Győzelem
A meccsnapon elhunyt klublegenda búcsúztatásával, meghatódott közönséggel, fekete lufikkal, transzparensekkel kezdődött a közvetítés. Gondoltam – belátom, nem túl részvétteljesen, de eszébe jut ilyesmi is az embernek – hogy most pont ez nem kell a lelkierejüket kereső csapatunknak. Billy Bonds 27 évet dolgozott játékosként és edzőként a West Ham-ben, november 30-án halt meg, klubikon volt.
A kalapácsosok nem sokáig tisztelegtek az ősök előtt, az első percben Wilson taposta Ryant. Nekem szándékosnak tűnt, a bíró éppen csak lefújta. De a megpróbáltatások folytatódtak, támad a WHU, a kapu előteréből passzolták ki a bal sarok felé, hogy onnan jöjjön a beadás. Szánalmas vagy, Espirito – gondoltam, de igazából pont erre lehetett számítani. A Chelsea meccset kivéve beívelésből kaptuk az első gólt és legnagyobb részt a baloldalról. A 7. percben Ryan rúgta ki bal oldali szögletre, rendben levédekeztük.
Nem pörgettük túl a játékot, de folyamatosan közel helyezkedtünk – ha nem lépett rá a center a saját 16-osa előterében kóricáló labdás védőre, Slot kiabált egyből. Közel helyezkedünk az ellenfélhez, nem akartunk hosszú labdákhoz időt, lélegzetet hagyni.
Gomez üdítő volt a kezdőben egészen addig, amíg nem került hozzá a labda. Tisztességesen helyt állt, de csak a második félidőben jött játékba, Isakkal együtt roppant darabos volt. 10. percben Alissont egy ütközés után majdnem vissza is küldte a padra.
Az első nagy helyzetünkig a 16. percig kellett várni, szöglet után Virgil fölé fejelt, két alacsonyabb játékos miatt nem fért könnyen a labdához, végül tisztán fejelt. A 18. percben pedig már a második szöglet jött balról, egy másik napon itt kerültünk volna hátrányba, Gomez nem elég erélyesen védekezett az emberén, aki ha Mavropanos kicsit szemfülesebb, nagy helyzet lett volna. A 22. percben Isak közelről belehúzta a kapus kezébe a labdát, igazából nem volt már sok helye, de szépen eljuttatták hozzá a bogyót. Egy percre rá Ryant hátulról buktatják, a 16osba lépett volna be helyzetben, még szabadot sem kapunk.
Összességében alattomos játékot erőltetett a WHU, sérülésveszélyes odalépések, semmi szellemesség. A 30. percben Wirtz szépen megtalálta Gakpot, de nem elég szűk a labdaátvétel, Suarez kétszer körbeszaladta volna a labdával a védőt, Gakponak ez nem kenyere, de mindent nem lehet. Cody láthatóan Arne egyik bizalmi embere, ki is hívta Slot a vonal mellé egy kis eligazításra.
A 35. percig kellett várni arra, hogy a WHU ne a 16-osunk bal oldalához vezesse a labdát, Bowen csapta rá messziről, veszélyt nem jelentett. Ha nem ment a kalapácsosoknak, jött a durvaság. A 37. percben Wilson szándékosan (nekem nagyon úgy tűnt) nyakon könyökölte Virgilt. Megint semmi következmény, a következő pillanatban már Virgil indítja Gakpot, Wirtz előtt ott a lekészítés, de nem volt hely a lövésre vagy ha úgy tetszik, Florian nem tudja tisztára játszani magát. Minden esetre az látszik, hogy Wirtz és Gakpo nagyon jól együtt a pályán.
A félidőt egy újabb bal oldali WHU szöglet zárta, kifejeltük a hosszúról, jobb oldali szögletre már nem volt idő, félidő.
A második félidő elején a West Ham kicsit jobban jött ki, de úgy értünk el a 60. percig, hogy nem engedtünk ziccert, nem hibáztunk nagyot hátul és sikerült eljutni kapott gól nélkül a meccs utolsó harmadába, amikor tavaly év elején rendre bedaráltuk az ellenfelet.
„Viszont a minőség utat tört – mint az élet a Jurrassic Parkban – és Wirtz remek kiugratása után Gakpo gyönyörűen tálalt a magányosan álldogáló Isak elé, aki a világ legtermészetesebb módján vágta be kapásból a 22cm átmérőjű labdát a 22,5cm-es résen át a bal alsóba.” – fogalmazta meg Bálint, jobban én sem tudom. Igazából momentuma nem volt addig a meccsen, nagyon jókor jött a gól, bár talán még Gomez is jobban megérdemelte volna. Mindegy, üvölteni ugyanúgy tudtam és mondtam is magamban, hogy na most lehet hazatakarodni azoknak, akik a lefújás előtt hazaindultak az elmúlt két meccsen. Vezetünk úgy, hogy egy percig se kellett hátrányban játszani. Természetesen jött is a Paqueta könyökös Alexis arcába, majd húsz percre rá kireklamált magának egy sárgát és ha már ott volt, egy másodikat is.
Hihetetlen ostobasággal sikerült kikapcsolnia a saját csapatát az amúgy élesedő hajrában. Végül Gakponak is járt a gól és igen, tényleg járt neki. Dominiket nagyon ügyesen szedték le a pályáról, de volt még két éles kreatív emberünk a pályán, plusz Ryan is eljuthatott volna a gólig, ha nem ütközhetik le büntetlenül. Mo maradt a padon, nem emlékszem olyan Slot meccsre, amikor ezt egészségesen tette volna.
94. perc, YNWA időben Slotot éltette a közönség, majd rákezdett a dalra. Szépen szólt idegenben.
Szerdán a nagy formát mutató Sunderland látogat hozzánk, akik 3:2-re nyertek a Bourmouth ellen is. Az biztos, hogy több nehéz győzelemre vagyunk attól, hogy újra nyugodtan ülhessünk le a stream elé.




