A szezon egészének szempontjából lehet már kicsit késő a sérültek, köztük Jota visszatérése és formába lendülése, de a nyári átalakulás tekintetében nagyon nem mindegy, miként zárjuk a szezont.
Kicsit ilyen ambivalens érzés a Leeds elleni meccs után bármi is írni. Mint egy ilyen oktalanul berakott blockbuster film vasárnap délutáni szieszta alá mint (ki)festőzene, kontextus nélkül jó látni a csapatunkat értelmezhető labdarúgó tevékenységet prezentálni, kis taktikai újítással, sok góllal. De nem játszhatjuk le az egész szezont félremenedzselt, lelketlen fos…
Az emlékezés azért fontos, hogy ne ismételjük meg a múlt hibáit. Azt gondolom eme gondolat, így az egyre kiszámíthatatlanabb és ennek okán veszélyesebb világunkban különös fontosságú.
Nagyjából így lehet leírni a kedd esti roncsderbit, azt adták a csapatok, amit jelenleg tudnak. Szomorú, de jelenleg ez ennyi. Ritka alkalom ez a csapat házatáján, hogy egy ilyen teljesen nihil szezonba futunk bele, ahol nem az a kérdés, hogy nyerünk-e valamit, de még csak nem is a top4, hanem…
A csapat tervezett avultatása nem csak a könyvekben, de a pályán is folytatódik a szezon hátralévő részében. Kupákat okos előrelátással elengedtük, mostani pár meccs kell ahhoz, hogy tényleg már csak a nyári babelkopter kurblizáson kelljen fáradozni.
Az elmúlt hetekben elég sokat beszélgettem Beregi Pistivel taktikáról, támadásról, letámadásról, védekezésről, és igazából ezek a beszélgetések inspirálták a következő bejegyzést.