A passzív-aggresszív mesterterv kiharangozása és a Buszmusz beharang.

Sok dologra számítottam. Volt benne egy olyan 5-4 a Marseillenek, ahol belemegy a Liverpool a kávédaráló presszingbe és a flúgos futamba.

De Slot éber volt, nem hagyta magát megfélemlíteni és leiskolázta taktikailag a pályáról De Zerbit. A Marseille részem sír, a Liverpooli felem örül.

Örülök, hogy Slot ismét magasról leszarja, hogyha a játék hőfoka nem tetszik egyeseknek. Nem volt agyontolt presszing, magas védelmi vonal, mert láttuk, hogy a Marseille pontosan átmenetekből erős és a túltolt presszing és heavy metal tempó ellenük csapdahelyzetet teremt.

Helyette beraktuk ezt az AI által generált afro soul Stromae számot, ami úgy pont kellemes elalváshoz, amíg be nem indul.

Ezeket bátran ajánlom mindenkinek

Tartottunk egy felső vonalat, zártuk az átmenetet és nem a védelmi vonalaikat támadtuk le, hanem az átmenetek passzsávjait.

Kezdem az elemzést az alapállással:

4-3-3-as alapszerkezetből építkeztünk, ami olykor átment 4-2-2-2-be, ahogy a fenti képen látható, Salah visszavontabb, Wirtz pedig előrevontabb poziciót vesz fel ilyenko.

Nagyjából idáig merészkedünk fel, nem a kapust és a hátsó 3-ast támadjuk.

Még mélyebbre húzodunk vissza, ahogy a labdával egyre feljebb és feljebb jönnének, továbbra sem támadunk ki.

Amikor azonban a labdás ember elindítaná a játékot, elindul az eddig passzív támadóegység és indul a gyors presszing, melynek eredménye:

4 vs 2-ben vihetjük a lasztát, hogy aztán Dominik elbassza. Zseniális és egyben egyszerű játék ez a futball, mióta mondom.

Egy másik példát is mutatok, ahol átjönni átjutottak ezen a támadóvonalon, de még itt is a mi akaratunk érvényesült.  Nem tudtak sose létszámfölényt teremteni.

Mi több, mi teremtettük létszámfölényt az átmeneteikben, azzal, hogy a támadók visszafele presszingeltek, a középpályások pedig előrefele.

Wirtz letámadja a labdát kiosztó játékost (közben a háttérben Salah hátravontan poziciót szerez és fogja az oldalpasszt). Gravenberch pedig előrefele támadja a labdát szerzőt. Sikeresen.

Amik ezek után történt azt már a meccs összefoglalója is bemutatja, ebből indult ki Hekitiké lesgólja.

Olvasom és értem azokat a hangokat, akik a Klopp foci után ezt nem szívlelik, mert lassabb és nem látványos. Ugyanakkor kifejezem nem egyetértésem az „eddig mindenkinek hozzánk kellett igazodnia, most meg mi igazodunk másokhoz” érveléssel.

Belekényszerítettünk egy domináló, játszó csapatot abba, hogy ne úgy építkezzenek, ahogy szeretnék. Ez a futball fontos eleme, hogy domináns stratégiát nem csak támadójátékkal, hanem védekezéssel is el lehet érni. Ezzel tulajdonképpen az egyik legjobban támadó csapat a francia bajnokságban, amelyik mindig rákényszeríti az akaratát az ellenfélre szinte teljesen likvidálva lett. Az, hogy ez nem tetszik a Liverpool drukkereknek Jürgen Klopp, vagy Shankly után, az merőben más téma, de azt nem lehet vallani, hogy nem lenne objektíven effektív ez a fajta játékstílus.

Agresszív gegenpressing helyett hívhatjuk passzív aggresszívnak. Tervnek nagyon jó volt.

Hogy miért kellett, arra a meccs egyetlen példáját tudom hozni, amikor tényszerűen megvertek minket.

Felment mindenki, hogy mi teremtsünk helyzetet.

Magasan a védelmi vonalunk. Domi tökéletesen indítja Hekit, aki kapufát találja el.

Továbbra is fennmaradunk, sőt, a középpálya jelentős része betömörült a 16-osba. Macallister labdát veszít, amiből indul ez a kontra.

De Graven szépen (elég nagy szerencsével szabályosan) akadályozta Traorét, hogy tisztán lőhessen (nem kaszálta el, nem is ért labdába, de megzavarta a labda útját). Hívhatjuk fantomszerelésnek is.

Össz egészében a terv jó volt, a kivitelezésben voltak hibák. Nagyjából ez a mondat leírja a meccseink egy jelentős százalékát. Még az elvesztett rangadók is (Chelsea elleni idegenbelihez kísérletiesen hasonlított ez a játék), de főleg az elkótyavetyélt X-ek a kiesők ellen.

Támadásban is látszik a fejlődés, ami ennek a tervnek a legnagyobb rákfenéje mindig. Sokkal direktebb a játék, gyorsabb a cápa, amikor meg kell úszni a tempót és harapni kell. Csak sajnos olykor szerencsétlen (Eki kapufa), pontatlan (Szoboszlai passza a baloldalra), vagy buta (Eki Darwin díjas lövései). Megint csak, a fránya kivitelezés még nem tökéletes, mintha csak egy átmeneti évben lennénk. Ja, abban vagyunk.

Ami megnehezítette ezt a meccset, az a Marseille visszazárása. Pontosan tudják, hogyha az átmenetet likvidálják, akkor a védelmi vonal sebezhető, azaz egy nagyon jó meccset kellett hozniuk, ha erre épitünk. Én azt mondom megtették, amit meg lehetett. Balerdi, Murillo, Hojbjerg védekező számai igen csak magukért beszélnek. 12 szerelési kísérletből 9 volt sikeres részükről, ez 75%-os sikerességet jelent. (forrás: OPTA)

Ami segített, az megint egy Szoboszlai mágia. Épp reklamáltam nektek, hogy miért nem Gomez lő, de azért, be kell valljam, jó így.

Ezzel nagyvonalakban zárult is a félidő.

A mérkőzés második felére kijött a PL vs Ligue1 közti minőségbeli fölény. Kommentben is kitértetek rá, sokszor úgy tűnt Burnley vagy társai ellen sokkal nehezebbek a meccsek.

Nos, ezt csak megerősíteni tudom. Részben már köze van a taktikai különbségekhez is, de nem tudok elmenni a squad value adatok mellett, amiket a témában találtam.

Ott tartunk, hogy a PSG és Monaco uralta francia ligában a Marseille Squad Value 304 millió euró értéken mozog egy júliusi mérés alapján.

Csak összevetésképpen. A Burnley keretértéke 196 millió font (átszámolva kb. 225 millió euró). A Wolves keretértéke 287 millió font volt egy szeptemberi Athletic mérésen, ők már utolérik a 3. helyen lévő OM-t ebben a kérdésben.

Persze a keretértéken túlmenően mehetnék mélyebbre is az elemzésben, ez szerintem eléggé könnyen érthető, szemléltethető adathalmaz, hogy megerősítsem azt a hipotézist, hogy:

„Ami a PL-ben a lejtő alja, az a Ligue1-ben közelítő értéken mozog a tophoz.”

Mégha igencsak felszínes is ez az analízis.

A minőségi különbségek a meccs végére fokozottan érződtek. Többet tudtunk nyomni és Frimpong, aki nagyon jól nyer párharcokat a jobboldalon a PL-ben is (milyen jó, hogy most elérhető), újra be tudott törni ott és a fáradt védelemre egy Glen Johnson geometriai Thalész tétellel hozta játékba Own Goalt, aki végre megtörte a még Salahnál is hosszabb gólcsendjét.

Nem túl apró by the way. Az egyiptomi november 9. óta nem talált be. (Forrás: Gundel Takács Gábor.)  A kihúzott forrást annyiban korrigálnám, hogy szimplán nem mondott igazat, az utolsó góljánál a City ellen játszottunk egy 3-0-ás döntetlent, ezen a meccsen nem lőtt gólt Salah. Ellentétben november 1. az Aston Villa elleni volt az utolsó találata.

Mondjuk, a forrás ma szerintem arról számolna be, hogy Wirtz még a mai napig is a baloldalon van a Stade Velódromeban. Miután lecserélték. És véget is ért a meccs.

Csomót gondolkodtam, töprengtem azon, hogy le merjem-e írni mit gondolok. Óvatos duhajként, de a következőkben foglalmaznám meg a magam Mo Salah kritikáját:

Kezdve azzal, hogy Salah számomra sokat tett a felnőtt életemhez, egy nagyon fontos eleme volt a legjobb Liverpoolnak az elmúlt 12 évnyi szurkolásomban és az a narratíva, hogy csak ő hibás lenne az őszi termelésének hiánya miatt, szerintem önmagában nem állja meg a helyét, ezt lentebb is tovább fejtegetem. De lassan fel kell tenni azt a kellemetlen kérdést, amit legendák esetében nem merünk feltenni.

Megint csak a felszínt kezdem kaparni, de a nyers számokat tekintve:

6 meccset hagyott ki december és január között, meg azt a 3 meccset még az őszi szezonban, az egész félévben 4 gólja, 3 assistja van, minden kiírásban. Ez nagyon gyenge offenzív output, bárhonnan nézem.

Az, amit a szintjének hittünk most hirtelen esett nagyot. Úgy értem gigászit. Ez nem azt jelenti, hogy abszolút gyenge, hanem önmagához képest relatíve gyenge. Tudva, hogy mit tett a csapatért sokak irigykedve néznék ezt a „gyenge statot” (gondolok itt a Borinikre, Lambertekre, Balokra, Nunezre (sicc!) akiknek ez egy egész éves termés volt). De a Liverpoolhoz, amit itt építünk ez vajnyi kevés.

Az a félelmem, hogy ez most más. Úgy tűnik innen, hogy most ért el egy olyan szintet az öregedése, hogy a teste nem tudja már vállalni a húzóember szerepét, viszont a lelke és a szelleme nem fogadta el, hogy B opció legyen. Az, hogy ez így alakult, nagyon kettős kérdés.  Egyrészt úgy gondolom, hogy erről nem ő tehet, a stáb is csak félig meddig felelős.

A tavayi év után ilyen szintű visszaesés nem volt várható tőle, mint amit ősszel játszott, de egyszerűen azt a szintet, amit a támadó  termelésben hozott tavaly, idénre már egyáltalán nem tudja hozni (és ez nem csak a gólok, de a helyzetkialakítások számában mutatkozik meg leginkább)

Ahogy írtam, nem egyoldalú a dillema: Azért olyan tényezők mellett se menjünk el csak úgy, hogy itt 3 RB váltotta a másikat az őszi szezonban, egyáltalán nem volt egy stabil jobboldali szerkezete a csapatnak az ősszel.

Én is fenntartásokkal kezelem az általam leírtakat és kíváncsi is vagyok ti mire gondoltok.

A konklúzióm most az volna, hogy amúgy se jön versenyszereplő Salahval szemben, nézzük meg most tavasszal mit fog produkálni. Utána pedig hozhat Hughes egy mindkét oldal részéről megosztó döntést, így vagy úgy.

A két gól közötti eseményekben pont belefért egy ekkora lábjegyzet, annyira elfogadta a sorsát a Marseille.

Helyzetecskék voltak, de itt emelném ki újra, hogy a Gomez-Van Dijk tengely mekkora nosztalgiavonatra repített vissza. VVD-n is ezt éreztem, olyan volt, mint amikor visszakapod azt a munkatársad, akivel szavak nélkül megértettétek egymást és kevésbé zavar a jelenléte az olyan internship diákoknak, mint Kerkez. Bár utóbbi kezd egyre inkább rossz példának tűnni ebben a hasonlatban.

Az eseménysorozatot Gakpo zárta, egy csodálatos Gomez passzból történt. A 2-0 reálisabb eredmény, de amennyire Gakponak kellenek az apró sikerélmények, én egyáltalán nem bánkodom.  Végre nem zavarta senki, hogy a trademark Gakpo gólját meglője.

Nyertünk, nem kicsit, nagyon. Nem mindenki szája ízének tetsző futballal, de apró sikerélményről apró sikerélményre haladunk tovább az Arnei úton. Hogy meddig visz minket, abban még vannak fenntartásaim, de a Bournemouth jó folytatásnak tűnik, hogy ezt a játékot játszuk. Jó alvást előre is a heavy metal apostolainak.

Átadom a labdát Ddodinak:

Buszmusz Beharang (Ddodi)

A hétközi Marseille-i kiruccanás után visszatérünk a PL játszóterére, ahol a Bournemouth csapatához utazunk.

Rühellem azt a cseresznyés gifet. De tényleg! Kevés dolgot tudok a Vörös Fonat történetéből, ami annyira zavart, mint az a gif, ami szépen össze is forrt a Buszmusszal, így engedjétek meg nekem, hogy ezt az állandó jelzőt most kivezessem, és itt ma nem lesz cseresznye.

Sorry Ddodi, de ezt sajnos vétózom /MC Hanyag/

Azért jó a BL őszi szezonja, mert képes nagyon szépen elfedni a csapat valós problémáit. A szereplésünk ugyanis meglehetősen távol van attól, amit a PL arcunk alapján kellene látnunk, és ezt sokan képesek félreértelmezni. A bajnoki bukdácsolás, Salah-affér, formánkívüliség, sérülések, Slot emberi és edzői karaktere stb. mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ott legyünk a bajnoki tabellán, ahol. De nem a BL-ben! Vertük az Atléticot, az Intert, a Realt, a Marseille-t, és 4. helyen tanyázunk, tuti továbbjutás, éljen a BL-tavasz. Mintha a BL-ben valahogy mások lennénk. Aztán meg ott van a PSV vereség, ami megint megmutatta a csapat Janus-arcúságát, hol így-hol úgy megy. És a fenti győzelmek mögé tökjó néha elbújni, és azt mondani: hát mennyire simán vertük már a Marseille-t. Hogy aztán majd tükörsimán letérdeljünk hétvégén Bornemouthban.

Mert a PL más kávéház. Ott mindenki ismeri a csapat gyengéit, és mindenki annyira tele van pénzzel, hogy tud olyan kezdőt (vagy épp csodacserét, aki élete gólját lövi ellenünk) felpakolni a pályára, amelyik képes megfingatni bennünket, ami azért valljuk be, idén nem atomfizika. Csak, hogy érezzük a különbséget: a PL 15. helyezett Bornemouth csapatértéke 417,45 M angol font, míg a Marseille csak 385 M Hát ez itt a különbség.

(Szerkeztői hozzászólás: Valaki itt a kettőnk közül nem mond igazat, a kommentmezőkben egy kiemelést adunk annak a szerencsés nyertesnek, aki kideríti, hogy kicsoda /MC Hanyag/.)

Szóval akik most a rózsaszín ködbe burkolózva, hátradőlve várják a hétvégi etapot, azok alighanem komolyan csalódni fognak. Már ha még tudnak idén csalódni a Liverpoolban.

Na, de ne legyünk ennyire borúsak, ősszel 4:2-re nyertünk az Anfielden, ahol azért voltak ennél meredekebb pillanataink is.

(Persze ebből az ég világon semmi nem következik, és ezt egyszer valaki a magyar kommentátor-szakma teljes egészével is megértethetné végre: az, hogy totál irreleváns múltbéli statisztikákkal bombázzák a nagyérdeműt, semennyire nem befolyásolja a meccs alakulását.)

Az viszont befolyásolhatja, hogy visszatért a csapatba Salah, Gomez sem sérült le hétközben, picit így talán hosszabb lehet a pad is, ha addig nem esik ki megint valaki.

Sok elvárásom nincs jelenleg a csapattal, főleg, hogy fél lábbal már a spanyol riviérán vagyok, így pakolás közben max háttérzaj lesz számomra a meccs, és legfeljebb az öt gólunknál nézek oda a visszajátszásra.

Szóval nyerünk simán 5:1-re, mert jól lehúztam a csapatot, és mert végre visszapattanunk, és földbe döngöljük a Buszmuszt csersznyés gif nélkül is.

Meccs szombat este 18:30-kor a Spíler 1-en.