„Ezért hagytam ott a Liverpoolt” – Xabi Alonso-interjú
Sokak számára továbbra sem egyértelmű, miért távozott Xabi Alonso, a Liverpool valaha volt egyik legjobb középpályása. A LFC.tv interjút készített vele, hajtás után elhozzuk nektek a magyar fordítását. Öröm látni, hogy lélekben még velünk van Isztambul és még vagy több tucat este hőse.
„Megérkezvén a Real Madrid tekintélyt parancsoló valdebebasi edzőközpontjába, Alonso sajtósa megkérdezte tőlünk, 20 perc elég lesz-e az interjúhoz. Alonso helyette válaszolt:
“Maradok, amíg csak kell.” – mondta a spanyol, mielőtt leült volna mesélni dicső anfieldi napjairól, és hányattatásairól a távozása óta készült legátfogóbb interjúban.
Alonso liverpooli karrierje mesésnek mondható: Bajnokok Ligája, Fa-kupa, elképesztő távoli bombák, védelmek szétzilálása, egyszóval: zsenialitás a középpályán.
De a lezárás nem volt épp szerencsés.
Egy világot sokkolt a hír, mikor 2009 nyarán kiderült, Alonso Madridba igazol – egy üzlet, ami már jó 12 hónapja a levegőben lógott, miután Benitez kijelentette, le akarja igazolni Gareth Barryt.
A Liverpool középpályása hirtelen eltűnt – a középpálya motorja, aki elérhető közelségbe hozta a bajnoki címet.
“Hisz most már itt vagyunk a célegyenesben, miért akarna elmenni pont most?” – kérdezhették sokan.
A választ az ezt megelőző 12 hónapban kell keresni, mikor Benitez a 2007/08-as idény végén váratlan őszinteséggel fordult Alonsóhoz.
“Az idény végén odajött hozzám Rafa és közölte, új játékosokat fog venni, én pedig egyike vagyok a lecserélendőknek. Ha ajánlatot kap a klub, engem eladnak. Ez volt az a pont, ahol rájöttem, a helyzet változott: nagyon fontos játékosból lecserélhető játékos lettem, egy olyan, akiből másokat akarnak finanszírozni. Elfogadtam, mivel profi vagyok, de rá kellett jönnöm, a helyzet már más. Végül semmi nem történt, az utolsó szezonom elkezdődött – de a nyáron történtek tudatában.”
“Meg kellett értenem őket (a klubot) is. Tudtuk, mi történt, tudtuk, hogy maradok, hogy a legjobban fogok teljesíteni, ha játszatnak. Semmi személyes nem volt ebben, ez egy profi kapcsolat volt.”
“Nem hittem, hogy bármit is bizonygatnom kellene. Tudtam, mire vagyok képes, hogy mit adtam a csapatnak négy éven keresztül – és az utolsóban. Az utolsóban tényleg jók voltunk, rengeteg meccset megnyertünk otthon és idegenben is nagy csapatok ellen. De sajnos az ostoba hazai döntetlenek miatt nem jött össze a Premier League. Úgy éreztük, van egy tényleg jó csapatunk, győzni akarással és igazán rosszul esett, hogy nem lett meg a bajnokság.”
“Nem tudtam, mi fog történni, de az előző nyarat figyelembe véve, úgy éreztem, lépnem kell. Nehéz volt meghozni ezt a döntést, de valószínűleg így volt a legjobb nekem, egyszerűen nem éreztem jól magam (az előző nyár tudatában) – ha még egy évet maradok, nem éreztem volna jól magam.”
“Pedig elégedett voltam a csapattal, a társakkal, úgy éreztem, nagy dolgokat érhetünk el, de tudtam, egy újabb szezon már túl sok lenne. Egy klubon belül fontos, hogy lásd az összképet.”
“Ahogy véget ért a szezon, beszéltem a managerrel (Benitez). Tudtam, hogy a Madrid valószínűleg érdeklődik majd és azt mondtam, hogy ha a feltételek jók, megyek.”
Alonso ugyan már a Real fehér mezét hordja, de az interjú során végig látszott, a liverpooli vörös továbbra is fontos számára.
Mielőtt nekikezdtünk volna, a csapatról kérdezgetett, kíváncsi volt a melwoodi és liverpooli hírekre, az általános hangulatra az edzéseken és úgy általában a klub körül.
Legutóbbi látogatása decemberben volt, Hodgson utolsó heteiben – meg is jegyezte, hogy valami itt nincs rendben. Örült, hogy azóta sokat változott a klub.
Miközben karrierjéről beszélgettünk, egyértelmű lett, egy dátum és egy este továbbra is hatalmas mosolyt csal az arcára.
2005. május 25. – Isztambul. A BL-döntő. Pont hat éve volt, de valószínűleg mindenki úgy érzi, szinte csak tegnap történt.
“Egy álom vált valóra, mikor felemelhettem azt a kupát. Borzasztó szerencsések voltunk, hogy annyi csodálatos estét túléltünk Isztambulig, mint például az Olympiacos, a Chelsea vagy a Juventus elleni meccsek – csodálatos napok voltak, és ez egy csodálatos kezdet volt sokunk számára.”
“Őrült egy este volt, mert iszonyú lelkesen vágtunk neki, de az első félidőt nehezen tudtuk megemészteni. De az összetartás segített még akkor is, mikor lehetetlennek tűnt a feladat. Megcsináltuk és hat perc alatt lőttünk hármat egy vérprofi Milánnak. Csoda volt. A harmadik gól után biztos voltam benne, a mi nevünk lesz rajta a trófeán.”
“Nézz csak a képekre, az arcom elmond mindent arról a büntetőről! A felelősség, a feszült tekintet. Az idegek harca volt ez. Egész pályafutásom egyik legnagyobb pillanata. Kihagytam, de a kipattanó meglett. Szerintem ez volt életem leggyorsabban lefutott öt métere.”
“Utána egészen hihetetlen volt. Annyi év után visszavinni a Liverpoolt oda, ahova tartozik – láthattad az arcokat, a boldogságot Liverpoolban és bárhol, ahova mentünk. Fantasztikus volt megosztani ezt az érzést velük (szurkolókkal) – és egyben feledhetetlen.
“Ez egy olyan döntő volt, amire mindenki emlékszik. Emlékeznek, mert ez volt a valaha létezett legnagyobb comeback – bármerre megyek is, ez az emlék örökre ott lesz az emberekben.”
