Chicken, na gec…

Újabb Jacuzzi-szökevény jelentkezik a csirkekiharanggal. Eseménydús meccsel bővült a guantanamoi archívum. Lassan kezd összeállni a fejemben egy kellemes összeesküvés elmélet, miszerint is a CIA zsarolja Henryéket és tolta be Slotot és a nagy zsetont a rengeteg érkezőre. Ezzel termelünk végtelen mennyiségű kontent, amivel aztán a világ legbrutálisabb kémeit is vallatni lehet. Egyelőre még nem minden elemet sikerült a helyére rakni, de dolgozom rajta, indul a blogom és ha nem találnátok rá, az csak azért lehet, mert elhallgattattak, tehát igaz. Ugyanitt, azoknak, akik érdeklődnének, simán ki lehet bírni ezeket a skandináv teleket, semmi hatása nincs az idegrendszeremre.

Rettenetesen szar meccs volt ez, teljesen kilúgozott mása az elmúlt évek csirkék elleni meccseinek. Minőségben nagyon messze áll ez a T’ham a Pochettino építette csapathoz képest. Na, de nem kell csak a házigazdára rákenni az egészet, mi játékunk se volt egy matyóhímzés. Az első fél órából konkrétan nincs meg semmi, csak annyi, hogy lelkesen csinálgatták meg Kerkez oldalát, hátha lesz valami. Nem lett. Egy gondolat ragadt meg bennem Milossal kapcsolatban, hogy zseniális sebeséggel képes döntést hozni és általában a legrosszabbat, ha a kapu előtt kéne passzolni. Ellenben a túloldalt egészen pofás meccset hozott le a Dombi-díjra is hajtó Spence.

Sose állt távol tőlük, hogy úgymondjam szarrá rúgjanak akárkit, de ezt valahogy sikerült új szintre emelni. Lehet a karácsony közeledtével mindenkinek belengte a szeretet a lelkét és gondolatoknak nem maradt hely, de mi a fészkes faszt gondolt Xavi, hogy a VAR korában ilyen labdához semmi köze narancssárgás taposást elenged? Emélkszünk mit kapott a hasonlóan ideggyenge Bosingwa, mikor hátba taposta Benayount a szögletzászlónál preVAR? Átlőttük a ló másik oldalát, vagy hogy is mondják ezt na. Ez a taposás nem volt igazán sérülésveszélyes, mivel nem volt nagy lendület egyik félben sem, de simán adható érte a piroslap. Ennél durvább belépő maradt büntetlenül (hát Izsák gólját nem számítva). Na az a „blokkolási kísérlet” maga volt az elkésett és súlyos sérülés okozására alkalmas ollóbafogás, nagy sebességgel érkezve. Azon tűnődtem, vajon akkor adott volna-e pirosat, ha csak a zokni tartja egybe a svéd lábszárát.

De ne szaladjunk előre az első pirostól. Ez az ítélet megpecsételte a csirkék sorsát, csupán az volt a kérdés, mikor jön a bedarálás, hogy a pépesített csirkeaprólékból készülhessen a gyerekek kedvence. A londoniakat feljebb paprikázta az ítélet mértéke, de focit nem nagyon csikart elő belőlük, csak indulatokat. Jöttek is kisebb helyzetek, Wirtz majdnem meg is szerzte a vezetést még az első félidőben. Viszont a másodikban jött Isak és MacAllister seggel szerzett labdáját gyönyörűen játszották végig Ekivel és Wirtzzel ziccerig. A gól tökéletes metaforája az idei szezonunknak. A teljes érzelmi spektrumot végigjárhattuk benne, a Romeron csatanó kárörömtől, a csodálatig, ahogyon a támadás pár másodperc alatt lezajlott, az örömig, hogy végre nem a kapusba sikerült beleverni egy újabb ziccert, aztán a meghökkenés, majd aggódás, a düh és a sajnálkozás. Nem enged sok vegytiszta örömöt és eufóriát ez a szezon eddig, de innen szép nyerni, mondta Peter Krawietz és beballagott a Camp Nou öltözőjébe.

Gervinho jól szállt be, valamint nem csodálom, hogy Slot abban talált némi kontrollt a viharos hónapok után, hogy egyszerre tartja a pályán Dominikot, Gravent, Maccat és Curtist is. A második gólunkban legalább annyi fault volt, mint amennyi hiányzott a piroshoz az elsőben. Ha nem a Romero elég könnyen adta magát, amint tenyeret érzett a hátán, de ha ezt ellenünk engedik el biztos, hogy könnyedén elhelyezem a billentyűzetem a monitorban. Romero pedig továbbra is megérdemli az áldást. Nagyjából a 70. perc környékén kezdtem el baromira unni a végtelen fosfaragásunkat és arra gondolni, jó lenne már ha vége lenne ennek a szenvedésnek mindenki részéről.

Na de ekkor mit sem sejtettem én, hogy hátra van még a slusszpoén. Jött Richarlison, akiben legalább 3 redbull dolgozott már mire Frank a pályára szabadította. Ebben a helyzetben már nem volt hova tartalékolni, abszolút új lendületet hozott a pályára a brazil tasmán ördög. Szerintem nem csak tettrekészségük, de a szókincsük is hasonló nagy metszettel dolgozik.

Volt itt kiosztott könyökös, eljátszott nagyhalál többször, káoszból gól, játékon kívüli tarkó szorongatás, ami legalább akkora piros volt, mint az első, kisárgázta Szobót az ünnepekre, valamint közvetlen közelről nézte végig, ahogy Romero utolsó agysejtjével a bíró orra előtt rúgja meg törlesztésként Konatét. Innen vált igazán cikivé a meccs vége, ahol 8 mezőnyjátékos ellen nem sikerült se megtartani, se ziccert végigvinni egy teljesen kitámadó csapat ellen. Wirtz nem tudott futni úgy 20 perce, mire megtalálta az ügyeletes gyorsnégert a padon Slot. Se szép nem volt, se hasznos a hosszabbítás, de legalább annyira nem voltunk szerencsétlenek, hogy Kerkezről ne védhetetlenül pattanjon a kapu felé a labda.

Dominik töltött káposztával készül a januári darálásra, Isaknak egyszercsak összeforrnak a dolgok a lábában, reméljük Wirtzet nem ette meg teljesen a hamstring monster és reméljük Bradley se halt bele, mert ő kell a legjobban ebbe a csapatba. Pürrhoszi győzelem volt ez a javából, búcsúzik a Jakuzzi és kellemes ünnepeket az olvasóknak és kedves családjuknak!