VAR-alhatatlan

Kiestünk az FA Kupából, ami önmagában nem túl nagy baj. Amilyen kontextusban kiestünk, az már nagyobb.

Mindig is tudtuk, hogy a Liverpool egy különleges klub. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az idei január. Ilyen eseménysorozat egyszerűen nem megy le más elitkluboknál

• Papíron orvosoltuk a sokszor megénekelt lyukas védelmet a világ legdrágább védőjével
• A védő első meccses győztes gólt fejelt a városi riválisnak kupameccsen
• A lila ködöt azonnal eloszlatta másnap, hogy a csapat legjobb játékosa kierőszakolta az eligazolását
• Megkaptuk a legjobb játékosért a világ összes pénzét, majd a következő találkozón bevittük a liga legjobb csapatának a potenciálisan egyetlen szezonbeli vereségét
• Egy hétre rá kikaptunk a kilátástalan ligautolsótól
• Majd az utolsó előttitől is abban a kupában, ami nem sokkal előtte az év egyik legnagyobb eksztázisát okozta a legdrágább védővel
• Mindez a VAR-ra keresztelt videóbíró első éles bevetésén történt, ami elég kaotikus meccsélményt okozott önmagában is
• Végül pedig finoman jegyezzük meg, hogy még nincs vége a januárnak

Erre a melodrámára még a Coen testvérek is elismerően csettintenének, és benne van a levegőben, hogy vagy így, vagy úgy, de közel sincs vége. Hogyan is ne várnánk komoly lélektani pontokat azt követően, hogy az a sittes Pardew csapat, ami a ligában 24 meccsen 19 gólt kapargatott össze, vágjon 3 (plusz 1)-et az Anfielden?! Ezt egyszerűen lehetetlen védeni, és már az a kellemes fogódzkodó sincs ott, hogy fröcsögünk, valami bűnbak nem rakta le a pénzt meg effortot a védelem erősítésébe.

Pedig milyen szépen indult ez! A 6. percben egy Salah kiugratást még mérsékelt bravúrral fogott Foster, a visszapattanó labdára viszont jött a korai ’18-as slágernek tűnő Alázó Bobby Gól™, és egy percre úgy tűnt, a hamar feltört West Brom védelmet nézve ez egy laza hazai továbbjutás lehet. Annyiban csúsztatás ez az állítás, hogy az az egy perc végül 68 másodperc lett, ennyi kellett ugyanis ahhoz, hogy a középkezdésből kijátszanak egy tiszta Jay Rodriguez lövést a tizenhatos közepéről, aki köszönte szépen és masszívan be is baszta azt a jobb pipába.

A következő viccet aztán négy perc múlva küldte rá az eseményekre Emre Can, amikor kifuttatta maga mellett Kieran Gibbs-et, aki meg ezt köszönte szépen, és megrúgatta Rodriguezzel a második gólját. 1-2, 11 perc után.

Ha eddig nem, akkor most buckle up! Ezt követően kezdtek el ugyanis igazán furcsává válni a dolgok: az újszerű Bobby góllal ellentétben már régi liverpooli védjegynek számító benézett szöglettel gyorsan jött a harmadik West Brom gól is, hosszú és zavart VAR egyeztetés után azonban Craig Pawson játékvezető visszafújta azt szabálytalanság miatt. Megúszós fellélegzéssel ért fel ez a vörös táborban, ami alig 5 perccel később még részleges megnyugvásba is torkollhatott volna, amikor egy Salah visszarántás után szintén hosszasan és zavartan jött egy VAR-os büntető hívás. „2-2, döntetlennel szünet, nem rossz az!”, mantrázhatta belül a mezei poolos, a gépezetben pedig végül csak az az egy porszem került be, hogy Firmino kapufára vágta a tizenegyest. Maradt tehát az egy oda. (csak én érzem azt, hogy olyan, mintha három éve nem rúgtunk volna be egy büntetőt sem?)

Hogy még rosszabb legyen a szájíz, az első félidő hosszabbításában benyeltük a harmadikat is, ismét egy lekezeletlen kipasszolásból, koktélcseresznyeként az általában stabil Matip látványos cinkjével a végén. Hivatalosan neki is adták az öngólt, miután levideóbírózták; de ne számítsunk már arra, hogy egy félidőn belül harmadszor is kiránt minket a szarból a VAR, mint valami Nintendo cheat code.

Nehéz volt az ideges hümmögésen kívül bármit mondani erre az egészre azon túl, hogy borítékolni lehetett: a West Brom ezt a surrealityt követően a buszok buszát fogja feltolni a második félidőben, amit baromi nehéz lesz feltörni. Így is lett, egyszer sikerült egy flipper utáni Salah lövéssel, ami azonban túl későn, túl kevésnek bizonyult. Csúnya otthoni FA kupa kizúgás a Premier League egyik kiesőjelöltje ellen, pedig még a tech-es és hús-vér bírók is velünk voltak. Nincs mit szépíteni rajta.

Kloppnak 3 napja van összerántani az atomjaira hullott morált. Várható volt, hogy Virgil van Dijk védelembe illesztése nem két edzés alatt fog lezajlani, ahogy az is, hogy City verés ide vagy oda, a Coutinho elvesztésnek lesznek erős utórengései. Ettől függetlenül egy ötnapos dupla bukó a Swansea és a WBA ellen vállalhatatlan. Ezen sincs mit szépíteni.