Minden vezetőedzőnek metamfetamint.
Döntöttem. Egyhangúlag, vétózhatatlanul (lehet nincs is ilyen szó, de mostmár van, feltaláltam ezt is, mint Lázár Ervin a mesefiguráit).
A trash szezonnak szerda estétől kezdve vége van. Mindenki jót nevetett, haha, köcsög púl, kikacagtuk magunkat úgy igazán élettel telve egy féléven át. De most itt a tavasz, dagadnak a vitorlák.
Ha a tegnap láttotakból nem merítünk erőt a PL-re, akkor még idén átadom a Fonat Szauna belépőkártyámat és menesztem magamat Slottal együtt. Biztos van olyan, aki örülne mindkettőnek, pezsit is bontanának, de most még hadd írjak be legalább egy csillagos ötöst az ellenőrzőbe a csapatnak. Megérdemlik.
Az ízlelőbimbóm összes receptora egy tökéletes harmóniába került ettől a meccstől. Minden kérésemet kipipálta a csapat.
Egy apró közbevetés: Elképesztően lefosom, hogy a Galatasaray mennyire a Galatasaray és nem a pizsi/Bayern, a teljesítmény, amit leraktunk BL és szerény közbevetésem szerint PL kompatibilis (erről a 4-2-2-2, 4-3-3 részletezésénél bővebben)
Kezdve Arne Slottal, aki a kommentmezőben is feltűnt, hogy mennyire más elánnal állt neki a meccsnek. Sose lesz Jürgen, de nem is kell, hogy az legyen. Elég ha önazonos marad és úgy hozza ezt a tüzet a csapat meg a szurkolók felé.
Folytatva Salahval, aki sajnos/nem sajnos továbbra is ennek a csapatnak a hajtóereje.
Én valahogy kettősen látom ezt a kérdéskört. Az inga egyik serpenyőjéből az írható ki, hogy Salah 33 évesen a leggyengébb formájában is részt vett 10 gólban és 9 asszisztban minden kiírást figyelembe véve. Ez barátok között is egy túlteljesített Borini szezon (megnézhetném a mértékadó forrást, de kíváncsi vagyok mennyit karcosodtak az emlékeim, tippem szerint 10 gól 5 asszisztot termelt az olasz csődör, kommentben várom a választ), márciusban teljesen korrekt teljesítmény, pláne ha most formába lendül és ismét ráépítünk.
Döntött egy rekordot is a 10. góljával a szezonban. Ő a 3. játékos, aki elérte a második számjegyet 9 szezonon keresztül zsinórban. Ebből én inkább nem is a gólszámot emelném ki, mert a PL-ben nem marad meg sokáig egy olyan ember, aki 10 gól alá megy. Sokkal inkább attól szép ez a szám, hogy 9 éven keresztül szolgálta ő ilyen jól a csapatot.
Az inga másik serpenyőjében továbbra is az aggasztja a jövőképemet, hogy egy 33 éves játékos teljesítményére kötelező rá építenünk a csapatjátékot. Ezt nevezi a szakmai zsargon Lionel Messi szindrómának. A dolog túlmutat azon, hogy Messi vagy Salah játékán múlik a csapat teljesítménye és a játék csak akkor működik jól, ha rá épülnek a támadások. Ez még a kisebb, kellemesebb bajom.
Jól előre Salahdva időben a baj inkább akkor jön majd elő, amikor a Mohamed utáni éra termelési hatékonyságát fogjuk elemezni. Én ettől továbbra is fosok, mint egy kis galamb.
Elfogadom, hogy minden idényben a legjobb játékosokkal kell felállni és ez most csak úgy lehetséges, hogy Salahra építkezünk. De sokkal nyugodtabb lennék, ha Ekitiké, Isak, meg Wirtz lenne az arca ennek a támadósornak minél előbb.
Picit most olyan lehet ezt olvasni, mintha egy RQ17 vasárnapi családi ebéden lennél. De muszáj annyiban belekötnöm önön magamba, hogy Messi esetében arra épített a Barcelona, hogy ő szabadon sétálgatott és várta, amíg a többiek védekeznek, majd kitermelik neki az akciót, ő meg megoldja a maradék 1-2, nagyon ideális esetben akár 4-5 védőt is (ami mondjuk egyenértékű volt akkoriban 1 PL védővel, de nem kell ennyire Messire menni, ez nem egy Laliga blog hálistennek).
Salah esetében azért kellemesebb a szituáció, párharcokat nyer, részt vesz a csapatjátékban, rendre hátrajön védekezni, remek gólpasszt, még gyönyörűbb gólt szerzett, építette, segítette a társakat. Így kell reagálni egy kihagyott tizire. Le kell porolni az öltönyt, elolvasni szünetben a pocskondiázó kommenteket, ami ilyenkor pont kellően megembereli a testet és a szellemet. Majd berúgni az ajtót és jelezni, hogy itt vagyok és én vagyok az egyiptomi király.
Több egyént nem emelnék ki, mert innentől kezdve a csapatteljesítmény teljes pompája járta át a csapatot.
Itt emelném be az alap taktikai változásokat és a formációváltoztatást, ami miatt tudtunk egyáltalán Salahra építeni.
Nem hittem a szememnek elsőre, hogy Arne Slot nem 4-2-3-1-ben rakte fel az alapkezdőt.
Helyette, kiindulva az Atletico Madrid, Marseille, Inter meccsekből elővettük a kétcsatárost, kicsit átmunkáltuk, hogy Wirtz és Dominik 10-esből, Graven meg Macca 6/8-as hibridből tudjanak presszingelni. Mind a 10 ujjamat megnyaltam ezt látva már az első félidőben. A második hab volt a tortán.
Imádom, hogy egy egyszerű és nagyszerű kis apróságok mennyire meghatározzák a csapatjátékot és egy ilyen taktikai gurunak, mint Slot mennyire gyorsan és természetszerűleg épülnek fel a darabkák ebből.
Na de gyere barátom, menjünk át az elemzőszobába és nézzük meg miért is volt ez a játék ennyire remek.
Az a legszebb, hogy meccs közben bármikor át tudott váltani 4-3-3-ra, gyakran Ekivel balszélen, olykor Wirtzel.
Közelebb voltak egymáshoz a társak és sokkal jobb passsávokat lehetett kialakítani. Ebből már önmagában gazdagabb, direktebb támadásokat tudtunk felépíteni.
Letámadásnál is nagyon hasznos volt ez a fantasztikus apróság. Amíg csak egy ékkel játszottunk 4-2-3-1-et, rendre az volt hogy Ekit kipasszolták oldalról és 5 ember presszingelt egyszerre, akiket könnyebb volt lekövetni és kipasszolni.
Ebben a hibrid formációban az a leggyönyörűbb, hogy egyszerre presszingelhet 6 ember egy igen nagy felületetet becsapdázva. Nem is ízlett a Galatanak ez a történet.
Kontráknál meg visszatért a pass and move BR gyémánt 4-3-1-2-ben. Megjegyzem zseniális, hogy 12 év és egy közepesen fos futball-dráma bestseller könyv meg egy rövid de emlékezetes Balotelli éra után újra feltaltáltuk ezt.
Előhívhatjuk még a 4-3-2-1-et, de az technikailag egy olyan 4-3-3 ahol beljebb, inside forwardot játszanak a szélsők. Majd csak összezavarlak itt titeket az FM-ből szerzett elefántcsontoronyból összetákolt, kissujat eltartó szakértői fotelemből.
Szóval na, végre volt egy fluid, remekül kombinálható és variálható alapjáték.
Kezdtünk egy trademark Dominik góllal, ami eléggé meghatározta a jókedvet. Folytattuk azzal, hogy Cakirnak kifaragtuk a Bogdán Ádám díjat az első félidőben. 9 helyzet, 8 védés, köztük egy tizenegyes. Mindezt csak a félidőben.
Folytattuk a sort Eki találatával.
kirajzolódik a 4-2-2-2-es alapjáték, nem is kell sorakoztatnom a katonákat.
hogy a wordpress mit csinál velem pontosan, azt nem tudom, de ugorjuk át azt a technikai családi hanyagságot, hogy a két kép nem egyforma méretű.
Ami innen fontos, hogy előbb Wirtz 10-esből hátravonta magát, hogy segítsen Frimpongnak, Dominik, Graven és Macca pedig rotálták egymást.
Így alakult ki egy kellemes háromszög Macca, Salah és Eki között.
A régi Salah ezt valszeg végigviszi (de hogy ne basztassam annyit képzeld ennek a szituációnak a helyébe Luis Suárezt) de azért sem lennék elégedetlen, mert a mostani is kiváló megoldást választott egy amúgy nehéz szituációból.
A többit már ti is láthattátok, egy szerintem szándékosan ütemtelen (tudósok mai napig vitatják) lövés után Eki ünnepelhetett.
Na de ez gondolom nem volt elég, nézzük a 3. találatot.
Egy pillanat töredékére vettük fel a 4-1-3-2-es poziciót, Gravennel 6-osban, Maccaval, Dominikkel és Wirtzel kint a szélen. Ami képen nem látszik -és videóelemzői előfizetés hiányában csak leírni tudom- Wirtz csatárból lépett eredeti helyére és adta vissza Ekitikének a helyet, hogy segítse Gravent. Ekit a kép előtt még leadott hátra egy passzt Van Dijknak és a 6-os zónából lépett vissza csatár pozicióba.
Fura, de visszaköszönő elem, hogy az egyik tízes (most Dominik) megint lent van a szélen, nagyon sok területet nyitva hagyva középen.
Mindenkinek kellett ez a meccs, mint egy falat kenyér, de az régóta egy vágyam, hogy a középpályát ismét Gravenberch uralja. Azzal, hogy végre területet adunk neki ismét futballistának tűnik, ráadásul egy igen jó futballistának.
Nálam itt rajzolódott ki Arne Slot Feyenoordja. Meg is könnyeztem basszátok meg.
10 ezer lehetőség, 2 FB már készülne arra, hogy becsomagolja a védelmet, Wirtz a Liverpool karrierje során először nem fölöslegesen lögybölte fel a labdát Salahnak.
A kipattanóban volt egy pici mázlifaktor, de az alapjáték nagyon szexi volt.
Annyiszor megnézném ezt a meccset, annyi kis apróságot tudok még hozni, hogy nem hinnétek el. Kerkez egy kontránál baloldali tízes pozicióját vette fel.
Na jó, de csak azért, mert nagyon élvezem én is ezt a bulit. Egy lesnek ítélt öngólt fogunk elemezni.
A gólban persze nincs túl sok izgalom, de az előtte lévő szituáció megér egy misét. Megmutatom miért:
Ekitiké a balbekk poszton. Kerkez a 6-os posztján, Macca, Dominik a tízesek, Salah és Wirtz foglalják el a csatár poziciót.
Viszont itt választanám el, hogy bár a posztok folyamatosan váltakoznak, minden ember egyéni adottságaihoz, szerepköréhez mérten játssza be magát az adott zónába.
Wirtz itt a csatár zónában helyezkedik, de egy klasszikus 10-es megoldást hoz, amikor leadja Frimpongnak (ki egy nyakkal beljebb, lesen tartózkodott).
Eki volt az ennél a játéknál, aki a csatár szerepkörében tündökölt és várta a túloldalra a bepasszt.
a ballbekk (!!!) poziciójából.
Minden futballtaktikusnak adjatok metamfetamint.
Könnyezik a szemem. A 4. gólban már csak tündöklünk, egyrészt mert hajnali 1 van és túlcsordultam az elemzéstől. Másrészt ez volt a legszebb gólunk, de ebben volt a legkevesebb trűváj. Olyan poziciókban játszott mindenki, amiben eredetileg lennie kellett.
Az elemzésnek itt vége is mackók.
Én nagyon elégedett vagyok és várnám a Brighton ellen ezt a folytatást.
Szomorú hírem, hogy elvesztettük Salaht és Alit a holnapi meccsre. Ettől függetlenül én megnézném, hogy Gakpoval, vagy Rioval, esetleg Chiesaval milyen ez a játék és nem változtatnék a PL-re hangolódva. Vilmosnak nem kéne, hogy akkora gondot okozzunk ezzel. Reméljük Slot is így gondolja.
El kéne lesnie azt a Jürgen Kloppi futball relatívitáselméletet, mely szerint nem mi adaptálódunk az ellenfél játékához, hanem hozzánk adaptálódnak az ellenfelek.
Szurkertársak, fél 2 van és életem egyik legkedvesebb meccse után kaján vigyorral az arcomon várom a folytatást. Idén talán először érzem azt, hogy érdemes leülni a TV képernyők elé. Nektek is ezt tanácsolom.
Ha nem szeretnétek egyedül nézni a Brighton elleni találkozót, csatlakozzatok legközelebbi hozzátok eső kocsmákba a Poolbarátok és az OLSCH szervezésében. (A reklámért nem vettünk fel szponzorációs díjat…még).
