Vajon mire jutott Kenny?

Két ponttal még mindig jobbak vagyunk, mint tavaly, de a két szezont összehasonlítva kijelenhetjük, ennél azért többet vártunk. Egy peches és egy súlyos vereség után a Wolverhampton Wanderers ellen küldheti csatába King Kenny azt a tizenegyet, amit az elmúlt három éjszakán, a plafont bámulva kigondolt. Hajtás után megfutjuk a kötelező köröket és mi is kicsit merengünk a keret összeállításán.

Mert bizony nem volt könnyű feladata. Félreértés ne essék, én hiszek az új igazolásokban. Megértettem azt a taktikát is, amelyet Dalglish eddig követett: tedd be őket a kezdőbe a kritikák ellenére is, majd összeérnek. Viszont olykor többet tanulhatnának abból, ha a padra száműzné őket a manager. Talán az sem javít a problémán, hogy eddig szinte minden meccsünkön együtt szerepeltek az új szerzemények.

forrás: LFC.tv

Habár nem láttam a Brighton elleni második félidőt, a kritikákat olvasgatva feltűnt, a tavalyi kezdő gerince meglepően sok teret adott a másodosztályú csapatnak (ahogy tette azt tavaly a Fulham és a Birmingham ellen is ellensúlyozva ezt öt-öt góllal).

És innentől kezdve értem egyre kevésbé az eddigi felállásainkat, hiszen adott lenne két egész pofásnak mondható csapat, ugyanakkor mindkettő standard hibákkal küzd. Akkor miért nem sikerült eddig pályára küldeni a kettő legjobbjait? Lehet, hogy Henderson csodákat művelne, ha egy összeszokott csapatban kellene működnie. Vagy Downing élete formáját hozná, ha Kuyt, Suarez és Bellamy/Maxi hármasával kombinálna.

Kenny már bebizonyította, nem fél padoztatni 35 millió fontot. Most arra lennénk kíváncsiak, tud-e 55 milliót.

A Wolves egyébként is kitűnő ellenfél bármilyen kísérletezésre: ha ma sem kapnának ki, veretlenségi csúcsot döntenének – ezt persze elég nehéz lesz elérni az Anfielden. Tavaly ugyan kikaptunk tőlük otthon, de december óta csak a Tottenham vitt haza innen három pontot (hogy rohadnának meg). Habár sosem kezdték még ilyen jól a szezont, az elmúlt három meccsükön gólt sem tudtak szerezni.

Az egy négyzetméterre jutó whatthefuck-fejek száma különösen magas volt tavaly

A sérülteket illetően egyedül Glen Johnson jelent problémát, aki már simán kiszorult volna a Liverpool kezdő tizenegyéből, ha nem lenne hasonlóan sérülékeny az őt rosszabb napjain is túlszárnyaló Martin Kelly. Steven Gerrard és Fabio Aurelio újra harcra készek, igaz, legfeljebb a padra várjuk őket.

Maga Kenny is elismerte, komoly fejtörést okoz, hogy kit küldjön ma pályára: a Wolves eredményeit elnézve (WWDLL) egy eddig játszott 4-4-2-vel is nekik eshetnénk, mi azonban jobban örülnénk egy olyan tavalyi 4-2-3-1/4-4-2 mutánsnak, amiben az elülső négyes szabadon mozoghat. A védelemben Reina, José Enrique, Skrtel, Carragher és Kelly ötösfogata várható, előttük Lucas – és ahogy Kennyt ismerjük – Adam fog helyet kapni. Zárójelben megjegyezzük, Adam többedik meccsén bizonyította, néha messzire gurul a gyógyszer, erről jobb, ha leszokik itt, mert az Anfielden nem kajálják ezt a stílust (Mascheranónak is ez volt az egyik legkomolyabb hibája). A szélekre a Maxi-Downing párost követeljük, elől pedig reménykedünk egy Kuyt-Suarez duóban.

forrás: LFC.tv

Az elmúlt két forduló felért egy-egy hatalmas pofonnal: onnan jöttek, ahonnan nem igazán számítottunk rá, és úgy betaláltak, hogy még mindig cseng a fülünk. Mégis úgy vélem, semmit nem kell, és nem is szabad temetni. Amennyiben Kenny, és vele együtt a Liverpool képes végre egy Bajnokok Ligájáért küzdő csapat eredményeivel, valamint játékával előrukkolni, megérte elveszteni ezt a hat pontot. De mi a probléma?

Minden eddigi meccsünkön volt pár perc, esetleg egy-egy negyedóra, amikor egy League Two-csapat passzolási statisztikáit produkáltuk, amikor visszaengedtük a már estélytelennek hitt ellenfelet, amikor képtelenek voltunk háromnál tovább számolni. Ami azért is érthetetlen, mert általában mind a minőség, mind a taktika ott lett volna a pályán. Ezt a hektikusságot kell kigyomlálni és mi sem tökéletesebb alkalom erre, mint egy Wolves elleni bajnoki.