Nutscape

Nézd milyen szép, milyen gyönyörű, festői a táj. A tenger végtelen kéksége, az ég türkiszének rétegződése, a robosztus sziklák ragyogása, hát nem csodálatos? Lágy szellő fújja a hajadat, nincs se túl meleg, se túl hideg, még egy kis úszásra is van időnk, aztán jöhet egy jó sütögetés a naplementénél. Ezek azok a pillanatok, amiért megéri élni.

És, hogy még jobban meg tudjuk élni, mindig érdemes kicsit jobban belemélyedni, esetleg egy kicsit hátralépni is, hogy teljességében tudjunk elmerülni a gyönyörben.

Mi a f??

A szellő ugyanúgy bele-belekap a tincseinkbe, a hullámok ugyanúgy verik fel a sós párát az orrunkba, de így valahogy már nem fut össze a nyál a szánkban az esti grillkolbászra. Valahogy már nem.

Na pontosan ilyen volt a Swansea elleni meccs, ez a meccs a tökélybe belelógó szőrös herezacskó.

You know, package

És nem ha egyszer már láttuk a zacsit, onnantól már nem lehet elvonatkoztatni tőle, kötésben van a kettő, egyszerűen már nincs egyik a másik nélkül. Ha a Liverpoolnak szurkolsz, akkor nincs, de persze nem a City leverése óta vagyunk itt, és akkor is itt maradunk, ha a hattyúk most kiharaptak egy darabot a családi ékszerből, csak hát még ég a seb. Ez sajnos ilyen, ez van, de azért megedzettek már az évek sokunkat.

Feeling old yet?

Fáj mi?

Persze, hogy fáj.

Mindig fáj.

De akkor jó, ha még fáj.

Legalább fogunk emlékezni rá. Mélyen.

Amire meg ezen kívül szintén emlékezzünk, hogy ez csak a harmadik vereségünk volt a bajnokságban, és az első wtf-kategóriás. A Chelsea ugyanígy leolvadt a Palace vagy a West Ham ellen, a United a Huddersfield ellen, az Arsenal meg már nem is számolja.

A három vereség pedig még mindig holtversenyben a második legjobb, a tapír továbbra is negatív (-2), úgyhogy bár sok puffert vesztettünk, de még a vonal jó oldalán vagyunk. Nem úgy, mint a ppg-vonalunknak, abból épp átcsúsztunk a rossz helyre.

A meccsre ránézve pedig valljuk be, hogy mi voltunk kurva szarok. Persze, láthatóan pár napja felrögbizték a pályát, a Swansea pedig a tizedakkora keretéből épített várat a tizenhatos vonalán, de többször mélyet át tudtuk játszani az erődöt, Matip is jól lépett fel (őt ugye senki nem veszi fel alapból), és annyi minőségi helyzetet ki tudtunk alakítani, mint amennyi egy ilyen meccs megnyeréséhez kell az átlagos helyzetkihasználásunk mellett.

Csak ez az átlag most egyáltalán nem volt meg. És igen, még ezer meg egyszer felhozhatjuk Coutinhot, hogy ő bezzeg kiharcolt volna vagy három jó szabadrúgást még, az egyiket csak bebaszta volna, és, hogy mennyire hiányzik a kreativitás, és ez mind igaz is, senki nem is tagadja. De pontosan tudtuk, hogy lesznek ilyenek, hát most lett, és innen kell felállni, ehhez pedig a nulladik lépés az lenne, hogy túllépnénk azon, hogy vajon Cou-val hogyan alakulna a középpályán. Mert sehogyan nem fog már vele, engedjük el.

Nehezebb helyzetben vagyunk most, mint voltunk mondjuk két hónapja egy bunkercsapat ellen, de akár még a tegnapi meccsből is láthatóan nem reménytelenben. Ha legalább átlagosan játszunk majd, akkor pedig bőven reménykeltő lesz a helyzetünk. Elég pontot hozunk az eddigi meccseinkből, van egy erős magunk, forgatni is tudtuk őket ősszel, semmi nem szól amellett, hogy most omlana össze a vár.

Szombaton lehetőleg egy agyig felforgatott csapattal kéne valahogy átgyömöszölni magunkat a West Bromon, kedden pedig a Huddersfieldnek kell megmutatni, hogy nem tervezünk saját magunknak csapdát ásni, egyszerűen csak volt egy hattyúszar az úton amiben elcsúsztunk. Mostantól legalább jobban odafigyelünk majd.