Ünnepnap

A mai nappal elérkezett a szezon egyik legjobban várt meccse, a Manchester Unitedet fogadjuk az Anfielden. Hihetetlen milyen érzelmeket generál mindannyiunkban ez az összecsapás, mindenkinek van egy kedvenc története egy rangadóval, egy előre megsejtett győzelem, vagy akár helyszíni élmény, de csak csodás gólokról is órákig áradoznánk szívünk szerint. Gondoljunk csak a mi Lajosunk 16-oson belüli szólójára, vagy Torres fénykorára, mikor még igazán érezte, mitől döglik a tehén. Valószínűleg nem tudok teljesen racionális maradni a mai beharangozóban, de azt hiszem ez most bocsánatos bűn lesz a részemről. A nagyszerű  Hector and the search of happiness című filmből egy gondolatot megosztanék, a “Nostalgia is not what it used to be”. Nem számít ma semmi ezekből a történetekből a pályán, illetve mégis. A hajtás után kifejtem mi ez a kettősség.

Ülök itthon a szép galléros Torres mezemben és azon merengek, miért nem tudom kiverni a fejemből a gondolatot, ma csak és kizárólag győzelmet tudok elképzelni. Valós ez, vagy elvisznek az érzelmeim és minden apró anfieldi MU verés elégtétel a nem túl dicső közelmúltért. Nem mondom, hogy riválisunk gyengélkedése és döcögő játéka nem tölti el szívemet az egyik legszebb fajta örömmel, azonban a káröröm sem tud olyan szép lenni, mint mikor a saját házunk táján repülnek V alakban a madarak a magával ragadó naplementében. A V alakot még nem igazán látni, inkább egy csapkodó rajt, ami képes kiemelkedő teljesítményre a skála mindkét felén.

A feszültség sokkal jobban átjár most, mint amikor 2014 tavaszán utaztunk a riválishoz, pedig ott aztán volt tét rendesen. De mégis, amikor a 6. utazik a 9. otthonába, mondhatnánk, hogy semmi értelme ennyire túlkapni, egyik csapatnak sem lesz top4 és csak az a kérdés, melyik klub fog a végén kevésbé sírni az alulteljesítéssel járó korbácsütések után. A két csapat pillanatnyi PL formája nem a legveretesebb, sem mi, sem ők nem éppen győzelmi szériában fürdenek. Mint azt tudjuk, mi igencsak megszenvedünk a fizikális kontrafocit játszó csapatok ellen, megtámogatva egy-két pontrúgásból kapott góllal és kapusbakikkal. Azonban, ami erős bizakodással tölt el, már-már címbengyőzelemszpojlerezésre ad okot, az az, hogy azok ellen a csapatok ellen, akik játszani akarják a focit, a csapat megérzi a vérszagot. Tudjuk a névsort; Chelsea, City, Soton, Arse.

A kloppi focinak ünnepek a rangadók, a hihetetlen professzionális pressing-gegenpressing kivitelezéshez az kell, hogy a játékosok irdatlan energiákat tegyenek szabaddá és mozgósítsanak érte. Ezért baromi megterhelő, ezért fekszik a fiatal csapatoknak, ezért fekszik a keretnek ez ennyire, és ezért nem adja ki egy lassú, presszingben gyenge támadónak. Amíg egyes játékosainkból a legnagyobb vadállatot hozta ki ez a rendszer (Can), vagy megerősítették a dzsungel királya címében (Henderson), addig másokban mentális gátat feszít, hogy nem elég jók ehhez (Benteke). Ez a játékstílus kevesebb türelmet igényel és sokkal ösztönösebb, direkt játékot eredményez, amit öröm nézni, és öröm játszani is, mert tudod, hogy mindig ki tudod harcolni az ellenfél hibáját, ha megfelelő intenzitással játszol.

Szuper szinergia jön össze a nagy meccsekre felpörgött játékosok koncentrációjából és a sebezhető labdatartó csapatok ellen elért eredményekből. Egy rangadót megnyerni ugyan szintén csak 3 pontot ér a tabellán, de nagyobb mentális lendületet ad a csapatnak, mint egy kis-középcsapat elvárt legyőzése. Szerencsénkre a listavezető ellen megnyert egy ponttal érkezünk a következő megállóhoz. Ugyanazt a lendületes, célratörő és megroppantó első félórát várom a meccstől, és azt, hogy ennek az Arsenalnál jelenleg kisebb játékerőt képviselő MU nem lesz képes ellenállni. Aztán kitudja, lehet, hogy De Gea kivédi a szemünket, mert ez is a pakliban van. Azért remélem, hogy az ő gondolatai már inkább Madridban járnak, és azon, hogy fog odakerülni, ha nem igazolhatnak a nyáron.

Másik oldalról pedig nekik szintén hatalmas rangadó ez, és még nálunk is nagyobb szükségük lenne egy győzelemből nyert erőre, hogy megfordítsák a lejtmenetüket. Azonban el is érkeztem nagyjából az utolsó ponthoz, a közönséghez, és hogy számítanak-e az előző rangadók góljai, győzelmei, vereségei, szenvedései vagy mámorai. Meccsről meccsre láthatjuk, milyen energiákat szabadit fel Klopp a csapatban, mennyire jól tudja motiválni a nagy meccsekre a csapatot. Már rég nem barna aláöltözetben kerülünk ki a pályára, hanem céltudatosan és mindenre elszántan, legalább is a nagyobb meccsekre. Sokan ezt hiányolták Rodgersből, hogy egy félszezonon kívül nem igazán tudta a tüzet fenntartani, és ennek az lett az eredménye, hogy a nagy csapatok ellen kevésbé tudott eredményes lenni. Gondoljunk csak vissza az őszi odavágóra. Poszton kívül használt Firmino és Ings, elszigetelt Benteke és mélyen védekező felállás hátrányban is. Egy minden szinten elrontott WHU bukta és egy kiharcolt Arse döntetlen után érkeztünk meg a rangadóra, érdekes, most is nagyon hasonló a helyzet, csak pont fordított sorrendben. Most sincs Coutinho, mint ősszel, azonban ott lesz az Anfield.

Sokat kértük számon, hogy hol van a hangulat, ami megremegteti a lábakat, hol van a hangulat, ami kipukkasztja a buszok kerekeit. Hát itt jönnek képbe az elmúlt rangadók. Persze a pályán nem fog Moreno pontosabban célozni a kapu előtt, hogy megnézte a klasszis svédünk bombagólját, vagy Lallana sem fog kevesebbet forogni attól, hogy látta Gerrardtól, hogy kell bezúzni 20 méterről Bartheznek. Viszont minden szurkoló hangja ezekért a pillanatokért fog zúgni és erre ösztönzi Firminót, hogy nem lőtte ki a csukájából minden gólját a héten. Érzem, hogy emiatt a közvetett hatás miatt fog működni ma is az a fluid támadójáték és intenzív presszing, ami Klopp szándékai szerint a csapat védjegye lesz.

Emiatt várom, hogy kevés variáció lesz a kezdőben, az Arsenal elleni főpróba jól sikerült, de messze nem volt tökéletes. Nem hiszem, hogy góljának köszönhetően a kezdőbe kerülne Allen, vagy hogy a kevés támadónk közül pont Lallana nem kezdene. A MU a középpályás labdatartására építi viszonylag lassú és szervezett játékát, de az látszik, hogy konzisztens teljesítményt nem tud hozni a játék összes területén. Ez igaz ránk is, ha megy a góllövés, akkor a védelemben lesz baki, ha a védelmünk stabil akkor a támadásokhoz lesz kevés. Nagy kérdés LvG mit reagál majd a mi kezdőtaktikánkra és hogyan küszöbölik ki a kezdő perceink dominanciáját. Nem hiszem, hogy Klopp túl gondolkodná ezt a meccset, nyomjuk a heavy metált ezerrel, aztán az legyen a túloldal baja, hogy mit talál ki ez ellen. Ha jó volt az Arse ellen, akkor most is eredményes lehet.

Jó érzésekkel fogok ülni ma a tévé előtt és örülök, hogy nem egy biztonsági felfogást kell látnom az év legtöbb érzelemmel bíró meccse előtt. Zárásképpen itt hagyom Klopp szavait és buzdítok mindenkit: élvezzük a mai meccset!

“I love football because of the intensity of the game and, with this game, the intensity starts before so that’s good.”