi átigazolási időszakokban rendre jól vásárolt, liverpooliként ezt különösen fájó látni: ott van mindjárt az a Demba Ba, akit Tony Pulisék az orvosi vizsgálaton kaszáltak el és aki utána 13 meccsen hét gólt, 28 meccsen 16 gólt lőtt előbb a West Hamben, utóbb a Newcastle-ben – de Papiss Demba Cissé, Cabaye vagy Tioté is bármikor vállalható nevek lennének akár nálunk is.

Azonban még ennél is komolyabban billenti ki egyensúlyából az elmúlt években megszokott “focizgatunk és megverjük a Newcastle-t” játékot, hogy a Liverpool már-már katasztrofálisnak mondható 2012-es formában van: csak az edzőváltással szenvedő (na meg kiesésbe beletörődött) Wolverhampton Wanderers szedett össze kevesebb pontot nálunk, amely tény még az olyan szélsőségesen optimista lelkeket is sűrű anyázásra sarkallja, mint a Vörös fonat szerzői hármasa – azt azonban az elmúlt másfél hónap eredményének tekintjük, hogy Kennyék leszoktak a statikus, posztokhoz ragasztott szélsőkről, így a támadásaink jóval hatékonyabbak lettek – kár, hogy a védelmünk kimerülése ezt nagyrészt ellensúlyozta.

„11 meccsen 8 pont? Not bad.”

A decemberi mérkőzés két látványosan unatkozó csapat látványosan döntetlenre hajló meccse lett volna Bellamy és Gerrard nélkül: Pardew azon a meccsen egy visszafogott 4-5-1-gyel állt ki, ami kinyírta a Newcastle támadásait, cserébe semmit nem tett hozzá a védelemhez (az mondjuk mind a mai napig rejtély, hogyan tudtak mégis vezetést szerezni). Sajnos nem valószínű, hogy Pardew hasonló szívességet fog tenni hazai pályán, így egy 4-4-2-re számíthatunk részükről. Ba-Cissé versus Carragher-Skrtel. – Sóhaj –

Mivel Lucas, Agger, Johnson és Adam továbbra is sérültek, a kezdőnk valószínűleg így fog kinézni: Reina, Enrique, Carragher, Skrtel, Kelly, Spearing, Gerrard, Downing, Maxi, Kuyt, Suárez.

A védősor az utolsó győzelmet keresi a látóhatáron

A konzisztens formát hiányoltuk a Liverpooltól, hát az utóbbi hetekben megkaptuk: tök konzisztens módon kikaptunk boldog-boldogtalantól. A kissé széthullott keret ellenére azonban fontos leszögeznünk, hogy az elmúlt heteket nem véletlenül nevezhetjük mélyrepülésnek: ezen a néhány mérkőzésen mutatott teljesítményünk ugyanis még az idei átlagot is alulmúlta, ami azt jelenti, hogy a Liverpool jobb ennél. Ahogy a győzelmi sorozatok, úgy a vereségi sorozatok is véget érnek. Valahol. A miénk talán a St. James’s Parkban a SportsDirect.com@StJamesParkban a SportStreklámtáblaJamesStParkban@ a MikeAshleyjátszótere@Parkban a Sports Direct Arenában.