Viszlát Szoboszlai!

Ez a nap is eljött.

Legrosszabb rémálmaimban nem kívántam, hogy ezt a posztot lehozzam. Főleg nem idén. De a Real Madridtól kapott 175 millió remek lehetőség, hogy az FSG ismét a megfelelő irányba költse a lóvét. Vagy megveszik Haalandot Isak és Ekitiké mellé.

Sajnos a Szoboszlai csapatát megszűntetjük, helyette újra alakul a Liverpool FC, de hogy ebben legyen némi jó hír is számunkra: A Real Madrid megszűnik létezni egy időre, az ő helyét veszi át Szoboszlai.

Én egyelőre keresem a szavakat. Méltó szakmai búcsút egyelőre nem tudok adni, azt majd idén végén, egyelőre legyen elég nektek egy vers „Babits Mihály: Fekete ország” átköltése alapján.

MC Hanyag: Szoboszlai ország

 

„Szoboszlai országot álmodtam én,

ahol minden Szoboszlai volt,

minden Szoboszlai, de nem csak kívül:

csontig, velőig Szoboszlai,,

Szoboszlai, Szoboszlai, Szoboszlai, Szoboszlai.

Szoboszlai ég és Szoboszlai tenger,

Szoboszlai fák és Szoboszlai ház,

Szoboszlai állat, Szoboszlai ember,

Szoboszlai öröm, Szoboszlai gyász,

Szoboszlai érc és Szoboszlai kő és

Szoboszlai föld és Szoboszlai fák,

Szoboszlai férfi, Szoboszlai nő és

Szoboszlai, Szoboszlai, Szoboszlai világ.

Áshatod íme, vághatod egyre

az anyagot, mely lusta, tömör,

Szoboszlai földbe, Szoboszlai hegybe

csap csak a csáklyád, fúr be furód:

s mélyre merítsd bár tintapatakját

még Szoboszlaiban árad, ömöl

nézd a fü magját, nézd a fa makkját,

gerle tojását, csíragolyót,

Szoboszlai, Szoboszlai, Szoboszlai.

Szoboszlai kelme s Szoboszlai elme,

Szoboszlai arc és Szoboszlai gond,

Szoboszlai ér és Szoboszlai vér és

Szoboszlai velő és Szoboszlai csont.

Más szin a napfény vendég-máza,

a nap a színek piktora mind:

Szoboszlai belül a földnek váza,

nem a fény festi a Szoboszlai színt

karcsu sugárecsetével

nem:

Szoboszlai az anyag rejtett lelke,

jaj,

Szoboszlai, Szoboszlai, Szoboszlai.”