A Downing-probléma
Stewart Downinggal kapcsolatban valami nem stimmel: hétről hétre képtelen bármi maradandót is hozzátenni a Liverpool játékához, lecserélése mindig öröm. De miért? Pár hete Hendersont vettük elő, most ismét a Guardian Chalkboard-oltárához járulunk, hogy megfejtsük a nagy Downing-problémát.
Számokkal nehezen mérhető, de Downing elsősorban leginkább peches volt: elég csak a Sunderland elleni szólójára gondolni. Vagy említhetjük a West Brom elleni kapufát is. Vagy a Bolton elleni ziccerét. Vagy még egy tucat esetet, amikor Downing jó beadása után a középen levők képtelenek voltak egy rendes befejezésre.
Chalkboard-istenséghez járulva azonban rögtön kiderül, hogy pechen kívül van még itt valami: egészen pontosan az, hogy Downing az elmúlt öt PL-meccsen (Swansea-West Brom-Norwich-United-Everton) egyszer sem találta el a kaput. Csak két példa:
Aztán megnéztem, hogy mit produkált Kuyt az öt mérkőzéses időtávban (mivel a West Brom ellen nem játszott, a Wolves elleni eredményeit is figyelembe vettem): mindössze két, kaput eltalált lövést találunk a neve mellett:
Kuyt ugyan kevesebbet játszott, mint Downing, de nem annyival, hogy ez nagyságrendekkel befolyásolná az összehasonlítást, ezért megnéztem a két játékos védekezési és passzolási statisztikáit: mind szerelések, mind labdaszerzések (interception), mind passzok terén hasonló adatokkal rendelkeznek, nüansznyi eltérésekről beszélhetünk csak. De akkor mi a halál folyik itt? Ez a formáció hibája lenne?
Itt érünk el ahhoz a ponthoz, ahol a chalkboard kevésnek bizonyul, ugyanis az adatok önmagukban nem mondanak semmit a játékosok helyezkedéséről. Ebben viszont Downing valami katasztrofálisan rossz. Gőze nincs, hogyan kellene segítenie José Enrique munkáját, hogyan kellene megállítani valakit és mint egy őzike az autópályán, bolyong össze-vissza. A Swansea elleni mérkőzésen a vendégek kaptak egy szabadrúgást, miután Enrique a tizenhatos sarkánál, testi fölényét kihasználva letolta a pályáról Dyert. De miért is? Az esetet egy olyan jelenetsor előzte meg, amiben Enrique egy álló játékost fogott, Downing pedig egy ezerrel robogó Dyert adott át, különösebb jelzés nélkül. Tiszta szerencse, hogy a spanyol egy tank és egy homokfutó szerelemgyereke.
És ez csupán egy példa a sok közül. De nem csak ez zavar: úgy tűnik, mintha Downing semmiben sem tudná megértetni magát José Enriquével. Ez megint egy nehezen mérhető pont, így itt is inkább egy szubjektív benyomásról van szó: mintha nem szoktak volna még össze, ellenben nem is nagyon kommunikálnak – egy viszonylag rossz párosítás. A fent említett példa csupán egy védekezési probléma, de ugyanez érhető tetten a tökamatőr és többnyire elfuserált overlappingekben is.
Visszakanyarodva a kapura rúgásokhoz: sokan és sokat emlegetik mostanság, hogy mennyire Suarez-függő a Liverpool. A megállapítás sajnos igaz, és igaz is lesz addig, amíg Kenny ragaszkodik a 4-4-2-höz. Downing és Henderson korábban sem voltak aranycipő-esélyes játékosok, de ezzel a felállással még csak esélyt sem kapnak arra, hogy helyzetbe kerüljenek. Downing esetében például egyetlen ziccert tudunk csak említeni, amit a Bolton ellen hagyott ki, s amit aztán pont Henderson fejezett be – de ezt leszámítva még csak esélye sem volt gólt lőni (jó persze, nullszögből, meg 30 méterről, esetleg öt védő gyűrűjében volt).
forrás: zimbio.com
Összefoglalva az itt elhangzottakat arra a – talán megnyugtató – következtetésre juthatunk, hogy innen már csak felfelé vezethet az út. Stewart Downing egyrészt peches volt eddig, másrészt szinte minden ellene fordult: a 4-4-2 folytán fokozottan támaszkodunk a szélsők beadásaira, emiatt felelősségük is nagyobb, ráadásul a védekezésben is komolyabb szerep hárulna rájuk, ami pont Downing esetében előhozza szeretett angolunk egyik legnagyobb hiányosságát. Ehhez járul hozzá az összeszokottság hiánya, ami érzésem szerint jelentősen hátráltatja az Enrique-Downing páros munkáját.
Véleményem szerint nincs baj Downing képességeivel: ha Kenny lepolírozná és kicsit helyrerakná a maradékot, mindezt pedig nyakon öntenénk egy kis szerencsével, Stewart Downing simán lehetne – ha klasszis nem is – de egy korrekt játékos, akire lehet számítani.
forrás: zimbio.com
