Vége a mézesheteknek?

Most komolyan? Számomra nagyon durva, hogy mennyire nem kapja meg Klopp és csapata az időt és a türelmet, amire szükségük van, hogy az éppen csak most kezdődött munka beérjen. Persze azt értem, hogy az indokolatlan reménykedés könnyen csap át indokolatlan frusztrációba, de akkor is nagyon furcsa látni, hogy mennyire nincs meg a türelem az új projekt irányában. Miközben pedig valójában meccsről-meccsre lehet látni a fejlődést a csapaton, ahogyan apránként, de biztosan csepegnek a srácokba a Kloppi elvek. Egyébként is nem figyelt senki, mikor Klopp azt mondta, hogy a védelemmel fog először foglalkozni?

A meccsel nem nagyon akarok foglalkozni, hiszen kismilliószor leírtuk már az ilyen Mikiegér meccsekkel kapcsolatos dolgokat. Mondjuk az igaz, hogy a szokásosnál is jobban áll, hogy ennek az összecsapásnak rotációs kupameccsnek kell lennie, hiszen a Kloppi nagyobb fizikális igénybevétel és a rotáció hiánya elég látványos volt már a legutóbbi meccsünkön is. A hétvégén pedig az eddig szenvedő Darth Mou-ékhoz látogatunk, így nem nehéz azt a következtetést levonni, hogy senkit, de tényleg senkit nem szeretnék szerdán pályán látni a szombati kezdőnkből. Persze a sérült állományunk miatt és az első lehetséges Kloppi győzelem pozitív mentális hatásai miatt ez nem fog bekövetkezni. Mindenesetre a kezdőnk minél inkább fog hasonlítani erre, annál boldogabb leszek:

A meccstől egyetlen elvárásom, hogy az idei megszokottól eltérően ne legyen döntetlen, így ne legyen hosszabbítás. Minden más jöhet, ha eléggé rotált a csapat.

Nagyon sok minden van, amit mi és úgy anblokk a foci tanulhatna az amerikai major sportágaktól. Én azt szeretem ezekben a sportágakban, hogy a világ legtermészetesebb dolga és nem valami ördögtől való rosszaság, hogy számokkal, statisztikákkal elemzik a látottakat. A baseball esetén az ütőátlag, a kosárlabda esetén a meccsenként szedett lepattanók száma alapjai az elemzésnek. Az amerikai foci világában kicsit jobban otthon vagyok, ezért innen több példát tudok mondani. Nekem nagyon tetszik, hogy ilyen mutatók, mint hogy egy irányító dobásainak hány %-a lesz interception, vagy hogy mekkora passz pontossága van, illetve hogy egy passzával mennyit halad a csapat, az irányítók játékának alapjai, de senki sem ijed meg olyan komplikáltabban kiszámolható mutatóktól sem, mint az irányító rating. A futójátékosok esetében is van kismillió statisztikai mutató: yard/carrie, misstackle szám és még lehetne folytatni a sort. Azonban nem az amcsik statisztika szeretete a fő téma, csak ez már kikívánkozott.
Klopp kapcsán szerintem érdemes újranézni az ismertebb amerikai sport elvet és megismerkedni egy újabbal. Az első a híres-neves Moneyball, amit nagyon sokan utálnak, pedig szerintem baromi sokan nem értik a lényegét. Kezdeném azzal, hogy nem láttam a filmet, így nem erről lesz szó.
Az egyértelmű, hogy egy az egyben ez az elv nem ültethető át a focira. Főképpen két ok miatt. Az egyik, hogy a baseball évtizedekre visszamenően nagyon jól statisztizált sportág, jó amerikaiként kb. csak arról nincs nyilvántartásuk, hogy a játékosok hányszor fújnak orrot meccsenként. Tehát a Moneyball megalkotói évtizedes statisztikai adatsorokból tudtak dolgozni. Nos a mi focinkban nincs még egy évtizede, hogy elkezdtek statisztikai adatokat gyűjteni és még nem tökéletes a rendszer, hogy mit érdemes gyűjteni és azt hogyan kell értelmezni. A másik az, hogy a baseball egy kötött sportág; rendszeres, rövid, ismétlődő játékelemekkel, ami jól statisztizálható. A foci ellenben egy folyamatos sportág 90 percben, ritka játékmegszakításokkal. No és az egész foci jellemezhető azzal, hogy statisztikai szempontból a ritkaságokról szól. A 90 percben 2-3 gól ritkaság, ahogyan a kapura lövések száma is stb. No meg van egy olyan megközelítés, hogy a jelenlegi statisztikák mind a labdára, labdásra koncentrálnak, ami a 22 játékosból 21-et ki is zár statisztikákból, azaz a történések zömét, így az összes labda nélküli mozgást helyezkedést, stb. Mondjuk most úgyis az a lényeg, hogy a foci sokkal kevésbé statisztizálható és sokkal inkább gyerek cipőben jár a mélyelemzése.
Mert mi is a Moneyball? Kevesebb pénzből a többiek által alulértékelt játékelemek alapján olyan játékosok beszerzése, akik többet érnek annál, amit fizettünk értük. Nos ez az alulértékelt valami a baseball esetében az on-base és a slugging százalék volt. Jelentsenek ezek bármit is. A lényeg, hogy mindenki azzal volt elfoglalva, hogy milyen a játékosok ütőátlaga, hogy az előbb emlegetett valamiket nem vették figyelembe és így lehetett kevesebb pénzből ennek a két statisztikának a kihasználásával olcsóbb és jobb csapatokat csinálni, mint a többiek. Persze az is a történet része, hogy miután a gazdagabbak is elkezdték átvenni, elvesztette hatását, hiszen onnan már megint a „kinek van több pénze” elv érvényesült és megint újabb alulértékelt statisztikát találni nem olyan egyszerű. Mindenesetre az elv nagyon jó és megvalósítható.
Beszéljünk kicsit arról, hogy nálunk miért is sült be a Comolli-féle Moneyball. Egyszerű: nem az elv volt a rossz, hanem a megvalósítás. Hiszen ahhoz nem kell túl nagy ész, hogy belássuk, hogy Angliában nem ott fogod megtalálni a többiek által figyelmen kívül hagyott és így alulértékelt statisztikát, hogyha arra gyúrsz, mint Comolli és a csapatodnak legyen meg a – ha jól rémlik – 26+ beadás meccsenként, hiszen a sok beadás az egyik legősibb dolog az angol fociban, tehát ez nem volt éppen a kincses sziget elveszett térképe.

Kloppal az iszonyatosan nagy passzmennyiség nem követelmény, így kicsit mások a keresési feltételeink, mint a többi nagynak, ami előnyünkre válhat.

Klopp és Simeone ellenben – még ha nem is úgy hívják – Moneyballt hajtott végre. Hiszen ők a tiki-taka korszak csúcsán annak ellenkezőjével tűntek ki. Ergo a többiek által figyelmen kívül hagyott tulajdonságok alapján válogattak. Hiszen azt nem nehéz belátni, hogy más tulajdonságok kellenek 70%-os labdabirtokláshoz, mint a világ leggyorsabb transition play-éhez. Ma már ugyan elmúlt a tiki-taka egyeduralma, de mivel az angol és a nemzetközi top csapatok közül elég sok – Bayern, Barca, PSG, City, MU, Arsenal – a labdabirtoklásra és a passzolásra helyezik a hangsúlyt, így a Kloppi focinak ugyan kisebb, de még mindig van Moneyball hatása. Hiszen míg az előbbiek esetében a technika kicsit fontosabb, mint az atletikai képességek, Klopp esetében pont fordított a képlet és neki kicsit fontosabbak az atletikus képességek, mint a technikai képességek. Erre két példám van a Barca technikás törpéi és a Klopp idején a Dortmundhoz érkezett Aubameyang.

Ezzel evickéljünk át egy másik amerikai sportág kevésbé ismert módszeréhez. Ez pedig az amerikai foci és a Seahawks lesz. Nos ők az elmúlt éveik sikerét az atletikai képességek a fociképességek fölé helyezésével és éveken keresztül csak kiemelkedő atléták beszerzésével érték el. Mondván, legyél kiváló atléta, focizni majd megtanítunk. Ahhoz, hogy ez működjön, természetes, hogy a csapat stílusának és taktikájának mind a védekezés, mind a támadás terén ehhez az alapelvhez megfelelőnek kellett lennie (a sok futás és fizikális védekezéssel így is van). Alapvetően arról van szó, hogy a draftokon, ahol mérnek mindent jó amerikai szokás szerint a súlypontemelkedéstől kezdve a játékosok gyorsulásán át a tenyérméretükig. A Nike által kifejlesztett SPARQ (Speed, Power, Agility, Reaction, Quickness, amit nem próbálok most lefordítani) (A módszerről bővebben.) tesztek alapján csak a legkiválóbb atletikai képességekkel rendelkező játékosokat húzzák be lásd. Ez a módszer sem ültethető át egy az egyben focira, hiszen egyrészt nincsen draft, másrészt nem ugyanazok a fizikai mutatók szükségesek egy kiváló atlétának, harmadrészt nem saját játékosról elég nehézkes begyűjteni az adatokat. De ez egyrészt nem lehetetlen, hiszen erre is vannak a scoutok, valamint a videózásból tökéletesen le lehet szűrni, hogy egy-egy játékosnak milyen a gyorsulása, végsebessége. A futásmennyiséget már trükkösebb, de szerintem nem megoldhatatlan feladat. Azt gondolom, hogy a Kloppi sokat futós, fizikális, atletikus foci kapcsán előtérbe kerülhet ez az elv a játékosok kiválasztásánál. Természetesen nem arról van szó, hogy szerezzünk be 11 kenyai hosszútávfutót.
Azt gondolom, a focistákat három tényező alapján lehet besorolni. Az egyik az atletikai képességek, a másik a technikai képességek és a harmadik a taktikai képességek, avagy mennyire van esze a focihoz népnyelven. Ezen hármas alapján egészen jól be lehet lőni a focistákat. Van pl. Balotelli, aki kiváló atléta, jó technikával, de nincs agya a játékhoz. A másik véglet Kuyt, aki kicsit másképpen, de kiváló atléta gyenge technikai képességekkel, azonban van agya a játékhoz.
El lehetne még játszani azzal, hogy a keretet értékeljük ezen hármas mentén. Ezt meghagyom mindenkinek, hogy maga játsszon el a gondolattal. Továbbá érdekes végiggondolni, hogy a BR és a TC igazolásai ebből a szempontból is elég vegyes képet mutatnak, hiszen simán igazoltak olyan játékosokat, akik inkább voltak jobb focisták, mint atléták, á la Allen, Lallana – ugye a BR-fociba elvileg ilyeneket kellett volna igazolni. Meg ennek a szöges ellentétét lásd Balotelli, Origi.
Az egészet oda akartam kifuttatni, hogy Origi bizony jelen pillanatban sokkal jobb atléta, mint focista. A srácnak egészen elképesztő fizikai adottságai vannak: megvan a magassága, sebessége, gyorsulása, ereje, hogy kiváló focista legyen. A technikai képességei is egészen jók. Megvan a munkamorálja, futómennyisége is. A srácban minden adott, hogy idővel nagyon jó focista legyen. Ne csodálkozzunk, hogyha meg fogja kapni a neki szükséges türelmet. Egyrészt piszok fiatal még, így idővel teljesen természetes dolog, hogy fejlődni fog. Másrészt az edzője Klopp, aki bizony szereti és tud dolgozni a hozzá hasonló focistákkal. Az Origi és Aubameyang közötti párhuzamokat azt hiszem, nem kell túltolni. Ott vannak, hogy mindenki lássa. De azért röviden. Fiatal kiváló atléta a francia bajnokságból, ahol nem voltak túlságosan kiemelkedő góllövők. Szerintem nagyon izgatottnak kellene lennünk Origi kapcsán, hiszen elég magasan van a léc, amit Klopp ki tudhat belőle hozni. Nem biztos, hogy így lesz, de biztató találkozás ez edző és játékos között.

Még egy kicsit az igazolásokról. Az biztos, hogy részünkről nem az a Moneyball, hogyha a most formában levő Aubameyangot leigazoljuk, hanem ha Origiből faragunk hozzá hasonlót. A másik az, hogy abban bízom, hogy ezentúl egységesebb lesz az igazolási kép és csak kiváló fiatal atlétákat igazolunk Kloppnak, hogy kihozhassa belőlük a legjobbat. Ez mindenkinek a lehető legjobb lenne. Ennek az „igazoljunk kiváló atlétákat, akiket megtanítunk focizni” stratégiának lehetne alapeleme a világon összesen két csapat által használt kütyü, amit nagyon remélem, magukkal terveznek hozni Dortmundból Kloppék. Szerintem nagyon simán a leghasznosabban elköltött 2-3 millió font lenne.