Lezárjuk a múltat, és előre tekintünk a jövőbe

Ezzel a felütéssel nem feltétlenül a teljesítményünkre utalnék, sokkal inkább arra, hogy egybe vesszük a Newcastle elleni meccs összefoglalóját és a United elleni rangadó felvezetőjét.

Nem túl könnyű heteken vagyunk túl. Kezdődött minden ezzel a rohadt Szuperligával, és a Leeds elleni két bukott ponttal. Összességében egyébként SZL párti vagyok, vagyis nem, változás párti, mert ami most megy az már tarthatatlan. Az eltűnő pénzek, a túlzsúfolt versenynaptár, az ügynöki bérek meg nem regulázása, és az elképesztő adóssághegyek mind mind olyan jelenségek, amelyekkel a labdarúgást irányító szerveknek kezdeniük kellene valamit. Ennek ellenére nem történik semmit. Hála egyébként az új BL kiírásnak a versenynaptár csak még zsúfoltabb lesz (ezt ugye a vasárnapi bejelentés után, hétfőn fogadták el, csak akkor ezzel senki nem törődött), az eddigi hat meccs helyett 10-et játszanak majd ősszel a csapatok, és a nagy bajnokságok 5-6 helyet is kaphatnak a 36 fős főtáblán. Az UEFA a legegyszerűbb módon reagált a csökkenő TV-s bevételekre: növelte az eladható meccsek számát.

A közgáz (mikro) foglalkozik azzal a jelenséggel, hogy adott jószágból egy fogyasztott mennyiség mennyivel növeli a jólétünket, hasznosságunkat. Ezt határhaszon-elméletnek nevezik, míg szemléltetésére a határhaszon függvényt szokták használni. Remekül látszik az ábrán, hogy minél többet és többet fogyasztunk egy adott termékből, úgy csökken az egy termékre jutó hasznosságunk. Magyarán, minél több meccset tolnak a képembe/képünkbe, annál inkább kevésbé akarom/akarjuk nézni, mert unalmas, nem érdekel bennünket stb. stb. Vagyis azáltal, hogy az UEFA egyre több és több mérkőzést szeretne képernyőre tűzni, csak a saját termékét értékteleníti el hosszútávon, és a folyamat vége kontraproduktív lesz. Szerintem ez nem lehet megoldása a jelenlegi problémáknak, ahogy, önmagában a Szuperliga sem lett volna az. Viszont ezek a klubok végre felvetették legalább azt, hogy legyen egy határa a bérköltségek és az ügynöki díjaknak azzal, hogy a bevételek 55%-nál ne költhessen senki többet ezekre (ugye az UEFA nagyon látványosan beleszart az FFP-be, így nem is lehet meglepő, hogy Henryék nagyon akarták ezt az új kezdeményezést). Ennek köszönhetően a fennmaradó összeget infrastruktúrára lehetett volna fordítani. Persze, felmerül a kérdés, hogy ki tiltja meg a tulajoknak most ezt, de hát erre nagyon egyszerű a válasz: mi, szurkolók. Ha nem költ a tulaj új játékosra, sóher geci, ha meg költeni akar, de ehhez forrásra van szüksége, akkor kapitalista geci. Amúgy eskü nem értem, ki akar manapság fociklubot tulajdoni, mert tökre nem éri meg. És az a szurkoló, aki hőbörög a tulajra, és aki az elmúlt években folyamatosan UEFA maffiázott, na az most elérte, hogy az UEFA legértékesebb terméke monopol helyzetben maradjon a piacon. Extra! Bosszant ez az egész, mert nyilvánvalóan önmagában a Szuper Liga sem lett volna megoldás, és nem hinném, hogy a klubvezetők azt gondolták, hogy ezt így egy-egyben implementálni lehet majd, de végre elindulhatott volna egy értelmes párbeszéd arról, hogy miként lehetne normális mederbe terelni a dolgokat a fociban. Akkor mindenki konstruktívabb lett volna, ha a saját seggét félti. Ez sajnos nem így lesz, minden megy tovább a megszokott mederben.

Szóval ennek, meg a búúzóó szurkolóknak is köszönhetően buktunk két pontot a Leeds ellen, ami megtörte a kis lendületünket a bajnokságban. Jött a Newcastle elleni meccs, végig domináltuk, az első félidőben 4-0-ra kellett volna mennünk, de csak egy gól jött össze, és a végén megint jött a pofon. Januárban/februárban tényleg a teljesítménnyel volt a baj, de az utóbbi két döntetlen nagyon nem hasonlított a WBA elleni hazai 1-1-re. Mentünk, voltak helyzetek, gólokat is lőhettünk volna, csak nem koncentráltunk eléggé. Ez sajnos benne van egy ilyen megterhelő szezonban, amikor ennyi mentális nehézségen ment keresztül a csapat, és különösen egy-két személy. Mindenesetre nekem a teljesítménnyel nincs bajom, amiatt mérges vagyok, hogy kiengedtünk két pontot megint csak a kezünk közül, de alapvetően hosszú távon csak a teljesítményre tudunk építeni.

Mondhatnánk, hogy ilyen eredmények (ilyen év) után ne is szerepeljünk jövőre a BL-ben, nem is érdemeljük meg, de úgy tűnik mindenki ennyire fos, mint mi, így még van egy nagyon minimális esélyünk beérni a Top4-be. És amíg van minimális esélyünk, mindent bele kell adnunk, mert nem tudhatjuk mikor omlanak össze az előttünk levők (erre idén már láthattunk egy-két példát, egyet pl. elég közelről is). Szóval így fordulunk rá a vasárnapi meccsre. Ez a sok mérkőzés nagyon rövid időn belül (lásd fentebb határhaszon-függvény) és a sok sérülés teljesen elvette amúgy a kedvemet a focitól, elég kevés időt töltök mostanában meccsnézéssel, igazából csak a szezon végét és a kis szusszanást várom. Ennek ellenére nagyon jó lenne vasárnap nyerni. A MU jó formában várja a rangadót, csütörtökön lemosták (egy kamutizivel kiegészülve, amúgy nem értem ezeket hogy vagy miért adják meg nekik, enélkül is nyertek volna, sokkal jobbak voltak) a Romát, most ők várhatják esélyesebbként a találkozót, de az elmúlt években elég sokszor szívattak meg akkor is minket, amikor mi voltunk jobb formában, hátha most pont fordítva sül el. Kulcskérdés lesz, hogy Fabinho visszakerül-e a középpályára, mert enélkül szerintem nincs értelme beszélni semmiről.