Nem annyira kár értük

Vasárnap kora délután a szélviharos kikötővárosba látogattunk, hogy kihasználhassuk a City újabb pofáraesését.

A meccs előtti napokban volt bennem egy régi becsípődés, ami miatt a Szaunában felvetettem, hogy ­­mi lenne, ha a kihari címe „Kár értünk” lenne, ha letérdelünk ma a Soton ellen. Aztán végiggoldoltam az utóbbi pár hónapot, és úgy voltam vele, hogy ez egy tükörsima meccs lesz, szóval kár aggódni. Hát nem lett.

Mi a búbánatos pékfasza volt ez a defensive shitshow? Ez a védekezési masterclass? Nade, kezdjük az elejéről.

14 perc után már volt két sárgánk, sejthető volt, hogy ma sem szél, sem a bíró nem felénk fog fújni. Aztán a Soton elkezdte a szokásos szar labdakihozatalait (megjegyzem, elég jól támadtunk le – nyilván nem véletlenül), amiből Szoboszlai ragasztott egy szép gólt, mondjuk onnan azért már illet nem csak kaput találnia, hanem végre be is verni, reméljük az önbizalmának jót tesz majd.

Hogy a jó déli szellőt még megerősítse a rigó, gondolkodás nélkül befújta a mi védekezési válaszunk végeredményét, bár én továbbra sem vagyok róla meggyőzve, hogy 1: a bíró/partjelző (vagymianeve) *jav asszisztens honnan a faszból látta ezt azonnal tizinek és 2: a VAR mégis melyik vonalat nézte, mert nálam ez nem tizi:

Jár a csoki Kellehernek a védésért, a kipattanó is majdnem megvolt.

A félidei stúdiós agyfaszból csak a kerkezezés, meg a salahelhúzvégrepasszolnifognakdominak hülyeségek maradtak meg, hagyjuk is inkább, mit várunk egy ilyen agyhalottól, mint a sebők vili.

Ami ennél fontosabb, hogy a szokásos első félidei gyengébb teljesítmény pipa, de joggal várhattunk egy jobb második félidőt a srácoktól.

Meg is kaptuk, csak nem pont úgy, ahogy vártuk. Armstrong faszra húzta a komplett védelmet, és úgy ültetett be mindenkit a hintába, mint ahogy annak idején a Holdon landolt: simán.

McCarthy pár perccel később megkérte a labdaszedő fiút, hogy fogja már meg a sörét, nem úgy van az, hogy itt mi ma megnyerhetjük a védelmi shitshow versenyt. Bár sztem Salah mozdulata tudatos volt, ez mindenhogy óriási kapushiba, kösz haver. Néhány perccel később még nyomott egy airboxot is egy szögletnél, azt még megúszta, a japán srác kezezésére viszont végre tizit kaptunk (mondjuk épp azt kellett volna csekkolnia a VAR-nak, ahogy MacAllistert lerántották), amit Salah bevert, szokásos sarokra helyezett, okos tizijével.

Nem sok játékos maradt meg ebből a Sotonból, szegény Lallanat hamar kipontozta a saját teste (miért erőlteti ezt még mindig?), meg persze ott volt még Onuachu is, aki a maga szolid 201 cm-vel próbált érvényesülni. Volt is egy szép cselsorozata, ami után felfutott, majd a bedobásra várva összegörnyedve próbált levegőt kapni. Hiába no, ezt a méretet nem ide tervezték. Valószínűleg a hordágyat sem, mert amikor csóri lentmaradt és a bíró hordágyért kiáltott, nem igazán akart senki segíteni a nigériain, aki kénytelen volt a saját lábán leballagni.

Maradt még egy Salah kapufa a végére, meg pár aljas rugdosódás, de a 8 (miafasznak?) perc hosszabbítás végén megvan a 8 pontos előny (coencidence?).

Engem nem győzött meg a Soton arról, hogy PL kompatibilisek, rengeteg időhúzás, fetrengés (az a szabadrúgásos „fejentalálás” utáni különösen szánalmas volt), majd több barlangi odarúgás, szóval én nem fogom bánni ha a Cityvel, Evertonnal együtt húznak vissza a csampóba.

Jövő héten Madrid és City, irány haza pihenni, job done meg ilyenek, de azért a védelmet holnap le lehet ültetni röhögni magukon.