A király beveszi Európát is
Habár Kenny Dalglish első regnálása során közel öt évig irányította a Liverpoolt, mégsem vezethette szeretett csapatát egyszer sem az európai porondon. Hogy miért? A Heysel-katasztrófát követő nemzetközi tiltás pont egybeesett King Kenny regnálásával, így azt mondhatjuk, hogy a ma este pont annyira lesz számára új, mint a kerettel Prágába látogató öt fiatalnak. Hajtás után róluk is, és az estéről is mesélünk.
A vesztesek BL-je, a békategóriás európai kupasorozat, a lecsúszott egzisztenciák és kérészéletű üstökösök ligája – sokféleképpen nevezhetjük az UEFA-kupa utódját, de egy érzés átjárja az összeset: ez bizony nem az igazi. És valóban, be kell látnunk, egyfelől megzuhant topklubok (Juventus, Liverpool, Villareal, Atletico Madrid) és a BL-től búcsúzott szereplők alkotják a kiírás gerincét – előbbiek általában nagyon bíznak benne, hogy szereplésük annyira átmeneti, amennyire csak lehet – másfelől Kelet-Európa roppant lelkes huszárai (Sparta Praha, Lech Poznan, BATE) reménykednek, hogy valamit elhozhatnak a kontinens porondjáról. Kész vásári forgatag, amely a nagy csapatok szurkolói számára maximum a nyolcaddöntőtől produkál először élvezhető focit.
Elképzelhető, hogy ez ma sem lesz másképp. Ám rögtön hozzá kell tennünk, roppant kényelmesre sikeredett a Liverpool februári tempója: következő mérkőzésünk egy hét múlva lesz, akkor a Spartát fogadjuk az Anfielden, hogy utána legközelebb 27-én lépjen pályára a csapat a West Ham otthonában. Egyszóval nem kell spórolni, mindenki annyit futhat, amennyit bír. A „Hodgson érdemei” című, roppant szerény méretű lista talán egyetlen elemének tarthatjuk, hogy tartalékos csapattal is simán megszerezte a továbbjutást. Az egyenes kieséses szakasz azonban már nem a spórolásról szól, főleg nem ilyen kényelmes sorsolással.
Kicsit a másik oldalt is vizsgálva: ma esti ellenfelünk a vezetőedzőit meglehetősen gyorsan koptató Sparta Praha. A prágai együttes Csehország, és ezzel együtt a cseh liga létrejötte óta 11-szer nyerte meg hazai bajnokságát, ami figyelembe véve a 1994-2010 intervallumot, alaphangon is tekintélyt parancsoló. Állandó résztvevői a BL-nek, idén azonban a Zilina jóvoltából már egyből az EL-ben kezdtek. Az 1893-ban alapított egyesület jellegzetes vörösesbarna hazai meze szintén érdekes múltra tekint vissza: 1906-ban, az akkori klubigazgató Angliában tett látogatást, és egy Arsenal-meccset követően úgy döntött, vásárol egyet az ágyúsok akkori szereléséből. Hazatérve csapata mezévé tette, amely így a Praha jellegzetes gesztenyebarna színe is lett. A jelképeknél maradva: a”Sparta” név nem túl meglepően Spártára utal, ezen belül is az ókori városállam lakosainak kiemelkedő bátorságára és küzdőszellemére. A prágaiak sorai közül emelkedett ki Petr Cech, az Arsenalos Rosicky, vagy épp a horihorgas Jan Koller is, egyszóval nagy múltú, és cseppet sem amatőr klubról beszélünk. Ez utóbbira talán némileg rácáfol Tomas Repka ( a Sparta egyik védője) megszólalása, aki a prematch sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, már alig várja, hogy pályára léphessen Fernando Torres ellen. Reméljük ő a spanyolt fogja fogni az egész mérkőzésen…
Visszatérve a Liverpoolra, szembetűnő az utazó keret: ki kell emelnünk Conor Coady, Tom Ince, Raheem Sterling, Jack Robinson és John Flanagan nevét, akik Ince kivételével az U18-asoktól kerültek fel a prágai kiruccanásra. Már azon csodálkoznánk, ha pályára léphetnének, akkor meg egyenesen leesne az állunk, ha a kezdőben olvasnánk akár egyiküket is, de a remény hal meg utoljára. Sterling debütálásával átvehetné Robinsontól a legfiatalabb tétmeccsen fellépő Liverpool-játékos címét (a fiatal balbekk a tavalyi utolsó mérkőzésen, a Hull City ellen debütált). A keretben van továbbá egy Angliában kihalófélben levő állatfaj, a Joe Cole egy példánya is, a lény megmentéséért komoly küzdelmet folytatnak, ám egyelőre eredménytelenül. Velük utazik még Andy Carroll is, aki osztálykirándulás-szinten kíséri el a társaságot, reméljük nem kell majd összekanalazni egy prágai night clubból. A melwoodi idősek otthonában maradt a még mindig sérült Agger és Gerrard, míg Poulsen felesége miatt maradt otthon (jön a kis Poulsen, az Úr legyen irgalmas hozzánk!). Fájó, de kötelező hiányzónk Suarez is, aki Ajaxos nevezése miatt nem vehet részt az EL-kalandokban.
Nem várunk látványos focit, vagy épp gólparádét, de egy egygólos előnnyel már viszonylag nyugodtan fogadhatnánk a Spartát. Fiatalokat akarunk a pályán látni, ha már Shelvey játékát sokáig nélkülöznünk kell, sőt, a meccs után egy magabiztos Danny Wilsonra szeretnénk emlékezni, aki végre tesz egy olyan mozdulatot, amivel hosszú idő után igazolja borsos vételi árát. De talán a legfontosabb: nem kéne elrontani King Kenny európai debütálását. Röviden megfogalmazva: izzadtságszagot és koszos mezeket akarunk!
