Jobbak vagyunk

Ebben az érzelmi lejtmenetben, ebben a formahanyatlásban és Slot ostorcsapkodásában elfelejtek valamit. Sokkal jobb csapatunk van a Galatasaraynal. Na nem úgy értem, hogy amit ez a csapat mostanában nyújt, azzal én olyan rendkívül elégedett lennék. Kicsit sem. De jobb a csapatunk. És kezdem azt hinni, hogy ezt az apró csepprő tényt nem csak a szurkolók, de a játékosok se érzékelik mostanában.

Sok párhuzamot tudnék hozni a meccs felvezetőre, de talán a legközelebbi a Villareal elleni EL első meccs utáni időszak. Egy totál más mértékegységben mérhető csapattal álltunk fel (nem volt mögötte egy -450 milliós euróinjekció), de a keretépítés nagyjából abban a bevezető szakaszban tart, ahol most járunk és a formánk is legalább olyan hullámzó most, mint 2016-ban volt. Nyilván akkor érthetőbb volt a dolog miértje, bár most is logikus.

Van itt minden, formáját meghamisítló 10-es, kiöregedésben lévő csatár és nemcsatár, buta fehér mediterrán éghajlatú balbekkek, trash védelem.

Meg egy csapat, aminek sokkal jobban kéne teljesítenie, de valami hiányzik. Akkor más problémáink voltak mondjuk, ami összefüggésben van a most elköltött pénzekkel.

Jelen esetben lehet *mostmár kell is edzőkérdést faragni a dologból, mert biztos, hogy a gondok ott keresendőek.

Tavaly egy holland típusú hengerlő kényelmesebb, komfortosabb transition focival gyúrtuk ketté a ligát. Volt benne egy jó adag rotterdami koboldoktól ellopott szerencse is, de az első félévben kiválóan startolt a csapat, Salahval, Diazzal az élen. Meg hozzávetőlegesen a védekezésünk is extrém patika volt az első félévben.

Aztán a lendület jobbára elfogyott. Egyre jöttek a kudarcok és újabb-újabb mutogatások akkor még a támadószekció felé (Jota-Nunez-Diaz kapta ilyenkor az ívet, ebből Nunez jogosan, bár az én ízlésemnek túlzott módon).

Mostanra pedig teljesen elveszett a bizalmunk is a Slotballban, pedig nem is látunk semmit belőle.

Én nem azt látom tavaly óta, hogy nincs játék, nincs identitás, hanem hogy a formánkból fakadóan kurvára el van mindenki veszve. Szurkolók és játékosok, edzőink egyaránt.

Én, egy szerencsés véletlennnek köszönhetően többször láttam Arne Slotot a legsikeresebb időszakából. Ezzel az előnnyömmel élve mondhatom, hogy sokkal több van benne Jürgenből, mint ahogy azt el tudnátok képzelni. Nyilván hatalmas nagy kár, hogy manapság ebből csak a féktelenül vak bírózást lehet érzékelni, de ez már csak az én paripám, aminek a neve Vessző.

Szerintem a problémája az, hogy tavaly egy ponton elvesztette a saját identitásában vetett bizalmat. Hogy pontosan hol azt nem tudom, valahogy a PSG meccstől kezdve érzek egy visszaesést a játékban meg benne. Előtte is voltak már jelek erre (Quansah egyáltalán nem játszatását velem, illetve a mesterrel együtt rosszul értékelte a stáb jelentős döntéshozói része).

Valahogy az elmúlt félévben egy kurva nagy ellenállás lett urrá rajtam a 4-2-3-1 ellen, miközben talán a probléma nem is a tervben, inkább abban a megvalósításban keresendő, ahogy ez most kinéz.

Szóval gyertek, rajzoljuk meg közösen, hogy hogy is nézne ki szerintem ez a szisztéma helyesen, induljunk ki a Galata és Spursi meccsből, vagy mondhatnám úgy, hogy az elmúlt időszakból:

Kezdetnek ezt a CB-k, FB-k és 8-asok közötti fekete lyukat bontanám le.

Régen* (úgy értem hogy a Marseille ellen) minden jobb volt, még a Liverpool felrajzolt vonalai is. Közelebb volt Macca, Graven, hozzá közelebb volt Salah és Gakpo/Wirtz, Domi és szépen lehetett építeni az összekötettéseket.

Most meg ilyen hosszú labdák után levett második hullámokra építkezünk, mintha valami Amorim féle United lennénk. Baszki, lehet, hogy azok vagyunk és Arne Slotot kicserélték Amora, Carrick alatt meg régen Arne bűvészkedik.

A tavalyi Slot csapat még olyan dolgokat művelt, hogy nagyjából ezen a vonalon, amit fentre rajzoltam, hogy öröm volt nézni. Nem követelt magas technikai szintet, de intenzív volt, gyors és mérsékelten kreatív.

Szerintem ha elővennénk újra ezeket a darabokat, a Galatás srácok velünk együtt bontanák le a hajukat. Ehhez nem kéne több, csak a két szélsőnek közelebb kéne lennie a többiekhez a középpályásokkal együtt.

Én azt gondolom, hogy ez a tavalyi elképzelés keveredik azzal, amit Slot Feyenoordja csinált.

Látjátok mennyire közel vannak egymáshoz a játékosok és mennyire tűpontos mindenki.

Ez a mostani keret tulajdonképpen erre lett teremtve. No nem erre használjuk, ami miatt én is vakarom a fejem.

A győztes meccseinkből és a momentumainkból is kitűnnek hasonlók, noha soha nem ilyen pontosan és soha nem ilyen látványosan.

Nyilván könnyebb lenne bizonyítani nekem ezt, ha nem 10 percekre és 0-0-ig játszanánk így mostanság, mert még a februári 4 győzelmes sorozat is messzinek tűnik az elmúlt 4 meccs óta. De ezt dobálja mostanában a Slot machine.

Na de, bocsánat, lólépésben gyűjtöm a mozaikokat a kirakóshoz. Folytassuk egy komolyab témával: A védekezésünkkel.

Ami mostanában úgy agyilag felcsesz, az ez a labdavesztés utáni, szakmai zsargonnal élve  counter depressing.

Emlékeztetek mindenkit arra, hogy itt mi történt. Macca elveszti a labdát, mert nem passzol időben Ekinek. Nincs senki a környéken, a Tottenhamé a labda, úgyhogy futhat vissza mindenki.

Az egészben már csak az a szép, hogy ilyenkor mindenki hátrafut a 16-oshoz, argó amikor véletlenül hozzánk kerül a labda, nincs középpálya, ami felvegye a tempót, a támadóink elől várják, hogy kivágjuk, abból pedig újra felépíthetünk egy Benny hill showt.

Macca, Robbo és társai a Szpörszi elleni találkozón bemutatták a fejetlen kormolán futballhalála című 11 fős balladát.

Főszerepben Virgil van Dijk önkényes mérvadóval, aki újabban a seggrázó pózzal való összezavaró mozdulat után felfedezte az istennek se foglalkozok védekezéssel nevű heavy metal zen buddhista meditációs gyakorlatot.

A képen talán nem jön át, de Dijknak minden ereje megvolt arra, hogy megkaparintsa ezt a labdát. Ehelyett métereket evez vissza lábbal, hogy a 16-os előterében a Spörszi jöjjön szöglettel. Másfél perccel a vége előtt. Egy picit sem mernek kockáztatni.

Szóval van baj a tornyokban. És a legnagyobb baj, hogy hiába adtam görbe tükröt mostanában arnénak, hogy hova kéne mutogatnia, a tükröt kezdte el hibáztatni, nem azt, aki benne van.

Újabban annyi időnk van a játékon kívül töprengeni dolgokon. Többek között olyan absztrakt filozófiai gondolatonak adok ilyenkor teret, hogy nem tiszteljük a kiscsapatokat. Már annyira, hogy a legjobb formánkban játszuk velük. Tudatosan pihenünk ilyen meccseken, amivel nekem főleg a szűk keretrendszer miatt nem lenne gondom. Azzal van, hogy nincs meg az a mentális plusz, hogy lekavarjunk egy amúgy közepesen de inkább jó meccset 1-0-val. Cserébe az mentális löketet adna, hogy a Liverpool 3-0-ra verte meg a Szpörszit és a Galatát, utóbbit kétszer.

A mentális bajainkon nem segít, hogy ezektől Slot is szenved. Én már egy ideje meglepetten nézem, hogy mennyire szét van esve. Biztos a nyomás is bekavar, de nem lennék meglepve ha Jota halála óta ő is egy általa nem észlelt depresszióval küzdene, amit másokon gerjeszt ki. Erre még rájött ez a foscunami szezon, hát ember a talpán aki ezt ép elmével bírja különben.

Nem mentegetni akarom, sőt. De szerintem neki is és minden Liverpooli érzelműnek kellenek a jobb hangok most a fejekben. Én szurkolok és szeretnék hinni abban, hogy meg tudja fordítani az állásait. Nagyon sok mindennek kéne változnia, hogy ebben őszintén higgyek, de most legyen elég annyi, hogy szeretnék hinni. Azt tudom, hogy az ember, aki idejött Feyenoordból most nagyon más képet ad magáról, mint amit ott adott.

A másik oldalon ott motoszkál bennem, hogy talán neki is kegyelem lenne, ha előbb menesztenék.

Mindenesetre, hogy a Galata meccsről is írjak egy sort: a BL egyenes kieséses szakaszában 0-1-es hátrányban az odavágóról, de PL meccsen sincs szerintem olyan, hogy tudatosan a vereségnek szurkoljak. Ez engem emlékeztet a 10 évvel ezelőtti magyar Liverpool szurkolók önpusztító hajlamaira.

Úgy érzem egy dolog nagyon hiányzik ebből a Liverpoolból. Nem élvezik a játékot. Mindenki befeszülve, véresen komolyan várja a következő ellenfelet és ebben a feszkóban nem tud feloldottan játszani. Ez nem gondolom, hogy taktikai, inkább megint csak mentális probléma, amiről tehet Slot.

Én mára és a következő meccsekre csak annyit kérek, hogy oldódjunk fel ebből, nézzük meg ez hova visz minket.  90%-ig biztos vagyok benne, hogy az év végén lesz Slot out, de amíg nincsen, ebből kéne főzni, amink most van.

Sok sikert és jó szelet kívánok minden vörösnek. A meccset a következő helyszíneken tudjátok nézni a Poolbarátok és az OLSCH szervezésében. Hajrá Liverpool.