So far, so good

Tegye fel a kezét, aki gondolt erre. Hogy karácsony előtt 17 meccsből lesz 36 pontunk, és az első helyen állunk, úgy hogy legfeljebb a másodikra csúszhatunk vissza, ha teljes lesz a forduló! És mindezt 42 rúgott góllal, +23-as gólkülönbséggel tesszük, úgy hogy most három alapemberünk hiányzik a csapatból (szűk a keret!), köztük Steven Gerrard. Hajtás után a tegnapi meccsről is szót ejtünk.Tegnap nagyjából úgy nyertünk , ahogy egy esélyesnek, egy top4-be vágyó csapatnak nyernie kell. Az első félidőben mutattunk szép játékot, folyt a labda, jöttek egymás után a helyzetek, Suarez pedig ismét bizonyította, hogy pillanatnyilag a világ legjobbja. (Ha Torresről azt mondták, hogy az benne a fantasztikus, hogy olyan könnyűnek tűnik őt nézve a góllövés, akkor Suarezről jelenleg azt lehet mondani, hogy akkor lő gólt, amikor csak akar. És tovább folytatva a zárójeles megjegyzést: négy hónappal ezelőtt még a liverpooli szurkolók is a pokolba kívánták eligazolási szándéka és balhéi miatt, most pedig hol arról folyik a szó, hogy a klub valaha volt legnagyobb játékosai között van-e vagy sem, illetve megkapja a szurkolóktól az év játékosa díjat is. Ja igen, és nem mellesleg ő az első a PL történetében, aki 10 gólt rúgott egy hónap alatt. És szintén ő az első a PL történetében, aki négy egymást követő meccsen is legalább két gólt rúgott.)

Akiről külön meg kell emlékeznünk még, az Jordan Henderson. Captain Fantastic hiányában olyan erényeket és képességeket mutat meg, amelyekről eddig a szurkolók jelentős része vele kapcsolatban nem létezőnek gondolt. Mert azt már többé-kevésbé mindenki elfogadta, hogy nagyon hasznos tagja a csapatnak rendkívüli futómennyiségével, energiájával  (á la Rákosi – nem Mátyás, Gyula, Fradi – vagy ugye Dirk Kuyt, ha még emlékszik valaki erre a hasonlatra…) pótolja Gerrard és Lucas immobilitását, hasznos a labdatartásnál is, hiszen nagyon pontosan passzol, jól támad le. De játéktudását, intelligenciáját még az előbbi erények ellenére is megkérdőjelezték. Hol vannak a helyzetek, gólok, gólpasszok, a fineszes megoldások – tették fel a kérdést a kétkedők. A válasz úgy érzem, elég csattanósra sikeredett. Gerrard távollétében megérkeztek ezek is, a legváltozatosabb megoldások képében: volt is sarkazós kulcspassz (Spurs) és gólpassz (Cardiff), okosan visszalöbbölt labda (nekem ez tetszik a legjobban: az a meglátás, hogy a védők mind behúzódnak a kapu elé, viszont  a második hullámban érkezik csapattárs, és tökéletesen oda is tudja rúgni – priceless. Tegnap a mi jó Jordanunk mindhárom gólunkban főszerepet vállalt (az a külsővel Suarez elé tálalt labda a másodiknál – nyamm, Dungáért kiált).

Természetesen  lehetne beszélni Flannoról (akit ugyan megforgatott néhányszor Noone, de sugárzik róla a magabiztosság és megint majdnem gólt lőtt), Sterlingről (aki kezd egyre higgadtabbá válni a kapu előtt, bár megint volt elrontott ziccere), Allenről (akinek ismét a legtöbb labdaszerzést köszönhettük – ennyit a túl kicsi és gyönge a PL-hez-típusú érvről -, bár most is voltak bosszantó labdaeladásai, -vesztései), Sakhoról (akit élmény nézni, annyira brutálisan jól segíti a támadásokat már azzal is, h nem pusztán elrúgja, elfejeli a labdákat, de a – legmegfelelőbb – emberhez teszi le, akár kényes helyzetben is), Mignolet-ről (aki megint szépet védett döntetlennél), Coutinhoról (akinek csoda dolgai vannak, de nagyon erőlteti a lövéseket a tizenhatoson kívülről, holott nincs hozzá meg a combizma). Lehetne beszélni a Lucas-Allen-Henderson középpályáról, amely együtt iszonyú hatékony, remekül egészítik ki egymás gyengeségeit és erősítik fel erősségeiket.

Sakho, akit nagyon szeretek nézni:

A csapat pedig rúgott labdatartós „tiki-takás” gólt, de rúgott villámgyors kontragólt is. Ezt nevezem sokoldalúságnak.

Lehetne beszélni a két gyökeresen különböző félidőről, miközben persze mindannyian azt szeretnénk, ha minden meccsen 5-6-7 góllal nyernénk, szétszedve az aktuális ellenfelet, azt azért érzi talán mindenki, hogy ez nem reális. A Cardiff ellen megnyertük a meccset az első félidőben, és a másodikban sem forgott egy percre sem veszélyben a győzelem.

(Ilyen se sűrűn van, hogy több időt töltöttünk az ellenfél tizenhatosán belül, mint előtte)

Ahol a játék folyt...

Ahol a játék folyt…

Igen, megint kaptunk egy ovis gólt – immár sokadszor rögzített helyzetből, és az is igaz, hogy egy másik napon ez lehetett volna egy nyögvenyelős döntetlen is. De talán, ami a mutatott játéknál is fontosabb, a szerencse-faktort és a győztes mentalitást talán tartósan magunkénak tudhatjuk.

S hogy egy kicsit perspektívába helyezzük a decemberi helyzetünket: 2009 decembere óta ilyentájt legalább 12 pontnyira voltunk az első helytől. Legalább. Most ugyanúgy 1 ponttal vezetünk a 2. helyezett előtt, mint 2008 decemberében. 17 meccs után 36 pont, ennél többet csak Rafa tudott gyűjteni 2008/09-ben (38), illetve 2005/06-ban (37). Tavaly pedig 17 meccsen 22 pontot gyűjtöttünk, vagyis azt is elmondhatjuk, hogy Brendan Rodgersnek jól sikerült az idei év. (Ha a szezon hátralevő részében csak megismételjük a tavalyi szezont, akkor 75 ponttal végzünk, ami valószínűleg BL-helyet ér…)

Arra sem volt sohasem példa, hogy az előző évi 7. helyezett PL-t nyerjen. Soha. A helyzet ugyanakkor korántsem ennyire rózsás, hiszen az első 7 (de lehet, hogy 8) helyezett között csak 8 pont a távolság, vagyis 2-3 rosszabb meccs, és könnyen a top4-en kívül találhatja magát bármelyik jelenleg ott tanyázó csapat. A jó hír, hogy abszolút benne vagyunk a sűrűjében, versenyben vagyunk a BL-helyért. Merészebbet talán egy hónap múlva lehet mondani, hiszen jó kis bemelegítés volt a Cardiff elleni, jöhet a két nagy teszt, hangolódjunk tehát a karácsonyra Cityre!