Nem történt semmi meglepő

Az a helyzet, hogy váratlanul talán csak a meccs unalmassága ért minket, ezt leszámítva azonban pontosan az történt, mint mindig. A Stoke fegyelmezetten visszazárt, a Liverpool pedig fölénye ellenére képtelen volt akár egyszer is veszélyeztetni. Liverpool – Stoke 0-0.

Van a L’art pour l’art Társulatnak egy Bemondóválogatás című jelenete, amiben az egyik bemondó minden előtte levő tárgytól pánikba esik (“jajj, asztal!, jajj, kamera!”): valami hasonló történt a Liverpoollal is, ami megint leblokkolt a saját fölényétől. Downing: jajj, ellenfél! Kuyt: jajj, helyzet! Carroll: jajj, védő! és még hosszan folytathatnánk a sort.

Az öt védős felállás talán eleve túlzás volt a Stoke ellen – ezt sosem tudjuk már meg – Etherington egyetlen megmozdulását leszámítva nem voltak túl veszélyesek, ezért cserébe értékes embert vesztettünk a középpályán, de még inkább a támadásépítésben. De elől sem volt minden rendben: Kuyttel az jelenleg a legnagyobb probléma, hogy már-már görcsösen igyekszik gólt lőni (no meg az első félidőben nem is helyezkedett valami jól).

Persze mit nekünk mezőnyfölény, kapjuk szét őket rögzített helyzetből! – ami nem mellesleg csak tüneti kezelése a labdabirtoklási játék hiányosságainak. Ezzel az a nagy probléma, hogy Charlie Adam 8 millió fontos szögletei, Downing “isteni” beadásai jelenleg egy olyan hét fontot érnek (hogy fedezzük a kalóriaveszteségeket).

A tizenegyesek kérdésében nem merek állást foglalni, egyrészt a stream minősége, másrészt maguk az esetek kérdésessége miatt, azonban ahogy említettem: akár befújhatóak voltak, akár nem, a büntetőkre egyszerűen nem építhetünk.

Csak reménykedni tudunk, hogy Kenny “elégedett vagyok a kerettel”-megnyilvánulása 1. blöff 2. nincs megfelelő célpont 3. a nincs pénz erősítésekre sajtómegnevezése. Összességében semmi olyat nem láttunk tegnap, ami komolyabb pánikra/kétségbeesésre/elgondolkodásra adna okot, mint tegnapelőtt, szóval kár túlzásba vinni mindenfajta dühöngést.

Képek: Sky Sports