Egy lépéssel előrébb

A tavalyi év PL bajnokának és a tavalyi BL döntősnek, idei olasz listavezetőnek az összecsapása biztosan jó meccs lesz – szóltak a felvezetések.

Minket fonatosokat ezek a „szirénhangok” nem igazán tévesztettek meg. Tudtuk nagyon jól, hogy a mi csapatunk kb. az árnyéka – se – a tavalyi magabiztos bajnoknak. Erre rátettek még egy lapáttal a Salah körül történt események, amit már rendesen kitárgyaltunk, ezért itt most nem szeretnék erre több szót vesztegetni. Nem voltak jó érzéseink a meccs előtt és Salah otthon hagyása mellett kiesett még Gakpo (sérülés), Chiesa (betegség) és még Endo is (fogalmam sincs miért).
Persze akadtak azért optimisták is köztünk, még ha a 4-0 csak likeban volt reális. :)

Nem csoda hogy Slot egy olyan felállást rakott fel a pályára, amilyet még sosem láttunk tőle. A csapatunk az Ali – Gomez, Konaté, VVD, Robbó – Grav, CuJo, Szobo, Macca – Isak, Ekitiké tizeneggyel kezdett és egyesek szerint 442 diamond, mások szerint 4312-s felállással próbálták semlegesíteni az Inter 352-t. Igazából nem is az a lényeg, hogy mi volt a formáció, hanem az, hogy Slot a középpálya megerősítésével próbálta minimalizálni a kockázatot és kontrollálni a pálya közepét. Az elmúlt időszak történéseinek fényében ez nem is csoda. A cserepadot végignézve sok más lehetősége nem is nagyon volt az összeállítást illetően. Az Inter a szokásos formációban és – a számomra meglepetésként még játszó – Henrikh Mkhitaryanal állt fel. Náluk is volt hiányzó holland, Dumfries sérülés miatt nem volt a keretben.

A mérkőzés Inter támadás(gatás)okkal kezdődött, majd kiegyenlítődött a labdabirtoklás és mindkét csapat nagyon fegyelmezetten követte az edzők által megálmodott taktikát. Ezek főként a tudatosan felépített védekezés, az ellenfél erősségeinek tompítása, és ha van lehetőség, akkor passzjátékkal a labda eljuttatása az ellenfél tizenhatosának környékére. Nem lehetett azzal sem vádolni a csapatokat, hogy túlpörögték a meccset, mert elég közepes iramot láthattunk. Ami nálunk érdekes volt, az a középpályásaink forgatása, fluiditása. Szinte folyamatosan mentek a helycserék, mindenki feltűnt mindenhol is. Amikor pedig kirúgással jöttek a csapatok, akkor szépen visszaállt mindenki a helyére és kezdődött minden elölről. A csapatok távoli lövésekkel próbálkoztak – CuJo lövése különösen jó volt – illetve rögzített helyzetek jelentettek veszélyt, de akcióból nem igazán veszélyeztették az ellenfél kapuját. A 31. percben egy szöglet után Konaté a kapust megelőzve bólintott az Inter hálójába. Az öröm csak pár másodpercig tartott, mert hamar kiderült, hogy Konaté fejese előtt a labda megpattant Ekitiké kezén is, és ezért jogosan, bár egy kicsit sokat totojázva a VAR javaslatára a bíró érvénytelenítette a találatot. Nem is igazán lehet sok minden mást kiemelni az első félidőből, mint a hosszabbítás utolsó percét, amikor az Inter egy baloldali beadása után Lautaro Martinez VVD-t megelőzve csúsztatott kitűnően hét méterről a kapunkra, de a világ legjobb kapusa remek reflexszel tolta ki a veszélyes fejest. Így aztán a gól nélküli döntetlennel mentek a szünetre a csapatok.

A fordulás után aztán… kb. ugyanaz történt mint az első félidő nagy részében. Taktikus és fegyelmezett játék mindkét oldalon. Ez egy kicsit lélekromboló is volt sok szurkolónak és bennem is felvetődött, hogy akár női szumó meccset is nézhetnék…

De hogy mégse egy unalmas nulla – nulla legyen a vége, arról Slot a 68. percben gondoskodott, amikor a még mindig erőtlen Isak és a remekül védekező, de nem annyira támadójátékáról híres Gomez helyére jött Wirtz és Bradley. A 442 diamond/4312, illetve a cserék utáni 4231 egyaránt elvárja, hogy a szélső hátvédek felfutásaikkal segítsék a támadást megadva a szélességet és emiatt Bradley támadóbb felfogása viszonylag gyorsan érvényesült is. A második labdaérintéséből (az első volt, hogy mellre vette a labdát) gyönyörűen adott be középre Ekitikének, aki középről, 14 méterről szabadon laposan lőhetett kapura, de sajnos blokkolták az Inter védői. A 80. percben aztán Bradley lépett ki nagy helyzetben Ekitiké labdájával, de az ötös sarkáról rálőtt labdája a jól helyezkedő Sommerről kipattant. A 84. percben ismét Bradley indult meg, de ezúttal középre húzott, majd passzolt Ekinek, aki Wirtznek löbbölte a labdát. Wirtz nem tudta átvenni, de egyből mozdult a lepattanó labda felé, majd hirtelen összeesett. Bastoni kicsit erősebben és tovább húzta a mezét a szükségesnél. Hosszas videózás után megadta a bíró a tizit és Dominik nagyon magabiztosan értékesítette is azt. Ezzel le is zártuk a meccset. Az Inter még próbálkozgatott, de a lefújás utáni reklamációjuk hevesebb volt, mint a támadásaik.

Nem elHanyagolandó tény: az, hogy a Liverpool Szalah nélkül nyert meg egy idegenbeli BL-meccset, legutóbb 2009 őszén fordult elő a DVSC ellen. Szerintem több Fonatos is emlékszik rá, ahogy Ngog gólja után szólt a füttykoncert a régi Puskásban. Akkor elmaradt a „szokásos” Dombi Tibi tizi, de tegnap este végre ismét „magyar tizenegyest” láthattunk és ezzel el is hoztuk a három pontot.

Én úgy gondolom, hogy ha nem is játszottunk látványosan, de tudatos és fegyelmezett játékkal megérdemelten hoztuk el a három pontot attól az Intertől, akiket a BL-ben nem győzött le senki hazai pályán az elmúlt három évben.

Ezután az előrelépés után reméljük sikerül rendet tenni a fejekben és lezárni ezt a darálós időszakot a Brighton elleni hétvégi méccsel. Na, de az majd egy másik történet lesz. Addig is a jó teljesítményért és az eredményért kijár a csapatnak a taps.