Maci Lacitól az uruguayi titkos fegyverig

És most már tényleg utoljára szeretnénk beszélni fernando torresről (csupa kisbetűvel), mert bármennyire is jól esik minden verbális rúgás a spanyolba, minket is fáraszt ez a téma. Arról nem beszélve, hogy abba a hamis tudatba ringatja ellenfeleinket, miszerint nem tudunk túllépni a spanyolon. Közelítve a délutánhoz: akárhogy is nézzük, a Stamford bridge-i kirándulások bizony nem épp a dal-móka-kacagás tengelyen mozognak, ugyanez diplomatikusan fogalmazva: a háborút nem itt kell megnyernünk. Hajtás után nagyon beharangozunk.

Hodgson egyetlen, végig élvezhetőnek mondható mérkőzése volt a novemberi 2-0, de sajnos ez a meccs is rávilágított egy olyan tendenciára, ami mától nem nekünk kedvez: a két évvel ezelőtti, őrült 4-4-et leszámítva torres volt az egyetlen Liverpool-játékos, aki képes volt betalálni a kékeknek (azt hiszem Xabi Alonso sirálytarkón megpattanó lövése nem számítható teljes értékű gólnak), egészen pontosan nyolc meccsen hét gólt akasztott nekik – Abramovich ezért vehette meg? Komolyra fordítva a szót: halvány lila gőzünk sincs, hogy lehet megverni ezt a Chelsea-t – tiszta mázli, hogy nem nekünk, hanem King Kenny-nek kell ezt tudnia.

A nap párharca: liverpooli védelem VS. torres

Bármennyire is öntik felénk a PR-bullshitet, kizártnak tartjuk, hogy Skrtel, Agger, Carragher, vagy Kyrgiakos közül senki se fordítana kiemelt figyelmet torresre. Még ha ők maguk nem is érzik azt az átvertség-érzést, mint mi, akkor is egy-két lépéssel, akasztással, mezrángatással jelezni fogják, nem tartják jó ötletnek átigazolását. Ebből a szempontból különösen veszélyes lehet Carragher, akiben egyrészt mindig ott lapul egy piroslap, másrészt nem szokása véka alá rejteni véleményét, miszerint egy, és csakis egy klub létezik a világon, annak szerelése pedig talpig vörös. Ugyanakkor nem biztos, hogy pályára lép, hiába mondható már egészségesnek.

A nap titkos fegyvere: Luis Suarez

Titkon reménykedünk benne, hogy az uruguayi beleköphet az olasz Maci Laci levesébe. A Stoke ellen 20 percet kapott, de pillanatok alatt adott egy-két olyan passzt, ami kevésbé ingerszegény környezetben is tapsot ért volna, nemhogy egy kiéhezett Anfielden. Ilyen szempontból (is) nagyon jó Liverpool-szurkolónak lenni: az ingerküszöbünk olyan szépen leépült az elmúlt másfél évben, hogy egy jó passz esetén már tömeges orgazmussal kell számolni a Mersey-parton. Luis „utoljára-három-évesen-kértem-bocsánatot-bárkitől-is” Suarez remélhetőleg lehervasztja Ancellotti arcáról a soha nem is létezett mosolyt.

A nap legaktívabb játékosa: Pepe Reina

Lesz dolga. Mozgalmas kilencven perc előtt áll a Premier League legjobb kapusa, ebből a Chelsea-ből mindenki gólveszélyes, még a közönség is. Novemberben elért pár olyan labdát, amit a liverpooli egyetem fizikatanszékén még most is vizsgálnak (állítólag egy újabb bizonyíték a relativitáselméletre).

A nap taktikája: ??

Gőzünk nincs. King Kenny 3-5-2/3-4-3/5-3-2-je után nem merünk tippelni. Annyit azért sejthetünk, hogy a három védős megoldás valószínűleg mellőzésre kerül a Chelsea 4-3-3-as felállásával szemben, de ennél többet – tanulva a szerdaiból – nem vagyunk képesek mondani. Egy erősen valószínűnek azért beblöfföljük a szokásos 4-2-3-1-et, de ez túl sablonos lenne, valami formabontóbbat várunk ennél.

+1, a ráaádás – A forduló vesztese: a Liverpool? A Chelsea? Nem! Az Arsenal

Előre is bocsánat az ágyúsoktól, de 4 gólos előnyről ikszelni?… Hát ezen még nagyon sokáig fogunk röhögni. Utoljára egy Milan nevű csapat csinált hasonlót, igaz ők három gólt és egy BL-trófeát néztek be akkor.

Visszakanyarodva hozzánk: őszintén szólva nem sok pénzt tennék ma magunkra. Majdnem minden poszton jobb a Chelsea, vettek egy gyilkos csatárt, egy a PL-ben tapasztalatlan, de jó drága védőt, egyszóval újra janinak érzik magukat a gáton. A novemberi siker ellenére azt hiszem senkit nem fog váratlanul érni egy mai zakó. De biztos csak a halál, meg az APEH, ezért 5 órától érdemes lesz nekiesni a streamkeresésnek, torres miatt mindenképp érdekes lesz ez a kilencven perc.