Bye-bye Szása!

Ez a poszt most olyan, mikor továbbjutunk a majdnem egyik legtétnélkülibb meccsen, és történnek a világban a dolgok a zemberekkel. Az órám keresem és a vodkát nyelem.

Norriccs

Kaptak cseszd meg vagy 2000 helyet, erre idejött 150 szurkolójuk. Mondjuk ez lenne a reális az FA-negyeddöntő reálértéken való beárazásához. Azért mégis parádé látni azt, hogy a B csapatos kupameccseinken sem kérdés a teltház (vörös oldalról). Jó a termék, na. Főleg ilyen japán iskoláslányokkal, akik még varrni is tudnak. Kettőt! Takikám! A világon senki nem fog rád emlékezni vörös mezben nyár után, pedig olyan szép státisztikákat vadászol itt néhol fű alatt. Jó volt na, nem tagadom, de valahogy a City ellen nem jutna eszembe a neved, pedig az egy 38 meccses versenyfutás.

Mivel alább mindjárt felülök a nosztalgiavonatra, fel kell még jegyeznem kedvenc bíróm fantasztikus tevékenységét a szerda estéről. Sikítva röhögtem, mikor a gólba tartó lövésünket lekezelő védőre intett egy hajrá tovább kispajtásokat. Oh, a jó öreg Atkinson.

Na szóval, nem csak padödőzni jöttem mámorosan, hanem: papikáám! Abra bácsi szögre akasztott cipőt, jachtot, klubot. Ha tudná ez a szegény ruszki, hányszor vettük a szánkra oly kedvesen nevét az elmúlt 19 évben. Nosztalgikus az óra, emlékeztek még, mikor a műanyag zászlókon röhögtünk a kezdeti Fonat érában, vagy mikor a prime Mourinho-Rafa érában néztük, ahogy Lampard és Gerrard más-más kupákért megy? A mocskos olajmilliárdok, a vég nélküli sztárköltések. Pfuj! A faszméregető klubtulajlás netovábbja. Leültél tolni egy kis Fifát PC-n, és felállt a szőr a hátadon, hogy a Chelsea 4.5 csillagos. Ani’t got no history.

Nem voltál szimpatikus, papa. Nem mondom, ma sem vagy az. Ha tippelnem kéne, menekít ő most minden fontot, amit lehet, és elhelikopterezik a Man-szigeteire pár évre, hogy szateliten nézze kék birodalmát. Megemlítendő azért, hogy elvileg kinettósítva most minden árbevételét az ukrán helyzetre áldozza kék-sárga oldalon. Valami megtört ott a haverságban a cárral.

Mindenesetre szívében ez a 19 év már az övé, és történelmében (ain’t no history) az is marad. Pocskondiázhatnám tovább, tegyétek is légyszi a kommentszekcióban, mégis a másik iránnyal zárom. Amit a 2 évtized alatt azért egyre többen és többen vallanak, bár ma már túlságosan elinflálta az idő, hogy ilyenekről elmélkedjünk. Szóval én is azon a véleményen vagyok, hogy Abra nélkül a PL, hovatovább a Pool is – messze nem azon a szinten lenne, ahol. Sőt, ha épp a Serie A lenne az etalon vagy még mindig kétévenkénti Reál BL-serlegeket néznénk, akkor az egy szomorúbb, de reálisabb alternatív univerzum. Azzal, hogy ennyi tőkét tolt be a rendszerbe, csúnyán inflálta el a piacot (vö. Merseyball). Ugyanakkor ez relatív értékben leértékelt egy Liverpoolt, de abszolút értékben felhúzta a ligát, ami közép- és hosszútávon szépen behúzta az élvonalba a PL-t, és kiemelte azokat, akik innovációval bővítettek a nüanszok világában. Jöttek a TV-pénzek, jött még másik sejk, de jöttek amerikai innovátorok is, nyilván nem a pénzsivatag jeligére. Nagyon indirekt, lassú folyamat, hatás volt ez, de végső soron sokféle pénzhenger kezdődött el 2003 nyarán, és nem csak London kék felén.

Ha valami szar és sírsz tőle, talán pont ellentétes lesz 19 év múlva. Hogy mondják oroszul: elment a kedvesem?