Ki a nagyobb lúzer?

Vannak három pontok, amik fontosabbak a többinél, és a ma délután esedékes Sunderland – Liverpool pont ilyen lesz. Egy vendégsikerrel leszakíthatnánk az ötödik és hatodik helyre vágyó Boltont, Evertont és Sunderlandet, míg előretekintve négy pontra csökkenthetnénk a Tottenham előnyét, ami már-már ködbe vesző hegyoromként magasodik a csapat előtt. Hajtás után megnézzük mi is történt itt az elmúlt másfél évben, megmutatjuk ki felelős a pályára került labdáért és kicsit elmélkedünk a délutánról is.

Ha Sunderland, akkor bohócgólok, ki tudná feledni az ominózus strandlabda esetét, amit azóta már a hivatalos boltokban sem lehet kapni. Azt persze be kell látnunk, hogy egy Sunderland elleni égést (pláne az akkori kerettel) elég nevetséges holmi pályára került felfújható gumilabdára fogni… Az akkori elemzéseket olvasva nem egy kapcsolódó link címe ez volt: Are Liverpool’s title chances over after defeat?”. Nos igen, ezen jót mosolyogtam. Ehhez kapcsolódóan megjegyeznénk még, hogy Darren Bent ünneplése alapján találata minimum Puskás-díjat ért – de hát egyrészt lelke rajta (a gól az gól), másrészt már nem is kell kerülgetnünk (Villához igazolt).

A Liverpool+Sunderland=abszurd gól képletet az őszi, Anfielden megrendezeett találkozó is alkalmazta: a pálya sunderlandi harmadának határán kaptak szabadrúgást a vendégek, amit Michael Turner egy lezser mozdulattal, sarokkal passzolt hátra kapusának. Itt válnak el az értelmezések: a Sunderland szerint csak hátragurította elvégzésre, a Liverpool szerint a mozdulattal kvázi elvégezte azt. torrest sok mindennel lehet vádolni, de hogy pofátlanság híján legyen azzal nem, így a kétségbeesett kapus elől Kuyt elé tálalt – neki meg nem szokása a látványos bénázás. Kis szépséghibája a sztorinak, hogy aznap 2-2-vel ért véget a találkozó, amit csak Gerrard reflexből bevágott egyenlítő találata mentett meg.

De nemcsak béna vereségekre, és épphogy ikszre mentett meccsekre emlékezhetünk: ugyanez a Sunderland tükörsimán kapott három gólt tavaly ilyenkor – igaz az Anfielden. torres meglőtte az év találatát, majd még egyet, sőt Johnson is úgy tett, mintha 17 millió fontot érne.

Ha nagyon cinikusak akarunk lenni, azt mondhatjuk, hogy rangadó következik, amiben eldől, hogy ki a nagyobb lúzer. A hazaiaknak sosem volt még ekkora sanszuk megverni a Liverpoolt és közelebb kerülni egy európai szerepléshez, míg nekünk sosem kellett még ennél jobban az a nyamvadt három pont. Aki ma veszít, az hatalmas ziccert hagy ki, döntetlen esetén pedig ugyanez igaz, csupán mindkét fél megkapja a “hétmérföldes gyökér” állandó eposzi jelzőt.

Sérültek terén továbbra is hosszú a sor: Gerrard, Kelly, Shelvey és Fabio Aurelio sem játszhat, Agger szereplése viszont már kérdéses. Az ő visszatérése fontos lenne, hiszen a Johnson-Skrtel-Kyrgiakos-Carragher négyesből egyedül Johnson az, aki kreativitással vádolható. Carragher eddig sem volt a focipályák Heinz Guderianja, ahogy Kyrgiakos és Skrtel sem félelmetes agyi kapacitásukkal járultak hozzá a csapat előrejutásához. Látható, hogy égető szükség van egy tízig számolni tudó védőre, aki nemcsak hátul, de elől is segíthet. A csapat összeállítását tekintve egy 4-2-3-1 tűnhet megfelelő választásnak, míg Carroll kezdésére nem sok esélyt látunk. Bármennyire is kíváncsiak vagyunk a Suarez-Carroll kettős munkájára, ezzel valószínűleg várnunk kell, amire már Kenny is felhívta Fabio Capello figyelmét: a colos angol nem teljesen épült fel, ezért rossz ötlet lenne behívni az angol válogatotthoz. Ha Dalglish nyomatékosítani akarja szavait, ma legfeljebb a padra ülteti le Carrollt.

Jóslatokba nem bocsátkoznánk, a West Ham ellen győzelmet, a United ellen valószínűsíthető vereséget mondtunk. Az egy dolog, hogy Kenny óta a formációt nehéz kitalálni (ez pozitív), de az már más tészta, hogy kb. másfél éve az eredményt sem lehet megtippelni. Dőljünk hátra és élvezzük a holland/dán/kínai/szlovák/arab (angol?? fiamhovagondolsz…) stream andalító hangját és a pár pixelnyi focisták játékát (már ha lehet egyáltalán)! Mást nem tudunk mondani.