Na ő tényleg nem csatár 2.0

Ahelyett, hogy a les rendszer válaszára várnék, inkább megírom újra, röviden a kiharangot, mert el lett cseszve. Először is elnézést a károgóktól, hogy elvettem a kenyerüket, és elnézést a nem károgóktól, hogy a mélybe nyíló tárnák résre nyitott ajtaját két centivel jobban kitártam.

Hogy miért?

Mert itt van egyből a piknikus állapotú Alexis Mac Allister, akinek VB, PL, BL, azaz az összes győzelem után már minden jobban fáj kettővel mint az indokolt lenne és nem kell felülni mellé. Illetve repüljünk vissza az időben és elevenítsük fel a játékosbarát Klopp és a pragmatikus Edwards nézetei közötti feszültséget, amik kintről érezhetően Salah fizetési igényeinek kiszolgálása körül erősödtek fel.

Az egészre nem lenne semmi szükség, ha az átállás időszakában, váratlan PL győztesként nem vettük volna meg az összes tehetséget, akik a mögöttünk lévő nyáron még rólunk álmodoztak, a következőn pedig nem biztos, hogy így tettek volna. Ebben az átállásban vajon mit kért Edwards Arnetól? Szép játékkal tisztes helytállást, vagy a folyamatos keretalakításhoz elengedhetetlen folyamatos BL indulást a kiöregedő Virgil, Alisson és Salah utódkérdéseinek megoldása közben is? Én az utolsóra tippelek.

Szépen kezdődött a szezon eredményeket tekintve, a játék szépségét nézve pedig a tavalyihoz hasonlóan, majd jött a földbeállás. Egy taktikai újítás segítségével a tavalyi BL döntős okos legyőzése után jeleztük, hogy ha Salah nem utazik, velünk akkor sem basznak ki. Merthogy ahelyett, hogy a tapasztalt nagyöreg árvíz idején hajnal ötkor elkezdte volna pakolni a homokzsákot – fél hatkor fájós háttal akkor is összecsuklik, de lesz már, aki leváltja és nem egymást nézik délután kettőig a népek -, gondolt egy merészet, és egy fős edzőbuktatási próbálkozásba kezdett. Mi baj lehet? Nyilván, ha ő mondja meg, hogy ki játszik akkor eredményesebbek leszünk. És kérem szépen a vadromantikus Pool szurkolói koboldkórus belekezdett az empátia szívszaggató dalába, előkerült itt az emberi bánásmódtól kezdve minden, pedig Arne egy dologért felel és az a taktika. Ügyelt rá a klub, hogy hangosan közölje, itt most világos szerepleosztás van, ami igen, hierarchikus, igen, Anre nem az alján ül, de nem is a tetején. Az ő dolga a meccsterv, a taktika és minden, ami a pályán történik, illetve a sajtótájékoztatókon.

Kilencedik meccse nem kaptunk ki, mögöttünk van egy olyan Fulham elleni találkozó, amin egészen minimális helyzetet engedtünk az ellenfelünknek, cserébe Salah mellett Isak és Hugo sem volt elérhető. Csatár nélkül mégis mit kellett volna csinálni? Belemenni a bunyóba? Egyébként is, ott vagy a kocsmában, valami csodával határos módon a legjobb csaj veled akar szobára menni, igazából te sem érted miért nem egy londoni vagy manchesteri a befutó, de oké. Íratlan törvény, hogy duplázni nem fogsz, mint ahogy az is, hogy ha az aktus után leszédülsz a lépcsőn vissza a vendégtérbe, egy mondvacsinált ok miatt a favágók beverik az orrodat. Be is verték, de immár kilenc meccse senki még a lábadra sem lépett. Hogy miért? Mert pontosan tudtad, mi a dolgod.

Ja, hogy Gakpo csak 80%-os faszasággal vette át a kiugratását és kellett a kelleténél szarabb szögből lőnie, ami nem is sikerült túl fényesen? Mert Salah vagy bárki más beveri legalább a helyzetei felét? Nem. Salah is jobb napjain, ha semmi látványosat nem csinál, egy kipattanót, vagy egy tizit bever és ő a házigólkirály. Gakpo végigdolgozta a meccset és bekotorta a magáét. Hugo sem lett hirtelen táltosparipa csak azért, mert kinyílt előtt e a karám és az a bizonyos kötelező gól/meccs elég kevés csatárnak szokott összejönni a PL-ben.

Kinek az akarata érvényesült a Craven Cottege-ben? Nagyobb részt a miénk, kisebb részt a Fulhamé. Lőttünk egy vagy két lesgólt és egy bekotrósat és az engedett helyzeteinket tekintve kapott gól nélküli meccset érdemeltünk volna. Wilson nem így gondolta, majd a mostanában megszokottakhoz hasonlóan a meccs végén kiment az erő a lábakból. Bár már csak a hosszabbításban, de akkor is.

Szóval továbbra is cél a pontmaximalizálás, ha a nagy költekezésből 200+ millányi játkos hirtelen nem elérhető, de a jóllakott napközis Alexis vagy Ibu igen, akkor velük nem fogunk fényes győzelmet aratni, de az elvárhatókhoz képest ez annyira nem volt szar, hogy a szurkoló ne szurkoljon. Azt a szokást, hogy a 60. percben felállunk és elsétálunk, ha nem tetszik a látvány, vagy az asztalhoz kérjük a konyha személyzetét, ha nem forró a leves hagyjuk meg a mú-nak. Ez nem az a kávéház.