Mártírságunk margójára

„Demoralizált a 4-1. Ennyi, pajtásaim, én megmondtam, a Spurs simán bajnok vagy második, Pochi > Klopp, mi meg jól mehetünk kivetetni a Marilyn Manson bordáinkat, hogy könnyes szemekkel elérjük… Mondtam, nem megmondtam? Hát persze, nem is igazoltunk senkit sem, még tán gyengült is a keret a nyáron. Fel is adom a picsába, elmegyek szurkolni a csirkéknek.” – mártír gondolatok egy októberi ködös estén

„Hát igen, október óta nagyon összeállt a dolog, de hát mekkora makkerek voltunk már, hogy alig van sérülés. Na de most mire számítasz Coutinho nélkül? Egy semmi lesz ez a csapat, a középszer netovábbja, mert képtelenek voltunk hozni bárkit, csak tömni tudják a zsebet a tulajok. Gecik. Sturridge is elment, Can meg el fog, soha egy büdös jó meccse nem lesz már. De hát ennyi, én megmondtam, milyen ostobák, hogy most engedik el a pincsit. És tessék, ki is szoptunk a két alsóházi _csövestől. Mondtam én, lengőbordák már rég kiműtve.” – mártír a januári szmogos estén

Mert mi mind elhisszük az egy- és kétmeccses tragédiákat, melyeket elénk tárnak a kisminta istenei. Mert jól esik kicsit mártírnak érezni magunkat. Imádok, érted, az a köcsög lenni, aki belezuhan a kútba, hogy aztán kiszedjék, összeragasszák, de sírjon, mikor sírni van kedve, hogy ő végülis csak egy ragasztott replika, és bármikor széteshet. Mert bezzeg a többi új köcsög, csillog mint a vasalt zacskóm. Bezzeg azokba mindig friss vizet mernek. Én meg csak bámulok le itt az istenverte kút széléről. Soha egy fasz fel nem vesz. Aztán ha felvesz, akkor meghágnám az egész kutat, csak mire kimerném az egészet, már újra beleesek a saját letargiámba.

Túlzás talán a PL mártírjainak beállítani a Spurst és a Liverpoolt, de valahol így van. Az Arsenal épp mállik szét az esőtől, már olyan megkopott a máza, a Chelsea-MU-City triót meg mindig csak irigykedve bámuljuk, mert A LÓVÉ miatt fényesek. (Mi meg a LOVE miatt baszd meg, csak könnyes szemed néha nem lát tovább a dollár jeleknél.) A pénzügyi keretek valóban meghatározzák ezt az egész futball miliőt. Csak attól, hogy színes mázosabb a többi, attól még a mi köcsögünkkel is lehet néha a legnagyobbat meríteni. Csak annyi kéne, hogy két vereség után nem a köcsögöt tartó embert küldjük az anyjába, és rácsodálkozzunk a maga valóságában, hogy hol is állunk mi a köcsögök világában. Fasza és unikális helyen.

Mártírból még soha nem lett boldog élő. 1990 óta mi 8, ők 2 valamire kupát nyertünk. Sírhatnékom van. Mert azt mindig újrafelfedezem.

Bár a PL két mártírja alapjaiban nagyon hasonló ambíciókkal és háttérrel rendelkezik, mégis elég különböző személyiségek. Míg az egyik az igazi éltanuló az osztályban és éli kicsit unalmas, szürke hétköznapjait, hogy a zsebpénzén majd vegyen egy új Opelt Vauxhallt, addig a másik egy őrölt zseni, csak sokszor rosszabb jegyeket kap az érzelmi kilengéseinek kezelhetetlensége miatt. Ja és minden pillanatban a világ legjobb autóját akarja, de kigáncsolja magát, hogy sírhasson egy kicsit. A saját túlzott szenvedélye dönti a mártírság kardjába olykor. De minden igazán jó csaj állva pisál utána, csak ő azt hiszi, hogy a pénz számít, ezért inkább sírva hazamegy néha randi helyett.

Na, ők ütköznek vasárnap 17:30-kor. (Van új Dühi.) És nem, én sem értem, hogy tud valaki nem minden világállapotban ennek a sírva vigadó csávónak szurkolni.

Megmondom őszintén, én vagyok a hetes, de gőzöm nincs, ki hiányzik most az osztályból, vagy hogy miben lesz jó holnap ez a Spurs. Vágom, hogy Pochi mester egy isten a Pampákról, meg hogy minden Spurs-ös jó játékosnak nálunk kéne játszani, csak olyan béna volt az FSG, hogy nem mi hoztuk el őket, meg ha el is hozzuk, akkor mi úgysem tudjuk úgy megtartani őket, mint a chirkék. Mindegy, csak azt tudom, hogy akarom, hogy a jobbik lábunkkal keljünk ki vasárnap az ágyból, világklasszisra sikerüljön az első közös rakott krumpli, szenvedéllyel telve menjünk ki a pályára, hogy az októberi nehéz nap után, idáig tudtunk jutni. Winner winner chicken dinner.

Amúgy a héten is sírtam, sokat, tudod, kétszer is megütöttek valami gettós pisisek. Jobb kedvem lett szerdán, de hát a legjobb barátom elhagyta a várost. Szóval megint egy kicsit szar. Ah, jó srác volt. Nem ő a férfi, de bugyi nem maradt szárazon, ha letévedt a diszkóba. Pedig mi is mind nagyravágyóbbak voltunk, mint hogy egy magányos sast lássunk csak néha a pályán. Sérült, meg a tököm, fluid rendszer van, nem illessz bele, retardált. És mégis ott volt nagyságod a háttérben évekig. Mert egy kibaszott zseni vagy, de eltékozultuk mi és eltékozolta a genetikád ezt az egészet. De tudod, sajnálja a tököm. Mert imádtam nézni, ahogy táncolsz. Még ha hosszabb is volt az időszak, mikor csak felvételről. A tánc viszont örök. Nagyságod előtt leborulok, hip-hopos főnégerem. Még ha azt sem tudom, hány centi is vagy valójában. És azt sem, hogy milyen magas.