Oh, his name is Diogo!
Jota megemlékezés
Hihetetlen csalóka tud lenni az idő… Egyszer úgy érzed, mintha repülne és már ezer éve történtek dolgok, máskor meg, mintha tegnap történt volna. Ha belenézek a naptárba, akkor azt mutatja, hogy 2025. ápr. 27.-én nyertük meg a Pool 20. bajnoki címét, a Tottenham 5-1-es legyőzésével. Az év talán legörömtelibb pillanata volt. Pontosan nyolc hónap múltán pedig egy újabb, de sokkal szomorúbb esemény következett. Először találkoztunk bajnoki mérkőzésen a Wolves-szal, mióta Jotát elvesztettük. Elvesztette a Pool mint csapat, a Pool szurkolók és a Wolves is, a volt csapata, akiket szintén megrendített Jota halála.
Bevallom férfiasan, őszintén, hogy könnyes lett a szemem, amikor VVD labdázgatott a gyerekekkel és láttam Rute keserédes mosolyát a kicsikre. Neki és a családnak a legnehezebb megélni a gyászt, de a Pool család is osztozik benne.
— Liverpool FC (@LFC) December 27, 2025
Rute szavai sokat segíthetnek ebben: „Szívem legmélyéről köszönöm a klubnak és minden szurkolónak a szeretetet, a tiszteletet és a támogatást, amelyet ebben a felfoghatatlanul nehéz időszakban tanúsítottak. Az üzeneteitek és gesztusaitok többet jelentettek, mint amit szavakkal ki lehet fejezni.” /Poolbarátok fordítása/
A mérkőzésről
Kisebb, de kellemes meglepetésként Chiesával a jobb oldalon futott ki a kezdőnk. Szokás szerint nem borítottuk egyből a Wolvesra a pályát, de viszonylag jól kontrolláltuk az eseményeket és kezdtek jönni a helyzetek is. Eki már a 10. percben rúgott egy kapufát Flo nagyszerű labdája után. Egyértelműen Flot kerestük a labdákkal és ő volt az elsőszámú fazonszabászunk. Passzolgattunk a Wolves tizenhatosa körül, keresve a réseket, a lehetséges beindulásokat. Volt egy-két ígéretesebb lehetőség, de igazán nagy helyzetet nem sikerült kialakítanunk és feltűnő volt, hogy mennyire nem működnek a mi rögzített helyzeteink. VVD-t általában ketten zárták el a lehetséges fejelésektől, befutásoktól és nem igazán volt működő B tervünk erre. Ezen (is) mindenképpen javítanunk kell, mert a mostani játékban minden egyes lehetőséget, amikor sikerül bejuttatnunk az ellenfél büntetőterületére, nagyon meg kell becsülnünk.
Eleinte a bal oldalunkat éreztem aktívabbnak és mosolyogtam is kicsit a nem létező bajuszom alatt, hogy a kamerának játszanak a srácok. Wirtz, CuJo és Kerkez általában jól kavargattak, de a befejezések, utolsó passzok, cselek nem ültek. Főleg Kerkez utolsó passzai voltak pontatlanok.
A jobb oldalunk Chiesával és Frimponggal eleinte kevésbé volt aktív, de aztán belelendültünk mégis, onnan sikerült megbontani végül a Wolfes védekezését. Frimpongnak sikerült elfutnia a bal oldon és remek, lapos labdát tálalni az érkező Gravnak, aki nagyon okosan és pontosan kilőtte a rövid alsót. Még szinte magunkhoz sem tértünk az örömtől, amikor a bal oldalon Kerkez passza után a visszalépő Eki kicselezte a védőjét, megindult és nagyszerűen ugratta ki az ő helyére bemozgó Flot, akinek nem okozott gondot értékesíteni a ziccert. Az első félidőt így két gólos előnnyel sikerült zárnunk. Nem voltunk lehengerlőek, de magabiztosan kontrolláltuk a mérkőzést.
A szünetben meg is jegyezte a szakértő a stúdióban, hogy „a wolvestól nem láttunk semmit, se az első, se a második félidőben”. Hát köszi a jinxet Balázs…
A szünet után próbáltuk folytatni a nyugodt és türelmes labdajáratást, míg a Wolves kicsit kijjebb jött. Az 50. percben aztán egy Frimpong lebirkózása után meg nem adott, de Macca belépésére lefújt szabad (visszanézve szerintem nem találta el Bueno lábát, de az uru nagyon látványosat repült és fogta a bokáját, ami elég messze volt a lábfejétől, amit max. elérhetett Macca…) után a Wolves hozhatta a labdát, és Mané ügyesen visszamozgott a középpályánk és a védelem közötti üres területre (ez egy visszatérő gond, hogy a letámadásunk nem elég intenzív, a passzsávokat sem zárjuk jól és Konaté vagy VVD se időben lép ki a visszalépő támadóra…), volt helye a lemaradó Grav, Cujo és Konaté között megfordulni, felnézni és indítani a VVD mellett bemozgó verőn***t Arokodaret, aki bár egy az egyben nem tudta megverni VVD-t, de okosan rápattintotta a labdát, ami így szögletet ért. A második félidőben befújt első szögletük aztán sikeresen megtalálta Arokodaret – aki ugyan Konatéra támaszkodott, de a mai PL-ben az a ritka, ha a támadók nem támaszkodnak a védőkre – a kapura fejelt labdát kiütötte ugyan Ali, de pont az egyedül hagyott Bueno elé, akinek sikerült bepasszolni az üres kapuba. Konaté még fogta a fejét az eset után, de ez inkább csak szimulálás volt a részéről. VVD és a többi védőnk érthetetlenül üresen hagyták a Wolves játékosokat és senki nem mozdult a lehetséges kipattanóra. Ez sajnos ismét egy visszatérő, közismert hiba, amit nem sikerült Slotéknak a csapattal kijavítani.
A gól után nem estünk össze, továbbra is türelmesen támadtunk, igyekeztünk kontrollálni a labdát és a meccset is. A 60-ik percben egy szögletvariáció jött ki Wirtzre, de nem sikerült a laposan belőtt labdával kaput találnia. Ez azért bíztatóbb volt, mint a korábbi szögleteink. Utána szinte azonnal cseréltünk is, Chiesa helyére jött Bradley és ezzel Frimpong került feljebb a jobbszélre. Nem sokkal később egy a tizenhatosról elengedett CuJo lövést jegyezhettünk fel, de nem jelentett veszélyt és a kipattanót összeszedő Wirtz sarkazása is pontatlan volt. A 66.-ban Wirtz csodálatatos cselekkel tört be a tizenhatosra a bal oldalról az alapvonalnál. Remek visszagurítását Grav Mané szorításában nem találta el jól. Egy darabig a mezőnyben gyűrték egymást a csapatok és főleg Hooper befolyásolására törekedtek a focizás helyett. A 75. percben ismét Wirtz adott remek labdát Ekitikének a 16-os vonalánál, aki rosszul vette át és emiatt nem is került helyzetbe. Egy percre rá Arokodare fejelt zavartalanul, szerencsére fölé. Pár percre rá Eki elkezdte húzni a lábát és utána jött is helyette Gakpo. Reméljük, Ekinek sikerül gyorsan kipihennie magát a csütörtöki meccsre. A 83. percben Arokodare próbált kapura lőni, de messze elkerülte a lövése a kaput. A 86. percben nagyot mentett Bradley Arias elől, az ötösünknél, egy, a bal oldalunkról laposan beadott labdát becsúszva tisztázott. A végén még bejött Nyoni Wirtz helyére, majd szépen lecsorgattuk a maradék perceket. Milos gyakorolhatta még a labda minél magasabb és messzebb elrúgását, majd Hooper lefújta ezt a „remek” meccset.
Nem felhőtlen a Pool szurkolók öröme, mert az utolsó negyedórát nem úgy szerettük volna látni, mint ahogy a csapat lehozta. Azt azért hozzá kell tenni, hogy a vége égett bele a többségbe és ezért érezte gyengének a játékunkat, illetve a PL igazsága – bárki legyőzhet bárkit – még a két ponttal utolsó helyen árválkodó Wolvesre is igaz. Az Understat eseménydiagram szerint végig kézben tartottuk a meccset. „Nincs itt kérem semmi látnivaló”…
Észrevételek:
– Wirtz remek volt, nem véletlenül lett a meccs embere.
– A támadásaink alapvetően működtek, de az utolsó passzoknál és a helyzetkihasználásoknál javulnunk kell.
– A védekezésünk, még mindig lyukas. A letámadásunk enervált, a passzsávokat nem jól védjük, a visszalépő/kimozgó ellenféllel nem megyünk. Túl sok időt és helyet adunk az ellenfélnek a passzokra. Ez már hónapok óta gond és még mindig nem sikerült kiküszöbölni.
– A rögzített helyzeteknél még mindig hajlamosak vagyunk hibázni. Ezt én szintén az edzői stáb számlájára írom. A PL-ben ez komoly sebezhetőség és érthetetlen, hogy miért nem sikerült ezen javítani.
– A meccs közben nagyon sok Hooper ítéleten kiakadtam. Visszanézve nem éreztem annyira kirívó hibáknak, még ha szerintem rosszul is fújt. A játékosoktól viszont kevesebb színészkedést és több küzdeni akarást várok.
– Ennél több kell a Leeds ellen elsején és többet is fog letenni a csapat. A többit a beharangban „majd jövőre”…
