Az ellenfél lényegtelen
Továbbra is Anglia legjobb és legfontosabb rangadója, továbbra is Anglia két legjobb csapatának harca. És mindez továbbra sem érdekel minket, mert az Old Traffordon pont ugyanolyan három pontot osztanak a győzelemért, mint máshol. Két hete 2-1-re győzött a Liverpool, azóta még Suárez is előkerült.
Tavaly kétszer is volt szerencsénk az Old Traffordon vendégeskedni: szinte bele sem merünk gondolni, milyen trágya Uniteddel találkozhattunk akkor ősszel, ha még Hodgson nem-irányítása alatt is majdnem ikszre hoztuk a meccset. Akkor Gerrard dupláját Berbatov és a liverpooli védelem együttes erőfeszítései tudták csak legyűrni.
Már tavaly kibontakozóban volt a Liverpool fordított logikája, amiben a kiscsapatok rendre győztek, nagycsapatok pedig rendre megszenvedtek. Hodgson ezt azzal fejelte meg, hogy megfelelő morál híján a második csoportban levő ellenfeleket sem izzasztotta meg. Eleve barátságtalanul barátságos volt Fergusonnal, ami egy United-szurkoló/alkalmazott esetében teljesen okés, a legnagyobb rivális manageri pozíciójából viszont egy szánalmas talpnyaló gesztusa volt.
A Hodgson-féle védekezés: a hibába szugerálás
2011. január 8-án Kenny Dalglish feleségével Dubaiban nyaralt, 36 órával később pedig az Old Traffordon ült a Liverpool managereként. Sajnos más jó emlékünk nem kötődik ehhez a mérkőzéshez, inkább diszkréten továbblépünk.
Mivel az Old Trafford nem az a hely, ahol fullasztó fölényben kell majd játszani, a Liverpool azt csinálhatja majd – azt az egyetlen dolgot -, amihez ért: hibákat, réseket keres, kontrázik, és igyekszik kihasználni ezeket. Ősszel épp ezért tudott ikszre menteni a United: 56%-os labdabirtoklás ellenére a Liverpool csak tologatta a labdát, néha kapura lőtt (bár itt jegyeznénk meg, hogy nem teljesen veszélytelenül, egy jobb napon simán meglett volna a második gól).
Kenny szerint mindenki egészséges, ami azt jelenti, hogy José Enrique is ott lehet, bár rá inkább csak a kispadon számítunk. A United két komolyabb hiányzója Phil Jones és Lindegaard. A valószínűsíthető kezdőnk ennek megfelelően: Reina, Johnson, Agger, Skrtel, Kelly/Enrique, Spearing, Adam, Gerrard, Kuyt, Downing/Bellamy/Maxi, Carroll. Suárez továbbra is csak kispadesélyes.
Carrollt a kezdőbe!
Félsiker, ha holnap este nem bíróktól, bírói döntésektől vagy bármilyen egyéb, nem kívánatos eseménytől (ki kit és mit hugyozott le, ki mit skandált, ki kivel nem fogott kezet/buzisan fogott kezet/hogy köszönnek a vadászok?) lesz hangos az internet.
A másik felét a Liverpool teheti hozzá: két hete már sikerült legyőzni Fergiéket, azóta Suárez is kiszabadult Azkabanból letöltötte eltiltását. A Chelsea és a City után egy United-dupla is elférne a dicsőségfalon, a legfontosabb azonban a három pont megszerzése: ebből a szempontból is lényegtelen, ki az aktuális ellenfelünk.
Tegyük hozzá: a MU háromgólos hátrányt dolgozott le a Chelsea ellen (a második tizenegyes mondjuk befér majd bármelyik Howard Webb tribute-videóba), ami jó mércéje annak, mire is képes a United – lebecsülni őket óriási hiba lenne.
Kedves kommentelők! A Suárez-Evra ügy már nagyon uncsi, hanyagoljuk.
