A nemzetközi helyzet egyre fokozódik
Ha jól végiggondolom, életem során nem sokszor utaztam egyedül. Amennyiben nem számítjuk az ember mindennapi küzdelmét Budapesttel, talán két balatoni vonatozást tudok felmutatni, ahol “csak magamra számíthattam”. Nem mintha félnék a kihívástól, a ‘you’ll never walk alone’ sosem volt aktuálisabb, mint most. Hajtás után elmesélem a bevezető apropóját.
A Tottenham kikapott, a negyedik hely tehát végleg elment. Az ötödik azonban megtarthatónak tűnik. Az Európa Liga ugyan még nem biztos, az viszont igen, hogy mi (azaz én) olyan közel visszük a blogot a párharchoz, amennyire tudjuk. A nemzetközi helyzet egyre fokozódik.
Négy nap múlva ilyenkor épp szedett-vedett ebédemet fogom magamba tömni, majd kényelmesen felkerekedem, elsétálok a 17-es busz megállójáig, és kivitetem magam az Anfieldre, hogy nézőként ott legyek a Liverpool – Tottenham bajnokin. Ha az ember élőben nézheti meg ezt a találkozót, sok mindenre hajlamos legyinteni: átszállás? Ugyan. Terminálkeresés? Kit érdekel…
Ahogy a bevezetőben is fejtegettem: életemben négyszer repültem (kétszer oda-vissza), most háromszor fogok. Soha nem jártam külföldön egyedül, most fogok. Soha nem voltam Liverpoolban. Most leszek.
Ezért is sajnálom Bale sérülését, Adam belépője folytán most lemaradok róla. De mi ez ahhoz képest, hogy az idei szezon talán legfontosabb meccsét élőben láthatom majd? Semmi.
Szombaton tehát nyakamba veszem a világot, és mindenre kiterjedő helyszíni beszámoló(kk)al fogok jelentkezni.
„A vörös fonat Liverppolba jön, hurrá!”