A Hiba

Steven Gerrard illusztris karrierjének egyik legszomorúbb mozzanataként maradhat meg a vasárnapi hibája a Liverpool – Chelsea-n. Hollywoodi történet a Hollywood-passzok nagymesterétől.

Gerrard ikonikus karaktere a Liverpool FC-nek, történelmi távlatokban is a klub legszűkebb elitjében említhető, abban az elitben, ahol Dalglish, Rush és Shankly is helyet foglalnak. Egy ikon karrierje attól válik azzá ami, hogy több, történelemkönyvekbe beírt mozzanata van a pályán azon túl, hogy hosszú éveken át megbízhatóan magas színvonalon játszik és látja el a szerepkörét, ami esetében a karmesterség a középpályán és a csapatkapitányság. Prosztón mondva A Valami a valami mellett. Gerrardnak is sok Valamije van. Ott van A Fejes Isztambulban. Ott van A Ya’ Beauty. Ott van A Bomba a West Ham ellen az FA-Kupa döntőben. Ezek azok a Valamik amiket ugyanúgy fogunk mesélni gyerekeinknek és unokáinknak, ahogy az előttünk lévő generációk mesélték a korabeli focisták Valamijeit nekünk, gyerekként.

Vasárnap délután Steven Gerrard hibázott egy nagyot, ami bármikor, bárkivel megtörténhet; az ő, és a klub szerencsétlenségére viszont ennek a hibának könnyen az lehet az ára, hogy a Liverpool FC nem tudja odahúzni magához az áprilisra karnyújtásra került első Premier League trófeáját. Ez lehet A Hiba, ami öt év múlva ilyenkor, Gerrard visszavonulása után azt illusztrálja, hogy a generációjának egyik legjobb angol játékosa, aki a válogatott csapatkapitánya is volt sokáig, az angol bajnokságot nem tudta megnyerni, hiába hiányzott már csak az az egy trófea a gyűjteményéből. De az piszkosul hiányzott.

Ha jobban megnézzük, a vasárnap délutánhoz vezető út egy irracionális, de annál emocionálisabb pillangó hatás egyik állomása volt, talán a végállomása is. Január közepén Lucas Leiva térdsérülést szenvedett, melynek súlyosságát napokig saccolgatta mindenki a klub környékén. Kiderült, hogy sajnos súlyos annyira, hogy hónapokban mérhető időre ne állhasson a csapat rendelkezésére. Lucas pótlása, azaz egy minőségi második védekező középpályás szerződtetése évek óta érthetetlenül megoldatlan pont a keretben, amit a januári transfer window alatt sem oldott meg a vezetőség, így sok szurkoló érezhette azt, hogy a Top 4, amire addig a pontig jó ívben kanyarodtunk, veszélybe került ezzel a meggyengült hátsó résszel. Márpedig ha az nincs, akkor jövőre se BL, se nagy pénz, se Suarez, így komoly visszaesés várható a nyártól. Ezekben a viszontagságos hetekben húzott egy merészet Brendan Rodgers és berakta védekező középpályásnak a szezont nagyon lassan kezdő, majd egy szintén kellemetlen sérülést benyelő Gerrardot. Ez a kísérlet annyira jól sült el, hogy Stevie lubickolt az új, kevésbé futós szerepkörében, magabiztosan komponálta hátrébb húzódva a támadásokat, a gólok, berúgott büntetők és gólpasszok szépen jöttek, és jól is védekezett mindeközben. Az OPTA statok alapján karrierje egyik legjobb szezonját hozza le akkor, amikor a meccsek egyes szakaszait söprögetőként tölti. Ezt legalább annyira nem gondoltuk volna tavaly ősszel mint azt, hogy tavasszal a bajnoki címre törünk.

Ennek az irracionális, emocionális tavasznak volt a töréspontja A Hiba, amikor az első félidő hosszabbításában Sakho ártalmatlan vissza passza átcsúszott a söprögető Gerrard lába alatt, majd a reflexből utána eredéskor el is csúszott a kapitány. A többit ismerjük, a kilenc-egyező Chelsea köszönte szépen kihasználta, a második félidőben a második buszt is beállította az első mellé, majd a pontot is feltette az i-re egy második hosszabbításos góllal akkor, amikor a Liverpool már mindent egy lapra feltéve kitámadt.

Itt szeretném eloszlatni az esetleges félreértéseket: nem, nem gondolom, hogy Gerrardon ment el a meccs, kikaphattunk volna egymillió módon a 48. percben történtek hiányában is, ahogy a bajnokság se rajta megy el ha elmegy. Ha ő nem született volna újjá az új szerepében, egész tavasszal a negyedik hely matematikai esélyeit számolgattuk volna, hétvégéről hétvégére egyre frusztráltabban. Ismerős az elmúlt évekből, ugye? Ha el fog menni a bajnokság, akkor el kell neki mennie, és bármennyire is szimpatikus az ellentáborokat leszámítva mindenkinek az idei Liverpool, el kell neki véreznie az olajosok ellen. Akkor el kellett jönnie A Hibának, pont Gerrardtól, pont akkor, pont ott, és ki tudja, lesz-e még olyan közel a hőn áhított bajnoki címhez még egyszer karrierje záró éveiben, hogy egy ilyen elcsúszás ennyire számítson.

Az másik oldalon viszont ugyanúgy nem ment még el az az aranyérem. Ha bajnoknak kell lennie idén a Liverpoolnak, akkor bajnok lesz. Akkor nyerünk kétszer, akkor leikszel a City egyszer, talán pont az Everton ellen, és a városi „rivális barátaink” (őszintén, Martinez Hillsborough-s beszéde után én nem tudok a spannoló rivalizáláson túl egy hangyányi utálatot sem érezni a kékek iránt) hozzásegítenek minket az első Premier League elsőséghez. Hozzásegítik Steven Gerrardot ahhoz, hogy teljessé tegye a karrierjét klubszinten.

Rettentő sok a talán és a lehet ebben a helyzetben, és ebben a talán-lehet dzsungelben nehéz nem a sorsszerűségre hagyatkozni. Bajnokok ugyanúgy lehetünk mint nem bajnokok, és talán csak pár év közbeni nyamvadt, könnyelműen bekapott gól fogja dönteni balra vagy jobbra a mérleget. Az lehet a sorsunk, ahogy a tabella festeni fog két hét múlva. Az lehet a sorsa Gerrardnak, hogy most sem lesz bajnok, ahogy talán egyszer sem. Neki fog menni a társaival a következő két hétben, ahogy a következő két-három évben is, de lehet, hogy kevés lesz. Talán ezt írták meg neki a nagykönyvben, hogy minden meglesz, de ez nem, bármennyire is keményen dolgozik érte. Bármennyire is próbálta jóvátenni a hibáját a második félidőben az egyre elkeseredettebb átlövéseivel, lehet, hogy nem lesz hozzá annyira kegyes a sors, hogy egy hibát csináljon A Hibából.

Egy biztos pont van a rengeteg feltételezésben: nem akarjuk azt látni Stevie, hogy egy pillanatra is a saját hibádként éled meg ezt az egészet. Te nem tehetsz róla, nélküled a Liverpool menthetetlen középcsapattá süllyedt volna az előző évtizedben. Veled együtt nagyon frusztráltak és szomorúak leszünk ha nem jön össze neked – de azt még ennél is jobban utálnánk látni, ha emiatt magadat emészted, és nem mosolyogsz büszkén. Te egy Valamiről tehetsz csak: emberek milliói kötődnek ma is világszerte a Liverpoolhoz. Bajnoksággal, vagy anélkül.