Hogyan írjunk…

szerelmet összefoglalót úgy, hogy nem láttuk a meccset.

Merthogy erre a meccsre én jelentkeztem, eskü nézni is akartam, de sajnos az élet néha felülírja az „amit akarunk/amit tudunk” kérdéskört.

Szóval a meccsről mélyelemzést ma (se) várjon tőlem senki. Láttam egy összefoglalót, de abba nemigen van benne az, ami a meccsen valójában történt.

Mindenesetre nyertünk egy esős, fosfaragós (?) meccset, eggyel több gólt rúgva mint az ellen, clean sheet meg fiszfaszom, Szobo sem lett fáradtabb, Gomez is pályára került, Robbo is megmutatta, miért jobb, mint Kerkez, megint megsérült egy jobbhátvédünk, mi kell még?!

Nem tudom miért, de néha Slotnak bevillan, hogy nem csak Kerkez létezik balon, és beteszi Robbot. Mi történik? Működik a rendszer. Jó oké, most mondtam, hogy nem láttam a meccset, de bizton érzem, hogy ez történt. Ugyanakkor önkritikát is gyakorolnom kell, még ha fáj is: Kerkez fejlődött. Na azért nem lesz ő sohasem Robbo prime, sokkal inkább egy Jose Enrique-be oltott Alberto Moreno (aztakurva…), de ahogy tegnap a kommentmezőbe is írtam: nekem hatalmas szívfájdalmam, ha egy Kerkezt képzel el a Liverpool a jövő balhátvédjének.

Beszélgessünk most inkább az utóbbi idők slágertémájáról: az átigazolási politikánkról. Ez a nyári ablak el lett baszva. Nem kicsit, nagyon. De tényleg el lett ez baszva? Vajon ki számolt előre Bradley sérülésével, Frimpong sérüléseivel, és most Endo kiesésével is? Nyilván senki, és ilyenkor könnyű elővenni a stábot, hogy jól elbaszta, mert nem vettünk még télen sem jobbhátvédet. Viszont a valós foci az nem a PS, nem a focimanager, hogy akkor hozok valakit, azt csokinyúl. Tegnap Slot is kipróbált valami vészmegoldást, és milyen jól sült el. Ja nem… de erről később.

Ott van a középhátvéd témakör, amiben továbbra sem tudjuk, hogy miért távozott Quansah (elmélet van, de a tényeket nyilván sosem fogjuk megtudni), de itt megint bejön egy sérülés: Leoni egész szezonos kiválásával megint senki nem számolhatott előre. Viszont a másik oldalon ott van, hogy Gomezzel meg számolni kellett volna, hogy nem fogja bírni egész szezonban, sőt.

Középpályán Grav ügye. Tavaly akkorát ment, hogy nem volt kérdés: ide nem kell erősítés. Aztán idén ő is visszaesett, és jönnek a hangok, hogy jajj ott se vagyunk meg. Tavaly megvoltunk, szerintem itt azért racionális ok volt azt gondolni, akkor idénre is megvagyunk. Elöl meg ott van Isak esete, Salah formazuhanása, amikkel szintén nem (vagy nem ennyire) lehet számolni.

És akkor jönnek a Ramsey miért ül a padon ha nem játszhat elméletek, hát bazmeg azért nem, mert a csávó egy foshalmaz, de nincs senki, akit le lehetne ültetni helyette. Ilyen az élet, néha bebasz a gebasz, de Slotnak ebben pl. tökéletesen igaza van: mindig az a legjobb a szurkolók szerint aki nem játszik. Hát a faszt. Ezerszer előbb Endo, mint Ramsey, és nyilván nem véletlenül.

Ennyi változóval nem lehet számolni, még a moneyball korában sem.

De ha most minden posztot így végigveszünk, akkor megint csak a negatív oldallal foglalkozunk: kit nem hozott a stáb? nincs ez, nincs az, itt vékony, ott minek oda az még, stb., közben nem látjuk az ablak pozitív oldalát: Wirtz és Ekitike. Hát ez a két csávó akkora zseni, hogy ha máshol látnánk őket így focizni, megint menne a mantra: ezeket miért nem hoztuk ide.

Szóval azt is vegyük észre, hogy a Liverpool nem csak szarul igazolt az idén, hanem igenis vannak kurvajó igazolások. Egy előre tervezett átmeneti időszak pedig pont erről szól: lesznek jó és kevésbé jó igazolások, de mindent kicserélni egyszerűen nem lehet.

Ami a tegnapi meccsből nekem még fontos, az Wataru Endo szerepe és tragédiája. Akik emlékeznek rám régről, azok tudják, hogy a kedvenc liverpooli focistám örökre Lucas Leiva lett. Annó, még 2015-ben írtam róla egy posztot, nekem az volt az első önálló (vendég)írásom itt a Fonaton. Nekem az ő játéka volt az, ami a legjobban tetszett. Nem volt látványos, nem volt gólerős, nem volt semmi nagyzoló, csak a szürke, csendes eminenciás, aki megoldotta amit meg kell, dolgozott, ahogy kell. Az ő reinkarnációja lett nekem Wataru, a csendes, nyugodt japán, még a poszt is szinte azonos, a karakter pedig teljesen. Nyilván egy prime Lucas fényévekkel volt Endo előtt, de nem is ez a lényeg: az alázat, a csendes munkavégzés, a padon töltött hónapok ellenére sem rinyálás után Endo akárhányszor pályára került, a szívét lelkét a pályára tette. És nekem ez sokkal fontosabb, mint az, hogy valaki zsoldos módjára focizik, veregeti a mellén a címert, majd 2 hónap múlva hófehérben spanyolul parolázik. Nekem ez karakter, ez mutatja meg az emberi nagyságot, ami bőven túlmutat a foci világán. Ezért imádom és fogom imádni a kis japánt, mert ő nem csak focista, hanem jó ember is. És őszintén szomorú vagyok, hogy tegnap hordágyon hagyta el a pályát, mert félek tőle, őt már sosem látom újra Liverpool mezben. Nekem ez jobban fáj, mint TAA vagy pl. Diaz távozása, mert nem csak egy focista, hanem egy olyan focista, amilyen maga a Liverpool is. Identitás.

Folytatás szombaton este a FA kupában az Anfielden a Brighton ellen.