Olajszag

Ez a poszt nem biztos, hogy a legédesebb szurkolói hang lesz, a hangsúlyok sem pont ott vannak, mint akár a hazai, akár a magasabban jegyzett klubhoz közeli sajtóban. És ez nem verseny, nem arról van szó, hogy ki mennyire izgi információval tudja teletömni a hócipőjét. Én egy dologra vágyok, és az nem feltétlenül a legszexibb foci, hanem a győzni akarás olyan eszközökkel, amik nem ártanak a klub hírének. A két pont közötti van egy szakadék.

Aktuáliskodás

Ha az a kérdés, hogy mit várok az FA meccstől, akkor azt válaszolnám, hogy szerdán ne
kapjunk ki Párizsban. Ez nyilván nem a kérdésre adott válasz, pedig ha már magamnak teszem fel, illene rá reagálni, de tavaly borzasztó volt látni, hogy egy rommá nyert alapszakasz után bár nagyon színvonalas két meccseken, de csak alulmaradtunk.

A BL sorsolás nyilván a kriptonit felé vezetett minket, pedig lenne még hat másik csapat, az FA-ben pedig pont az ellen kell kivívni a továbbjutást, aki a bajnokságban oda-vissza
megvert minket. Hogy még az olajországok csapatai körül menjünk egy kört: számomra
nagyon meglepő, hogy a hét elején a Castleról kijött athletices cikknek mennyire elmaradt a
visszhangja. Arról van szó, hogy a szaudiak 2021-es kubvásárlása óta a tavalyi évben volt először pozitív a szarkák mérlege. Halmozták a következmények nélküli veszteséges éveket. De nem Isak eladása, hanem a stadion és a környezetének értékesítésével ásták ki magukat a felszín felé. És ki más is lett volna a vevő, mint egy klubrészvényes másik cége? És ezeké lett a ligakupa tavaly, akik az oda vezető út könyvelését végül így oldották meg.

Tavaly egyébként Arne kétszer 2:0-ra meccselte le Pep-et, akkor a katalán élt át olyan
vesszőfutást, amit most Slot. Érdekes volt látni, hogy Pep mennyire szenved a bajnok csapata
negatív tendenciájának megfordításával, és milyen nehéz neki úgy sikeresnek lennie, hogy
nem lendületből érkezik. Ezt egyébként a BL kieséses szakaszában évről-évre hozza.
A legnagyobb vicc az egészben az, hogy míg Arne a meccseket minél kisebb amplitúdóval, lassú
első félidővel és biztonságos építkezéssel igyekszik teljesíteni, ez a két szezon először egy magsalatot rajzol ki, majd jön a hatalmas gödör. Bár minden sorozatban állunk, belül vagyunk a BL helyeken, legjobb nyolc között a csapat Európában és még az FA is nyitott, mégis egy csomó
olyan meccsen vagyunk túl, amikor padlóra kerültek a srácok és mi is a monitorok előtt. A BL-ben PSV, a PL-ben pedig a meccs végi bekapott gólok tragédiái. Innen kellene a City és a PSG ellen sikeresen teljesíteni. Tehát mind a tavalyi, mind az idei BL kizúgásunk olajország csapat ellen történhet, ha nem vigyázunk. Vagy lehet, hogy akkor is, ha vigyázunk.

Bármi is legyen a vége szombat délelőtt, az a szerda esti kezdő sípszó után már teljesen
mindegy lesz. Persze, ha 14-én otthon a végén a párizsiak örülhetnek, akkor már fájni fog, hogy
FA kaupa sem lesz az év végén. Viszont a City ezen a dilemmán már túl van, hiszen a Real kétszer is nekicsapta őket a falnak. Sőt, az elmúlt három évben egyaránt a Real verte ki a Cityt. Vajon
fontos nekik ez az FA meccs?

Bárhonnan nézem, ez nem néz ki jól. Mivel nem biztos, hogy kétszer kellene felkészülni a két csapat ellen, szerintem valami hasonlót kellene csinálni ahhoz, mint amit Párizsban szeretnénk majd előadni. Azért is, mert a két meccs között csak van három teljes nap, elvileg meglennénk komolyabb rotáció nélkül is, sőt, a válogatott szünet után kell egy főpróba.

Itt állunk két irgalmatlan infrastrukturális hálózattal működő olajos csapat elleni meccsek között
a kis szerződéshosszabbítási ügyeinkkel, a csapat körüli cikkek rezüméje mostanában pedig
valami olyasmi, hogy a többklubbos modell felépítése csak egy Edwards elől vissza-vissza
húzott falat volt.

Tíz hónapja nyertünk bajnoki címet, most pedig tele van a csapat környezete bizonytalansággal.
A szurkolók a jegyárak miatt fészkelődnek vagy azon pörögnek, hogy a Alonso vagy más
messiás jöjjön mihamarabb, hogy csodát tegyen a szűk keretünkkel. Kit érdekel, hogy az elmúlt két évben harmadával kevesebb játékost hoztunk, mint a tabella első helyezettje (8/12), azaz az
Arsenal, akik kulcsjátékost egy darabot sem vesztettek. Mi meg ugye Arnold, Jota kettősét
zsebből pótoltuk, persze, hogy Díaz is ment, akinek a posztján volt alternatíva, a keretménységet adó fiatalokat ne is említsük. Mégis a tavalyi PL két legjobb gólszerzőjével vágtunk neki a szezonnak, majd Isak sérülése környékén, már a visszaesés időszakában jött Bálint BL győzelemre vonatkozó jóslata javított valamit a kedélyemen.

A hazai Galata meccsen tapasztalt szurkolás és a játék szépen megmutatta, hogy mire van a
legnagyobb szükségünk. Kezdetnek elég is lenne túlüvölteni a City szurkolókat, esetleg
megtapsolni a csapatot a meccs kimenetelétől függetlenül úgy, hogy semmi garancia sincs arra
nézve, hogy 14-én azt tudjuk mondani akár a Citynek, hogy hiába a hazai kupa kizúgás, mi az első adandó alkalommal visszavágtunk a BL démonunknak.

De minek kellene tapsolni, ha zuhan a gép? 

Egyrészt a szurkolás nem tapsikolás, tudja ezt mindenki, hanem több évtizedes elköteleződés, vagy ha valaki abban a különleges helyzetben van, hogy a mai foci világában nem ábrándul ki a csapatából, akkor egy életre szóló.

Itt vagyunk ebben a fojtogató eredménykényszerben, amit jórészt mégiscsak a szurkolók
generálnak, közben tele volt a válogatott szünet alatt a sajtó azzal, hogy a többklubos modell
építésének ígérete csak Edwards visszacsábítására volt jó. Amivel bár visszaszerezte az FSG a klubunk számára a foci világának egyik legélesebb elméjét, az erőforrásait egy olyan projektre fordítottuk, amiből aztán semmi sem lett. És minden végül meg nem vásárolt klubbal erősödik az az érzés, hogy nem is akarnak venni semmit, amit mondjuk még meg is tudnék érteni.

Persze, a Liverpool brand vonzerejét sikerült megőrizni Klopp távozása után is, de most a nagy kép tovább épüléséhez nem feltétlenül Konate szerződésének utolsó három hónapja a legégetőbb, vagy Dominik hosszabbításának halogatása, Hanyag áprilisi tréfájának kellemetlen utóíze. De nem is a klublegenda Salah távozása utáni nagy kérdés, a bérstruktúra feszesebbre húzásának lehetősége – és az ezzel járó konfliktusoktól félek. Hanem Edwards és az FSG viszonya az, ami már egyszer ki is siklott és most is reálisnak tűnik a félelem.

Ha engem kérdeztek, a klub körüli ügyekben a hangsúly most nem az öltözői
hangulaton van. Főleg azért nem, mert Edwards korábbi lelépésének idején Klopp, azaz a vezetőedző hatalmának a kérdése lehetett az ütközőpont, kettejük között pedig az FSG embere, Mike Gordon közvetített több kevesebb sikerrel, aki az utóbbi időben háttérbe vonult. Aztán Klopp ment, Edwardsot visszacsábították és mit ad Isten, hát pont egy olyan vezetőedzőnk lett, aki taktikai oldalról penge, de nem karizmatikus csávó. Sokszor, sok helyen olvashattuk, hogy az utóbbi nem egy véletlen dolog, hanem a vezetőség döntése és pont ezért nyúltam kicsit korábban Pep tavalyi szenvedésének hasonlatához, hogy megmutasam, hogy a legnagyobb edzőzsenik sem biztos, hogy hatékonyan tudnak motiválni. Arne sem ez a karakter, de nem is ezért hozták őt ide, így az a helyzet, hogy az ezen való rugózás a semmi rágása.

Csak a történelemkönyvből ismerem, mert akkor ilyesmivel nem foglalkoztam,
de David Moores valami olyan indokkal adta el a klubot 2007-ben a Hicks és Gillettnek, hogy tulajdonosként nem tudnak anyagilag lépést tartani a riválisokkal és most, amikor saját stadion tulajdonjogának trükközésével próbál egy Castle felkerülni a legnagyobbak közé, tényleg éles tulajdonosi/befektetői kérdés az, hogy vajon mennyit érdemes invesztálni egy olyan versenybe, aminek a keretei nem tisztázottak, nem kiszámíthatók.

Vissza a refrénhez: amióta Arne itt van, a PL-hez, a Ligakupához kerültünk közel, egyiket behúztuk, másikat vitte az olajos Castle, a BL-ből az olajos PSG ütött ki minket tavaly és a most megnyerhetőnek tűnő FA kupa előtti legnehezebb lépcsőfok a holnapi, olajos City.

Eredmények tekintetében elmondható, hogy a sikerességtől a gyakorlatban kétes működésű klubok elleni meccsek választanak el minket. Persze, a PL kis és középcsapatok elleni vesszőfutás a karizmatikus csávó nélkül egyből elindul. De volt ilyen korábban is és ugye nincs is mégegy Klopp, ha pedig a megmaradt erőforrásokal szeretnénk gazdálkodni – mert mi más ország pénzével nem tudunk és remélem, hogy nem is szeretnénk – akkor Edwards maradt. Viszont Klopp kilenc évében elért PL és BL címek száma is bántóan kevés. Nem azért, mert a kettő alacsony szám, hanem mert egy zseniálisan felépített rendszer és az elnyert jutalom közötti feszültség a kétes szabályozás felé tereli a figyelmet. Abban teljesen biztos vagyok, hogyha megvették volna az egyik potenciális La Liga csapatot, más lenne a hangulat, de tu beleraknátok ezt zsebből?

Egy biztos, visszanyertük az underdog pozíciót, de nem rázzuk habzó szájjal a lábtörlőt, így meg csak az under marad, a dog elsétál. És az olaj helyett sokszorosan aláhúzva nem arabot vagy mást mondok, mert a nemzetkarakterológia talaja a moralizálásból szívja tele magát úgynevezett igazsággal. Ebben tocsogni pedig ugyanolyan unalmas, mint Arnén röhögni. Az engem érdeklő dolgok a szabályok be nem tartása vagy az, hogy egy rendszer mennyire teljesít felül vagy alul hosszabb távon a versenynek mondott izében. Ha pedig egy állításban ott lapul a mindig, a soha, az összes vagy más totális jelző, lapozok, ha meg valaki rámutat egyszer vagy esetleg harmindkettőször a bűnbakra, már lapozni sincs kedvem, falnak csapom a telefont.

A következő kérdés meg az lenne, hogy meddig néz még az ember úgynevezett angol focit. Nagyra vagyunk azzal, hogy milyen tőkeerős a bajnokség, de a tőke szabályozatlan beáramlását mindig mellé kell tenni. És a barreál covid utáni gyors kisegítése ugyanannyira nem tetszik, mégse nézek bundás kettőt. Szóval jó lenne a többklubos modellel tovább harcolni, de megértem, hogy nem utal az FSG erre zsetont és meg kell mondjam, hogy a Trump mellett pózoló Henrytől nem is feltétlenül kell a zsé. Ilyen strukturális feszültségben szerintem felesleges a messiásvárás és Edwards nem is vakít minket hasonló húzásokkal. De nagyon jó lenne valami hihető leírás arról, hogy mi is megy a háttérben, mert nehéz minden meccset lelkesedéssel várni. És mielőtt elélvezünk a morális magaslaton, azt is jegyezzük meg, hogy a nagy tévéspénzek, a nagy nézettség szorosan összefüggenek az ilyen-olyan olaj meg földgázpénzekkel. Jó lenne egy pillantást vetni a fosszilis tüzelőanyagok utáni világ elitfocijára, viszont meggyőződésem, hogy nem az olajon csúszunk el, hanem a szabályozáson. Összegezve tehát az az állítás, hogy egy szint után a szabályozatlan tőkebeáramlás ronthatja a befektetői kedvet, hiszen a PL-ben a két olajcsapat mellett van még három olyan, akikkel szemben a folyamatos BL szereplés elérése csak felülteljesítéssel vagy nagybefektetéssel lehetésges. A folyamatos felülteljesítés várása nyilván komolytalan tulajdonosi hozzáállás lenne, illetve az izgága tulajdonosi viselkedés pedig nem feltétlenül tenné vonzóbbá a klubot. A még nem olajos vagy más szabályfelrúgdosó, buzgó és potens tulajdonosi háttérrel rendelkező klubok előtti lépéselőnyt fent kell tartani, mert ha nincs olyan joker lapunk, mint Klopp, akkor az innováció marad.

Visszatérve a meccshez. Még ez a vérszegény Slot csapat is felszívja magát ilyenkor. Ezzel együtt nekem egy kapott gól nélküli találkozó lenne a vágyam, hogy azt mondhassuk, betonkemény védelemmel utazunk Párizsba. Persze szexibb lenne Pepéket arcon presszingelni, de lerágott csont, hogy mély védelmi vonallal nem lehet. Ha a sok erénye mellett már lassú Virgil a kaputól távol áll, versenyt fog futni Haalanddal. Ha meg közel, akkor mélyen kezdjük a letámadást, azaz a félpályánál, mivel a letámadásnak csak akkor van értelme, ha szűk a terület és nem lehet könnyen kipasszolni. Aké, Laporte is tök jó védők voltak, de jöttek a helyükre fiatalabbak és a City nem broken team, hanem szépen együtt tud mozogni újra az egész rendszer. Nálunk most ez az adottság nincs meg.

A nagy félelem ellenére meg kell említeni azt is, hogy a City a bajnokság két utolsó fordulójában a Forest és a WHU ellen is x-elt, a BL kizúgás két feldolgozandó meccsét már megtárgyaltuk, de csak visszapattantak és a Ligakupa döntőjében négy perc alatt rúgott két góllal 2:0-ra lesimázták az Arsenalt. Szóval az ilyen-olyan forma is bíztató meg a Ligakupa elnyerésével járó gyors kielégülés is.

Abban bízok, hogy szép vagy kevésbé szép, pragmatikus focival nem engedjük őket olyan periódushoz, mint ami az Arsenal ellen megvolt, vagy a mi utolsó találkozónk első félidőjében történt. Mindegy, hogy a százlábú City melyik kőben botlik meg, csak csattanjon egy nagyot. Kezdőrúgás trükkös időpontban szombat 13:45-kor.