Más kávéház

A keddihez hasonlóan hat lövésünk volt az első félidőben, de az eredmény elmaradt. Labdaszerzéseket gyorsabb támadásépítés jellemezte, volt egy fiatal, gyors, 1:1-ben veszélyes támadó a pályán. Riot most láthattuk először szervesen résztvenni a labda felhozásában és úgy általában a mezőnyben történő passzjátékban. Eddig feltehetően utasításra 1:1-es szituációkat harcolt ki és ha sikerült elmennie az ember mellett, a következő ember után vagy passzolt, vagy lőtt. Sajnos ilyenkor rendszeresen nagyon szűk területen találta magát, a figyelme pedig inkább a kiváló labdakezelésére irányult, nem annyira a társak helyezkedését monitorozta. Egyébként ezt a mindenkori Diazról is el lehetett mondani, talán ő a tapasztalata révén is kicsit kiegyensúlyozottabb volt, nem ennyire egy élű. De egy 17 éves serdülő és az ifjú kor között álló focistától ennél többet nem is nagyon lehet  várni. Az viszont biztos, hogy most megragadta a lehetőséget.

Rio felkavarta az állóvizet, a jelenléte mindenkire ösztönzőleg hatott, Robertson meg is lőtte azt a távoli gólját, amit már nagyon régóta szeretett volna, majd ha már áttört a jég, olyan beadást tett keresztbe Salah lábára, amit ritkán látunk idén. Inkább a vak belövések mennek, mint az erős passzok. Florian is kapott fél órát, reméljük, hogy ez azt jelenti, hogy a kedd este Frimponggal együtt akár már a kezdőben is ott lehet.

Még egy apróság, Virgil labdavesztése. A helyzet után a védelem legfontosabb eleme hiányzott a 16-oson belülről, de a betörő Wolves játékosok mindegyikén megvolt az ember, így most nem egy gyors passz és gól következett a hiba után, hanem egy közepes lövés, ami Alinak csemege. Ez egy apró momentum, de szerintem annál beszédesebb. Kevesebb kaotikus helyzet volt.

A teljesítmény meggyőzőbbre sikerült, pedig az ellenfél most nem a becsületéért küzdött, hanem itt még eredményt is elérhettek volna. Miután az élmezőny ellen hatékonyan lépkedtek pályára sorozatban, simán remélhették, hogy az idén az FA-kupa az ő terepük lehet. Viszont most előnyben sem álltunk vissza, a bevitt ütés után ment a következő. Azt hiszem, ezt vártuk a leginkább, egy gól, ami után mi lőjük gyorsan a következőt, mert elértük, hogy megrogyjon az ellenfél, leessen a duplafedezék. Végül Jones lőtte azt a gólt, amit Dominiknak kívántam, de így sem rossz.

Visszakanyarodva Riohoz; látszott, hogy a jelenléte nem csak a képernyőn keresztül volt meggyőző, de a társak is folyamatosan adták neki a labdát, ha volt területe. Nem Salah kapta, akinek a tizenhat évvel idősebb lábaival sokal nehezebb meghúzni, viszont érkezni, befejezni és passzolni is nagyon jól tud, a lendületet viszont nem várhatjuk tőle három hónappal a harmincnegyedik szülinapja előtt. Kiemelném, hogy Salah most az első gól előtt nem lőtt mindenképpen, több védő között tudta megtartani a labdát és tovább passzolt Jonesnak, aki megint tovább Robertsonnak és ha nem is az ötösről, de tiszta lövőhelyzetből vállaltuk el, nem vertük a blokkba, ahonnét bárhová pattanhat a labda.

A támadásépítésünk egyébként nem tűnt sokkal gyorsabbnak a keddinél, inkább Rio sebessége miatt volt megnyugtatóbb a látvány. Viszont, egy tucat kontrát fel tud sorolni bárki, amikor emberelőnyös helyzetet nem tudtunk végigjátszani. A hangsúly a sebesség mellett a pontosságon, a tudatos passzjátékon is ugyanúgy ott kell legyen. Gakpoval középen végig az volt az érzésem, hogy a labdát felhozó játékos jó ütemben passzol tovább, bár Gakponak mintha egyel többször kellene a labdához érnie, mint mondjuk Wirtznek, ugyanakkor ez a különbség egy City ellen fontos lehet, egy Wolves ellen meg meg kell oldania Gakponak is. Allen nem volt ott a pályán, a Wolves brazil válogatott duplaszűrője (ez is milyen abszurd mondat a tökutolsónál) most nem tudott összeállni.

Kedd este 18:45-kor pedig jön is a folytatás, a Galatasaray ellen.

Az águnk nehéz, de tavalyi év tanulságából kiindulva elég egyszerre egy fordulóval foglalkozni. Az alapszakasz győztese idén az Arsenal lett és míg mi a 20-at, ők a 16-at kapták. Mi tavalyi alapszakasz győztesként a 15. ellen estünk ki. Mindkét meccs 0:1 lett és végül a 11-esekkel ment tovább a PSG. Salah berúgta, Darwin majd Jones is kihagyta. Az Aston Villa ellen nehézkesen, majd az Arsenal ellen kettős győzelemmel mentek tovább a Párizsiak.

Idén a sorrendet tekintve csak a Bodo végzett a Galata mögött az alapszakaszban, így a Galata miatt nem panaszkodhatunk, sőt, így vagy úgy, de meg kell ragadni a lehetőséget és tovább kell menni. Erre van két meccsünk. Érdekesség, hogy Arneval a 18 BL meccsünk egyike se zárult döntetlennel. Egyébként is jellemző rá, hogy a meccsek végefelé egyre nagyobb kockázatot vállal, de most nem a három pont a tét.

Tavaly rendes játékidőben csak az alapszakasz utolsó meccsét szenvededtünk vereséget a PSV ellen, majd idén a PSV és a Galata is megfeküdte a gyomrunkat. Ha olyan lennék azt mondanám, hogy ha egy csapat megvert minket Arneval a BL-ben, az legközelebb is megteszi, de hát kisminta. Nem várok ma könnyű meccset, inkább x-re érzem akkor is, ha Arneval megdöbbentő a BL mérlegünk: idén 8 győzelem, 2 vereség, összesen 18 meccsen 4 vereség, 14 győzelem. Ha innen nézzük, nagyon szépek a kilátások, főleg, mert abban a 14-ben nagyon komoly skalpokat találni. Persze, az is lehet, hogy a srácok ezúttal ellenállóbbak lesznek a a török fanatikusok által keltett elképesztő hangulattal szemben. Mivel keveset játszottunk kieséses szakaszban, azt gondolom, most jó eredmény lehet az X is és nem lesz túlzott kockázatvállalás. Nem hajt a tatár.

Hogy milyen tanulsággal utazunk Isztambulba?

Például azzal, hogy Rionak lehetőséget kellene adni. Nem azért, mert a zsongó isztambuli arénába nem egy tapasztaltabb játékost tennék fel, de valahogy jutalmazni kellene a pénteki teljesítményét. Úgy képzelem, hogy ha jó vagy, többet játszol. És talán jobb őt nem a hajrában felküldeni, amikor nem kellene labdát veszíteni, viszont olyan támadójátékot tudunk vele nyomni, ami egy még nem fáradt védelemmel szemben is veszélyes. Az azért meglepne, ha kezdene, a játék menete alapján osztja majd Arne a szerepet a padon ülőknek. Plusz otthon a Galata támadni fog, ha nem is eszetlenül, de nem sünben várják majd a sorsukat.

Nézzünk körbe Törökországban.

A Galata szombaton átszott a Beşiktaş ellen, bár a Fener Beşiktaş vagy a Fener Galata hagyományosan talán egy picivel nagyobb rangadónak számít Törökországban, az isztambuli fekete-fehér munkáscsapat saját otthonában, negydik helyről várta az éllovast, Oshimen fejesével 0:1-re nyert a Galata. A Fener négy pontra volt a forduló előtt a Galata mögött, tehát egy leadott meccs azt jelentette volna, hogy onnantól szoros lesz, de a Samsunspor megfogta a Fenert. Pedig a Galata az utolsó 10 bajnokin a jelenlegi első 7-ből mindenkivel találkoznak és átlagosan 3-4 meccsenként pontot vesztenek. A Fener ezzel szemben veretlen, klienc döntetlenje viszont túl soknak bizonyul, a leghosszabb győzelmi szériájuk öt meccsből áll, így az utolsó tízből nyolcat simán hozhatnak. Mondjuk, ha csak az utolsó összefoglalójukat megnézzük, hihetetlen, hogy piros nélkül megúszta a hentes brigád.

Persze, mi nem a török bajnokságban játszunk, hanem az elmúlt 3 év török bajnoka bizonyíthat Európában. Török csapat egyetélen UEFA kupát nyert eddig, azt is a Galata huszonhat évvel ezelőtt, de már a politikai hátszél időszakában, a Gülen által támogatott periódusban, amiről volt már szó a szeptember végi meccsünk alkalmával. A Galata idén otthon öt meccset játszott, abból egy végződött vereséggel az Union ellen, megégett már rajtunk kívül a Bodo, az Ajax és a legnagyobb lánggal a Juventus is a RAMS parkban. Ha nagy csapat jön, a Galata kőkemény. Icardi nagy formban van, Oshimen fizikai adottságai kb. Haalandéhoz hasonlítanak, hála az égnek mentálisan sokkal lágyabb. Sané és a válogatott alapember Bariş Ylimaz be fogják játszani a széleket. De a pár éve még nagy tehetségnek tartott, Nápolyban viszont nem túl meggyőző Noa Lang vagy a fiatal Kolumbiai válogatott Asprilla mind meg tudják adni a lendületet a támadójátéknak, de Gabriel Sara brazil támadó is ott szokott lenni a kezdőben. És már hét embert írtam össze, akik egyébként egyik-másik PL csapatban is simán ott lehetnének. Középen a Lemina – Torreira PL tapasztalattal rendelkező szűrőpáros nagyon erős, előttük Gündoğan osztogat (A Beşiktaş ellen pihent). De hoztak a Monacobol 30 milliós középhátvédet, aki az egykor 42 millióért Ajaxból Tottenhambe költöztetett, még mindig csak 29 éves Davinson Sanchez mellett megállja a helyét. A török csapatnál szélső védővé válló Sallai Roland inább a durva belépőiről híres (az írek elleni taposásához hasonlót bőven produkált Galata mezben és ezt nem a bundásban tanulta), pedig nem volt ő rossz támadó, csakhát a Galata cserecsatárai közé sem fér be, ellenben odateszi magát és megtalálta a helyét a kezdőben. Jelenleg a 25 éves Yunus Akgün sokkal meggyőzőbb támadó középpályás, akit talán a fáradó Gündoğan helyén láthatunk majd, de érzésre, ha öt-hat cseréd van, nem a német válogatottat hozod le.

Ami még kellemetlen lehet, az az, hogy a török bajnok idén 24 bajnokin csak 18 gólt kapott, a BL-ben 10 meccsen 15-öt, de +1 a mérlegük. A legnagyobb különbség viszont a szurkolás. Nálunk síri kussban vagy Arnét basztató éneklés közben kell kiharcolni az első gólt a csapatnak, csak a 20. perc körül szoktam olyan dolgot látni közvetítésen a szurkolóktól, amit egy mindenkori Anfielden várnék, csak hát szerencsétlen játékosoknak az lehet a legnehezebb. Ezzel szemben Európában már a Bundásban sem látnunk hasonló szurkolást, mint ami Isztambulban vár ránk, nálunk meg Jürgen Klopp alatt rendszeresen volt hangos meccs is az Anfielden, de már nem emlékszem, mikor volt erős szurkolás. Mi szurkolók eltávolodtunk a csapatunktól, a Galata meg ilyen jól nemzetközi kupában emberemlékezet óta nem szerepelt.

Ha eddig török focikedvelővel beszélgettem és szóba jött, hogy nálam a Liverpool játszik, biztos, hogy a Beşiktaş nyolc gólos vereség is elhangzott. Nagy isztambuli klub nem szokott ilyen verésekhez és ha veszély van, ha igazán éles a helyzet, a törökök nagyon keményen reagálnak. Nem az a jobb esetben trillázás, meg sörözgetés megy a stadionban, és nem is az a hely az Ali Sami Yen (albán származású focista, még az oszmán birodalom idejében a török foci születésének egyik meghatározó alakja, a galata első elnöke), nevét viselő stadion, ahová mondjuk elvinnéd a gyerekeket. Arrafelé a férfiak nem is családostul mennek szurkolni. Ugyanakkor bunkóságot a szurkolóktól nem várok, a játékosoktól sem feltétlenül, mert ramadan van.

Ramadan Mubarak from Hugo Ekitike and everyone at LFC ❤️
byu/__sami__01 inLiverpoolFC

Régi téveszméhez visszatérve ne gondoljuk, hogy egy sportoló nem eszik és iszik ilyenkor. Ramadant betegeknek, terhes nőknek, gyerekeknek régen sem szabadott tartani, a sportoló, mint életforma pedig alig örvend évszázados hagyománynak. Ugyanakkor az iszlám lehetőséget ad arra, ha nem tudod tartani a böjtöt, akkor a napokat megváltsd adománnyal. A világ legnagyobb vallási közössége az iszlám és a legtöbb muszlim nem jólétben él, főleg ma, amikor három leghangosabb háború közül kettő muszlimokat sújtja, de a legnépesebb menekülő népesség is ebben az évtizedben muszlim volt (a nálunk béke nagykövetnek tartott budhisták elől menekülő rohingyák milliós tömege jelentették a globális menekültügy legnagyobb kihívását). Ha pedig törökként nemzetközi meccsen a hazádat képviseled, akkor nem az a dolgod, hogy a szegényekkel éhségben szolidalíts, hanem hogy örömöt okozz nekik a megszokottnál akár kétszeres munka árán is. Nem tudom, ki hogy van vele, de amit nekem a foci jelent; közösségi élményt, összetartást, bajtársiasságot, munkát és zsenialitást – ezek közül maximum az utolsó jellemző inkább a mi csapatunkra mindössze másfél évvel a szurkolókkal talán minden idők legjobban együtt rezonáló edző után.

Hogy mit várnék?

Döntetlennel kiegyeznék, ha megússzuk sérülés nélkül. Viszont, ha bunkóskodnak, akkor azt szeretném, ha szanaszét vernénk őket. Sajnos a bunkóskodás valúszínű, a nagy verés kevésbé, de hátha nem így lesz.