Frusztráló Londoni fellegek

Kibaszott Mary Poppins, szar idő, döntetlen a (Sz)arzenál ellen. London

Ez most egy kicsit más lesz. Kvalitatív szakértői kérdésekkel meginterjúvolom magamat is a kiharang során. Ez ilyen RQ17-ing a köbön, ma nem szakmázunk, szürke móka és búskomor kacagás várható.

Kezdjük az elején egy rutin bemelegítő kérdéssel:

– Levi, vagy Hanyag vagy ki vagy te, Győző… Mi (a szentlófasz) történt?

Köszi, hogy kérdezed, amúgy úgy lelkesen indultam útnak a meccsre a Ziccerbe. Voltam már ilyen haknikon, mert hívtak, de nem bírtam, mindig rinyáltak a szurkolók, engem meg mindig befeszített a dolog. Úgy voltam vele, hogy most biztos jó lesz, ott majd sok MC Hanyag típusú ember fogad majd, kicsik és nagyok, öregek és ifik egyaránt. Együtt daloljuk a Virgil songot, meg a Luis Diaz dalt…naiv fiatal vagyok.

Tévednem kellett, itt térdig állt mindenki a rinyában. Nem mondom félig meddig jogosan. Meg no, nem újdonság ez számomra, így en bloc Magyarországon egy ilyen önálló sportág számomra a szurkolás.  Ahonnan én jöttem, mint sportember, az U18-as utánpótlás floorball fiatal 14 éves csikó reménysége, csapatom 48-1-ekre kapott ki egy meccsen. Az egyetlen gólt én lőttem a 2. harmadban, majd 3. harmadban beálltam a kapuba és kaptam 25-öt, mert a második számú kapusunk elkezdett bömbölni az öltőzöben. De a fater és tesám megdicsért, hogy lőttem egyet és voltak azért szép védéseim. Nem megsértve senki emberfiát, valahogy mindig ezzel az elánnal fogok én is szurkolni a csapataimnak.  Én már meccs elején, még a sípszó előtt elkezdenék énekelni és jól érezni magam. Még ha jön is a szar, én legalább oldottan állok hozzá. Rövid konklúzióm, hogy ezt nem nekem találták ki. De legalább kiderült

Csalódottan és frusztráltan kullogtam át haveromhoz a félidő végén, fejemben dúdolva a Luis Diaz dalt. Ennyit a szurkolói élményemről.

– Oké, de most így a meccsen… tényleg, mi a gecim történt?

Nem mondom, hogy oktalan volt a rinyálás, még ha hányok is tőle, az első félidő taktikailag úgy nézett ki, mint a béka segge alatt lévő még ki nem érkező kulabá. Ez a csapat papíron presszingrezisztens, kontrollálja az ellent. Ebből az első felesben nem látszott semmi. Folyamatos párharcvesztések, terhelt középpálya és ennek hatására kifosott védelem. Ja és bónusz, a támadóink belekényszerültek a védekezésbe, cserébe   kijönni nem tudtunk, kiugrani kontrázni meg luxus volt. Úgy hangzik, mintha rinyálnék, gyorsan abba is hagyom, mielőtt lehányom magam. A szar előtt ettünk egy kis rohadt meggyet, hogy legalább jó fos legyen a kedvünk, jött a védelmünk új kriptonitja, a ki nem kényszerített egyéni hiba, így szám szerint 4 van (rögzített helyzetet hadd ne vegyem annak). Saka leültette Robertsont, szerzett +1000 aurat az ünnepléskor.

Ahogy én látom a szitut, bár voltak, akik elővették Diazt, vagy Slot túlméterezett kabátját, valójában ezt a gólt Robertson okozta, eleve lesre állítottuk volna Sakat, akit utána neki és Van Dijknak volt lehetősége megállítani. Van Dijkot csak részben venném elő, mert amennyire elit, el lehet esetleg, némileg tőle várni, hogy ne nézze végig ezt a szitut, hanem menjen oda blokkolni. Vagy gyilkolja meg piros lap és tizi nélkül. Szóval úgy valahogy a kettő között.

– Milyen egyéb tényezőket vettél észre?

– Kurvajó kérdés, köszönöm. Voltak azért itt még frusztráló jelenségek: Anthony Taylor és a „repülő” Arsenal (a játékosok repültek, nem a csapat szárnyalt) pont olyan közösülés volt, amit vártam (spoiler: nem jó). Rossz vicc különben, hogy Partey, ránézésre a legverőemberebb csoki a csokoládék között, de Diaz minden hozzáérésétől úgy esik el, mint egy hisztis kislány. Rosszabb vicc, hogy Taylor fújt is neki, mint trombi az elefánt. Úgyhogy némi költői túlzással és szabadsággal, de ami labdaszerzésünk volt támadóharmadban, az tegnap nagyrészt szabálytalanságnak minősült.

– Hogyan változott a csapat a második félidőre?

– Öröm volt, hogy feljavultunk és kiemelném, ahogy Slot reagál a kezelésekre. 2-1 az állás és mégis képes bármikor lehozni olyan arcokat, mint Macca vagy Robbo, hiába ők azok a kulcsfigurák, a papa kis kedvencei. Ha szarul játszottak, lejönnek a vérbe. Nagyon adom. Képzeld el, ha Van Dijk szar meccset játszana úgy valaha életében, ez az arc le merné kapni. Élem, hogy ilyen edzőnk van. Aztán amúgy kiengedett az Arsenal is, éppen bemutatták, miért lesznek a City mögött, de még esetleg éppen előttünk. Ráfáztak eléggé Gabriel sérülésére, de nem volt sem szép, sem hatékony a játékuk a második félidőt követően. Mi meg találtunk egy gólt egy amúgy kiváló mozgolódás után, de amennyire én láttam a második felest, a semmiből.

Hanyag, emlékszel Darwin Nunezre?

– Miféle kérdés ez, persze…

– Mármint a régi Darwin Nunezre? …arra, aki belebikázza távolról, aztán majd lesz valami?

– Értem már, meglepően kiváló kérdés ismét, ki is akartam térni erre. Mintha kitalálnád a gondolataimat. Szóval az van, hogy mostanában Nyunyókánk valami csoda folytán mintha agyat tett volna a fejében lévő űrbe. Nem tudom ki emlékszik az MC HANYAG: WHO THE FUCK IS DARWIN NUNEZ című nyári bestseller posztra, pontosan azt csinálta, amit akkor hiányoltam tőle.

Felnéz, átgondolja másodpercek tört része alatt, hogy mi a teendője, végrehajtja tűpontosan. Ennyi, nem komplikált mutatvány ez. Csodálatos pillanata volt ez a homo sapiens történetének.  Az evolúciós Darwini fejlődés megkérdőjelezhetetlen.

– Még valamit a meccsről, vagy arról a faszfej Taylorról?

– A meccs alatt még volt egy érdekes szituáció, ahol majdnem 3-2 lett az állás. Csak egy leshelyzetet, meg két szabálytalanságot kellett volna elnéznie itt Taylor komámnak. Nem tette, úgyhogy gyönyörű X-es történettel zárult Arne papa első igazi rangadója. Győzelemmel felérő döntetlen volt.

– És Hanyag… kerek a sztori, értem így már a látottakat, de mi következik ebből?

– Lassan ott tartunk, hogy ránézhetünk a tabellára, a következő a helyzet. Nem mondom, hogy méretes Slotra a kabát, mert ha top 3-4 közé esünk, még mindig az a realitás, amit szezon végén el tudnék fogadni.  És tény, hogy a játékunk produktív, ma is kihoztunk  1 pontot a meccsből, pedig nem igazán volt benne.

– Meg ma kaptunk először 2 gólt…

Igen-igen. Az egész cuki, aranyos, élem.

De egyelőre nem látom azt a pluszt a produktívitáson kívül, ami miatt mi bajnokesélyes csapat lennénk. Ahhoz a top6 ellen jobb mutatott játékra lesz szükség. Ahhoz kéne egy meccs a City vagy Arse ellen, ahol földbe kenjük őket és miénk a 3 pont, nem a pragmatikus megúszás jellemzi a csapatot. Oké, a többiek is nyúlnak néha szarba punci helyett, de pont ezért ők a többiek és nem a City a szokásos tökéletes veretlen tavaszi és közel veretlen téli menetelésével. Meg lesz most 60 meccs az új BL kiírásnak hála, karalábéfakupák nélkül. Csőstül jönnek a meccsek. Persze így érthető a pragmatizmusunk, meggyőző szerződési feltételeket kell adni a 3 legénynek és a marathon-sprint relációban geci jól állunk. De szeretnék mostmár egy kicsivel több játékot, olyan 3 gólnyit, amikor annyit lőttünk, mindig nyertünk… Azért se dédelgetem magam ilyen titlerace álmokba, mert pár sérülésre vagy rosszabb egyéni formára vagyunk az instant kifosott középszertől.

Értem, van még valamilyen elmaradt gondolatod? Esetleg véleményed valami mai hírrel kapcsolatban?

Ami azt illeti igen, köszi, hogy ezt felhoztad. Bár az Arsenal-Liverpool meccsről ennyit tudtam írni, van itt egy ember, akihez szólnék néhány szót:

„Tiszelt Erik… ha szabad így hívni, mi azt gondolom vagyunk ilyen nexusban, Eriket mondanék. Sajnos utoljára levelezünk egymással, pedig mindig öröm neked írni. Köszönjük az eddigi teljesítményed a United vezetőjeként, nem tudjuk eléggé meghálálni azt a fáradhatatlan munkát és megannyi örömöt, amit az Arsenal, Liverpool és egyéb szurkolói bázisoknak okoztál. Sajnáljuk, hogy munkádat nem becsülték meg eléggé, pedig kitartásod és jellemed örökké ott lesz a szívünkben. Téged se kíméltek a túlzott szurkolói elvárások, azok a szörnyű narratívák a mutatott játékról, meg taktikai elképzelésekről, amit mások csak úgy hívnak: tények. A hálátlan közönséged folyamatosan ellened volt minden nyilatkozatod után, a stábod alig költött neked, te mégsem engedtél nekik. Kaptál egy szedett vetett csapatot, mégis szereztél nekik 2 trófeát és ez sem volt elég: tőrbe csaltak téged és elárultak… Az a szent igazság, hogy nem érdemeltünk meg téged, hihetetlen, hogy egyáltalán idáig tartott ez a közös sztori. Szörnyű fekete hétfőre ébredtünk. 2024. 10. 28. mostantól a gyász egyik ünnepe, hallottak napja előtti egyik első nap, amikor rád, a legendára emlékezünk. Hát az érák valóban befejeződnek Erik, végtelenül sajnálom.

Remélem, azért levelem jó egészségben talál majd. Méltó utódod neve pedig legyen Carrick. Ő tudná folytatni, amit te elkezdtél.

Puszi a pocakodra

MC HANYAG”