vörösfonat
A Downing-probléma nem hagyott, sőt, nem hagy nyugodni, ezért amikor Facebookos csoportunkban többen megerősítettétek az információt, miszerint Downing igenis jól játszott a svédek ellen, utánanéztem a mérkőzésnek. A fokozott uborkaszezonnak köszönhetően kicsit utánajártunk az Anglia – Svédország – Downing hármasnak.
Bizonyára többeteknek feltűnt már, hogy míg a Terry-Ferdinand ki-fekekte-ki-nem csatában viszonylag hamar reagált az FA, a Suarez-Evra ügy már lassan egy hónapja húzódik. Mit lehet ennyit tökölni pár vallomás és néhány videófelvétel felett? A Guardian feltette a nagy kérdést: mi van, ha senki sem hazudik?
Ha szombat, akkor bajnoki forduló! – keltem nagy lendülettel, majd gyorsan eljutott az agyamig, hogy legfeljebb egy Anglia – Spanyolországra futja a mai kínálatból. Az EB-selejtezőknek már majdnem vége, így a megszokottnál is unalmasabb lenne ez a két hét, ha nem lenne egy Suarezünk, vagy ha lenne agya az FA-nek. Összegereblyéztük a legfontosabb, Liverpoolt érintő híreket.
Stewart Downinggal kapcsolatban valami nem stimmel: hétről hétre képtelen bármi maradandót is hozzátenni a Liverpool játékához, lecserélése mindig öröm. De miért? Pár hete Hendersont vettük elő, most ismét a Guardian Chalkboard-oltárához járulunk, hogy megfejtsük a nagy Downing-problémát.
Van egy hosszú listám arról, milyen – már-már kötelességnek tűnő – posztokat kell még megírnunk ahhoz, hogy teljes értékű Liverpool-blognak nevezhessük magunkat. Ma egy ilyen bejegyzést fogunk pótolni, méghozzá Sami Hyypiáról, akit ugyan nagyon keveset láthattam játszani, de azt a pár évet kincsként fogom őrizni. Hogy miért? Ha egy évtizedben van egy ilyen játékosunk, már boldogok lehetünk. Egy kötelességtudó finn Liverpoolban.
A csapat másnapos, Suarez megállíthatatlan, Gerrard már egészséges, van balbekkünk, Hendersonról nem derült ki semmi, kiszórjuk Poulsent, Aquilani harmadik olasz csapatát fogyasztja, Joe Cole a Lille-nél kezd új életet, Carroll ismét gólt szerez, összefüggés van a bemutatás és a Chelsea-be igazolás közt, győzünk végre az Emiratesben, a golfütő hazatér, az Everton-drukkerek pedig kritikán aluliak. Liverpool. Egy hónap. Egy kép.
Közvetlenül azelőtt így nyomta a Kop, hogy rászokott a You’ll Never Walk Alone-ra. Ilyen tényleg nincs máshol, Merseyside.
Nem szokásunk egy-egy hírnek külön posztot szentelni, de úgy látszik, a coming outok időszakát éljük: John W. Henry után Benitez is szokatlan nyíltsággal fordult a liverpooli The Empire-színházban megjelent tömeghez, akik az ő és felesége által rendezett jótékonysági est vendégei voltak: egy napon vissza szeretne térni a Liverpoolhoz, sőt, az “egy nap”-ot konkrétan Kenny visszavonulása után értené.
A csapat másnapos, Suarez megállíthatatlan, Gerrard már egészséges, van balbekkünk, Hendersonról nem derült ki semmi, kiszórjuk Poulsent, Aquilani harmadik olasz csapatát fogyasztja, Joe Cole a Lille-nél kezd új életet, Carroll ismét gólt szerez, összefüggés van a bemutatás és a Chelsea-be igazolás közt, győzünk végre az Emiratesben, a golfütő hazatér, az Everton-drukkerek pedig kritikán aluliak. Liverpool. Egy hónap. Egy kép.