Blackpool – az idényben már harmadszor
Hihetetlen iramban folytatódik a január hónap, még fél kézzel Howard Webb műanyagbábuját verjük, de máris nyakunkon a következő blackpooli megmérettetés. A nagy kérdés az, vajon King Kenny meg tudja-e őrizni a lendületet, vagy a vasárnapi mérkőzés csak egy kérészéletű fellángolás lesz? Mi bízunk benne, hogy nem csak az Old Trafford hatotta meg a Liverpoolt. Hajtás után alapos vizsgálat alatt a ma este, azaz King Kenny első, tétre menő kilencven perce.
A Liverpool és az idegenben játszott mérkőzés kapcsolata talán a kétes tartalommal bíró Koncesky és a kreativitás, vagy a 2011-es Aranylabda és az igazságosság párosokkal érzékeltethető. Amennyiben Hodgson év végéig maradt volna (ezt leírni is nehezemre esik), elsőként kerestem volna meg a vezetőséget egy hivatalos how-to-survive-the-away-matches-kit összeállítással: szemellenző, egy keresztrejtvény és egy kis sósropi – természetesen a klub címerével.
Mondhatjuk, hogy nem volt túl erős a mezőny King Kenny számára. Ellenben az előtte álló feladat annál félelmetesebb – alig pár nap állt rendelkezésére, hogy használható csapatot faragjon, ami alaphangon sem épp egy galaktikus mértékegység. Azért félünk egy kicsit, mert nem tudjuk eldönteni, hogy ez a Liverpool tényleg ennyire szar, vagy csak kicsit seggbe kéne rúgni a srácokat, és menne ez jobban is. Ha utóbbi, akkor King Kenny a lehető legjobb ember erre a munkára: érti, átérzi a klubot, sőt ő maga a klub egy darabja. Ha viszont előbbi… akkor ő az egyetlen ember, aki egyáltalán szóba kerülhet. Ő az egyetlen ember, aki képes lehet erre, csak félő, hogy ez egy lehetetlen küldetés. Igazából ma fog kiderülni, hogy valóban talpra állhatunk-e, hisz a United ellen egy kilencezer szurkolóval megtámogatott, a régi edző alól felszabadult csapatot láthattunk, amit vitt az edzőváltás euforikus lendülete.
Bízunk benne, hogy végre olyan történik a pályán, ami 2008/2009 óta nem: magabiztos idegenbeli sikert arat a Liverpool. Nem kell magyarázni, hogy mennyire fontos ez a győzelem, az anfieldi égés annyira ordenáré volt, hogy még egy Torres-t is motiválhat a meccs végtelenített lejátszása (amúgy is bízunk benne, hogy King Kenny már véres Webb-poszterekkel hergeli a srácokat). A Blackpool hazai pályán kemény legény, Ian Holloway pedig egyike a legszimpatikusabb játékfilozófiával rendelkező edzőknek: támadj, amíg le nem szakad a lábad.
A sérülteket tekintve mindkét fél szép listával büszkélkedhet. A Blackpool hiányzói névszerint: David Carney, Billy Clarke, Matthew Gilks, Malaury Martin, Chris Basham és Marlon Harewood. A Liverpoolnál valami rejtélyes angol kór pusztít, mert a hiányzók egytől egyig a szigetországból vannak: Gerrard megkezdi eltiltását, Carragher továbbra sem bevethető, Spearing már edz, de még nem játszhat, Johnson továbbra is a barátnőjére hivatkozik, míg Konchesky és Joe Cole bevetése last minute döntésen múlhat.
Nem kérünk lehetetlent, ha győzelmet várunk el ma este. A rendelkezésre álló anyagból Kenny tudja kihozni a legtöbbet és ha valahogy sikerül Torrest is életre lehelnie, akkor szép dolgok várnak ránk ma este. De egy biztos: már megnyugtatóbb egy élő legendát a padon látni, mint minden idők legudvariasabb és legnyugodtabb idiótáját.
