Hoztuk

Szerdán BL este volt az Anfielden. Ezúttal nem valamelyik európai nagycsapat látogatott hozzánk, hanem egy sokak által lesajnált azeri klub, akik szépen helytálltak a legrangosabbnak tartott európai sorozatban. A nyolc fordulót 3 győzelem, 1 döntetlen, 4 vereséggel zárták és meccselhetnek a továbbjutásért. Helybenhagyták a Benficat, a Kopenhagent, döntetlent értek el a Cheléseaval szemben és a Frankfurtot is leverték. A hektikus formánk ismeretében nem voltam nyugodt. Arne a frusztráltnak tűnő, szerencsétlen nyilatkozataival szintén messze van a lelkibéke állapotától.

Az őszi gödörből kimászva először a vereségektől mentesült a csapat, majd az Arsenal ellen meggyőző formát mutatottunk és mély ütésként ért mindenkit, hogy hiába borítottuk rá a pályát a Burnleyre és 32 alkalommal tüzeltünk is Dubravka kapujára, elmaradt a siker. Pedig úgy tűnt, hogy a csapat rászolgált a három pontra és arra, hogy kicsit hátradőlhessenek a srácok. Ezt követte a Bournemouth elleni meccs, Virgil hibája a nagy szélben és egy kíméletlen kimenetelű mérkőzés. Úgy tűnt, hogy visszatér a válság és a félelmekre Frimpong korai sérülése rá is erősített. A Qarabağ kifejezetten potens támadójátékot mutatott be, mivel a BL csoportban fordulónként átlagosan 2 gólt lőttek az anfieldi találkozóig, ezen nem is lehetett meglepődni.

A hétvégi ellenfelünk is lenyomta a maga körét a BL-ben idegenben 1:1-es döntetlent elérve a PSG-vel szemben, így mi otthon erős kezdővel állhattunk fel, elkerülve a PSV meccshez hasonló forgatókönyvet és annak kellemetlen hatásait.

A mérkőzés egy izgalmas aprósággal kezdődött, nem hátrapasszal és felívelés követte a kezdőrúgást, mint már régóta mindig, hanem a középpályán igyekeztünk egyből labdát tartani. A Qarabağ gyors játékosai ügyesen támadtak le, érződött, hogy ez egy kellemetlen meccs lehet, majd jött a menetrendszerinti pofon kissé váratlan irányból: Frimpong sérülése. Csak a védekezők: sérült Bradley, Leoni, Gomez és ehhez most hozzájön Frimpong is és Konate-tól sem várhatunk hirtelen nagy javulást a koncentrációját tekintve. Jelenleg nem, hogy nincs rotációs lehetőségünk, máshonnan kell erőforrást elvonnunk, hogy ne dőljön össze a rendszer. A csendes átigazolási időszak egyre nagyobb kérdéseket vet fel, de az edzőkérdés ezt is jól fedi.

A koncentrált és domináns játékunknak köszönhetően a második félidőben gyorsan megdupláztuk a vezetést, majd fél órával a vége előtt jöhetett Nyoni és Rio, utóbbi egyre meggyőzőbb teljesítményt mutat, előbbi viszont nálam inkább Ligakupa szint.

Jött még két ajándékgól, illetve Nallo és Chiesa is kaptak 20 percet. Dominik erős taps mellett hagyta el a pályát, hogy meglegyen a kondi a hétvégén is, a szabadrúgás legurításáért került a neve mellé egy gólpassz, a gólpasszkirály ezúttal Virgil lett.

Összességében sikeresen zártuk a BL alapszakaszt, a tavalyi 1. után most a 3. helyet szereztük meg a 36 csapatos mezőnyben.