Az Utrecht első látogatása Liverpoolban

Mindenki ismeri azokat a gyerekbiztos gyógyszerkupakokat, amik ugyan egy kölköt sem akadályoznak meg a teljes tartalom ledöntésében, ellenben a valós fogyasztók többsége minimum bosszankodva feszegeti szét a nehezen tekerhető fedőket. Ugyanez a helyzet a mai mérkőzéssel is: Hodgson számára relatíve betlibiztos, mi mégis jó eséllyel mérgelődhetünk majd rajta. Hajtás után pár gondolat az este elé.

Először is – hogy a tényekkel tisztába jöjjünk – ez a találkozó mindkét fél számára tét nélküli. A Liverpool csoportelsőként ott van a legjobb 32 közt, a holland kollégák pedig már jó eséllyel alulról szagolják az EL-kiírást. A púp-a-háton hozzáállást tovább erősíti, hogy egyik fél bajnoki teljesítménye sem indokolna ma komoly erőkifejtést, egyszóval tartalékosok és fiatalok harcára kell berendezkednünk.

Hodgson nemrég úgy nyilatkozott, nem fél kirúgásától, és szerinte a tulajdonosok tisztán látják a helyzetet, s időt adnak neki. Nos afelől nincs kétségünk, hogy Henry-ék a legapróbb rezdülést is értik és értelmezik, de azt, hogy Roy nem félne, már egy kisebbfajta füllentésnek minősítjük. Torres ma este kezdeni fog Reinával együtt, ami arra enged következtetni, hogy Hodgson vagy nem óhajtja elveszteni még ezt a vajmi keveset jelentő mérkőzést sem, vagy érzi, Torres jelenlegi „pozíciója” annyira passzol a spanyolhoz, mint Poulsenhez a csatárszerep. Ettől függetlenül mi nagyon-nagyon sok fiatalt vizionálunk a kezdőbe, Kelly, Shelvey, Pacheco, és Eccleston lelki szemeink előtt már a pályán rohangál, sőt Jovanovic, Babel és Poulsen is ott lehet a tizenegyben.

Hogy mégis mi ad okot a bizalmatlanságra? Szinte majdnem ugyanezt tudtuk leírni két héttel korábban a Steaua elleni mérkőzés elé. Abból egy szörnyen unalmas találkozó kerekedett Reina-potyával, valamint egyetlen, gólt érő Liverpool-támadással. Hogy tetézzük ezt, a vasárnapi Newcastle elleni kudarc sem épp a pozitív előjelek egyike.

A pozitív hozzáállás azonban részünkről majdnem töretlen: az elkövetkező kilencven perc nem fog dönteni semmiről és senkiről; nem tör pálcát Hodgson feje felett, nem határozza meg egy játékos sorsát sem, sőt, mindezzel párhuzamosan, hosszú idő után végre szempont lehet a nézők kiszolgálása is és joggal várhatjuk el a Liverpooltól, hogy szórakoztasson. Nem kívánunk nagyon mást, mint egy határozott hazai győzelmet, Eccleston és Torres góljaival, Babel cseleivel és Spearing okos indításaival.