Kell-e nekünk Carroll, ha van Suarez?
Nehéz lenne akár csak „jó”-ként is aposztrofálni ezt a meccset, mégis izgalmas kilencven percről maradt le, aki nem követte. Vért izzadva, de megvan a három pont, Suarez ismét megvillant, de kellett mindehhez egy bírói döntés is. Hajtás után levonjuk a tanulságokat, mert az bizony bőven van.
Rögtön a legfontosabbal kezdenénk, mégpedig azzal, hogy Luis Suarez nagyon érzi az angol focit. Habár voltak periódusok, mikor percekre eltűnt, azt mondhatjuk, továbbra is ő az egyetlen fekete cilinderrel futkosó Liverpool-játékos: aki bárhol, bármikor, bárkivel szemben képes a váratlanra. Úgy focizik, mint egy félisten, úgy drámázik, mint egy primadonna, úgy toporzékol, mint Gattuso. Vajon hány társának ordította le a fejét? Egyáltalán volt akinek nem? Mindenre lett volna egy jobb ötlete, egy ügyesebb csele. Ilyen egészséges önbizalom kéne még két vagy háromjátékosba, és ez a Sunderland ma a tizenhatosához lett volna tapasztva.
szólj hozzá: Sundarland 0-2 Liverpool
A második tanulság sajnos kevésbé örömteli: Andy Carroll egyáltalán nem találja helyét a csapatban. Ez persze lehet nyelvi probléma is, ami idővel megoldódhat. De másfelől felmerülhet a hosszabb távú kérdés: illik-e egyáltalán Andy Carroll a Liverpool játékába? Mert a mai teljesítménye alapján maximum kiegészítő padozóként számítanék rá. Sajnos ez meglátszik azon is, hogy habár ő örökölte torres 9-es mezét, a közönség új ikonja egyértelműen Suarez lett. Carroll ma egyszer kapura fejelt és ennyi. Elszórt egy halom labdát, megakasztott vagy egy tucat liverpooli támadást és ennyi De nagyon mást nem tud felmutatni. Összekapcsolható-e ez Suarez szerepével, jellemével?
Az uruguayi végtelenül öntörvényű a pályán, sokkal jobban bízik magában, mint bármelyik társában – ami érthető, sőt elvárható egy csatár esetében. De akkor minek bárki is mellé? Elég lenne Suarezt helyzetbe hozni, esetleg Kuyttel megsegíteni, és indulhat a rákenroll. Sajnos ez egy reális lehetőség lenne – és a ma látottak után erősen támogatnám – ám a mérleg másik serpenyőjében 35 millió font és rengeteg elvárás található. És emiatt fogjuk – ha kell év végéig minden meccsen – végignézni az angol csatár játékát.
Hatalmas munka lesz ez, amihez nemcsak Carrollnak kell sokat tanulnia, de Suarezt is be kell törni hozzá. Az első félév 4-4-2-es szenvedései során láttuk, hogy jár az a csapat, ami egy hatalmas individuum mellé bárkit is betesz: Ngog és torres kettőse a Premier League legelfuseráltabb csatárduóját alkotta. Szükségünk biztos nincs erre. De a vételi ár miatt – esetenként fogcsikorgatva is, de – együtt kell alkalmazni kettejüket. Nem akarjuk leírni Carrollt, de eddig nemhogy az elvártat, a minimumot sem hozta. Márpedig harminötmillió font egy jó adag elvárásra elég.
Harmadikként magáról a meccsről: Welbeck és Gyan nemegyszer úgy szlalomozott el a védők közt, mintha csak gyakorlóbójákat kerülgetnének labda nélkül. Nem állítom, hogy minden húzásukat meg lehetett volna állítani, de ma kifejezetten bántó volt, ahogy szénné alázták a védelmet. Más kérdés, hogy a támadások záróaktusa, azaz a kapura lövés mintegy nem létezett (három lövés, ebből egy kaput eltalált).
A bíró sajnos (vagy nem sajnos) komolyan befolyásolta a végkimenetelt, de az vesse rá az első követ, aki nem kiáltott egyből (egyből! nem visszanézve, kikockázva) büntetőt (és nem Sunderland-drukker). Ezt leszámítva korrekt módon fújt.
Küzdelmes három pont volt, amihez hozzásegített minket a tény, hogy ez egyszerűen nem a Sunderland napja volt. Remélhetőleg Suarez sérülése nem komoly, és a most következő két hetes nemzetközi szünet alatt felépül. Ugyanez vonatkozik Gerrardra, Fabio Aureliora, Kelly-re és Shelvey-re is, hiszen célegyenesbe fordulunk és az idei szezon nincs híján a váratlan fordulatoknak.
