Bálint levele Frankfurtba és MC.Hanyag intelmei

Bálint

Ha már írtunk levelet Slotnak és marhára de senkinek nincs beharang hangulata – vagy csak nekem nincs és ezt vetítem ki a többiekre – akkor írjunk egyet „Szvolázinak” is. Mert miért ne? Nem mindegy?

„Kedves Dominik!

A gyerekeknek Te vagy ma a példaképe kicsiny hazánkban. Anno, amikor én voltam gyerek, akkor egy tejfelszőke fiatal srác volt a mi példaképünk, kb. úgy ahogy Te a mostani srácoknak. Az a tejfelszőke srác nekünk maga volt az Isten akkoriban. Ha felnőtt szemmel nézem, akkor Te már most felülmúlod nagyon sok mindenben és igazából kevés dolgot lenne érdemes tanulnod tőle. Amit esetleg mégis érdemes lenne talán ellesned, az a csavart szabadrúgása, amit még az Eintracht színeiben csavart a német kupadöntőn:

Talán éppen emiatt a szabadrúgás miatt, nekem a Frankfurtról két dolog jut általában az eszembe:
1 – A leves – amit utáltam gyerekként
2 – Détári – akit viszont imádtam

Talán ha szerdán csavarnál egy hasonlót a bal felsőbe és azzal nyernénk, akkor a mai gyerekeknek is mindig Te jutnál az eszébe majd Frankfurtról és mindenki hagyná a fenébe a levest és Dömét is…
Tisztelettel: Bálint – 0806…”

Jah, hát az esélyekről: egy felforgatott csapattal nyerünk 2-1-re egy vérhugyozósverejtékes meccsen. Mert csak azt ígérhetjük az elkövetkező hetekre, mint a „szivaros Frici”: vért, verejtéket és könnyeket… (*Istenem, csak örömkönnyek legyenek…)

MC Hanyag

Ahogy szerkeztettem tegnap a United meccsre a kiharangot, azért eszembe jutott a replayban feltett egyszerű kérdésem:

Rossz csapatunk van?

Akárhogy agyalok, nem.

Akkor jó csapatunk van?

Akárhogy agyalok, nem.

Akkor hogyan is kéne értékelni a Liverpoolt most.

Jó csapat, rossz eredményekkel? Jó csapat rossz teljesítménnyel?

Lehet egyáltalán most ezen a 11 játékosból összeverbuvált valamin jelenleg csapatként gondolkodni?

Tán ez a legjobb kérdés, amit az első kérdésből kreáltam és levezettem. A válasz az, hogy most még nem. Óriási viharban vagyunk. Mindenki, nincs kivétel.

Viszont van reményem, hogy egy jó csapat leszünk. Nem is olyan sokára. Múltkor azt írtam, nem lepne meg, ha kikapnánk az eddig lesajnált United ellen.

Most azt írom, nem lepne meg, ha idény végére legalább 1 kupát megszereznénk.

Nem szurkolok a többiekhez képest olyan régóta a Liverpoolnak. De azért szeretett belém ez a csapat, mert magamra ismertek bennem. (Ez egy nyelvtanilag direkt nem értelmes mondat, nyugi Ddodi). Szerintem a szurkolás és a csapat kikövezett útja közötti kapcsolat itt a legkézenfekvőbb. Bele van ágyazva a Liverpool himnuszába:

Most úgy rázendítenék fortissimoban, hogy az egész koli beleremegjen.

Ez egy állandó missziója ennek a klubnak és a benne szereplő összes Liverpoolnak. Még annak a rövid bagoly érának is. Mert nem kifejezetten bagoly döntötte el, hogy ez így van, hanem mi, akiket kiválasztott ez a klub.

Ha nem is mindig ez látszik, ha a konkrét szemünk előtt nem ez van most, hanem a meccsenkénti xG, mennyi volt a net-spend, milyen lesz a ppg-nk (ezek mind mind fontos adatok).

De ha volt mögötte egy állandó, akkor az ez. Hogy csakazértis megnézzük a következő meccset, csak azért is leülünk és szurkolunk a csapatnak. És szomorkodunk, dühöngünk, ha nem úgy van, örülünk, ha ma éppen úgy van. Megyünk tovább.

Én úgy érzem, hogy megfejtettem, (vagy lehet eddig is így volt, ez esetben rájöttem) hogy miért szidjuk így vagy úgy most a csapatot: Ugyanazon okokból, amiért ti már a gyerekeiteket szidjátok le, vagy ahogy engem szid le anyám.

Mert fontos nekünk, mert kurvára számít. És mert a szívünk mélyén, kurvára imádjuk a legrosszabb pillanatokban is. Nem csak úgy létezik, mint valami mainstream jelleggel, hanem meghatározza a szívünkben az érzést, hogyan állunk a legmindennapibb helyzetekhez, milyen hangulatban visszük le a szemetet ésatöbbi. Még ha nem is feltétlenül tudatosul ez bennünk mindig, a tudatallatiban állandóan mocorog az az érzés, hogy csak megint meg kellett volna agyalni azt a baszomadta Unitedet.

Noha statisztikailag nem összevethető, a futball szellemi és filozófiai értelmében nagyon emlékeztet engem ez a csapat most 2017-18-as és a 2022-23-as Liverpoolra. Olyan értelemben, hogy a klub misszójában szinte ugyanott tart, az általam már felvezetett viharban. Még nem nyert semmit (értem mire gondolsz, értsd meg mire gondolok). Még nem is alakult annyira ki, hogy kikből, mikből és hogyan fog összetevődni ez az új éra, a Liverpool 3.0 Még a menedzsere helye is kérdéses: ide lábjegyzetként, 2017-ben bár rövid ideig, de voltak szurkolók, akik Klopp helyét is megkérdőjelezték a csapat élén, igen csak hangosan. Henderson helyéről kapitányként meg ne is tegyünk említést.

Mi az üzenetem most, zsinórban 4 vereség után felétek?

Te ott, Liverpool szurkoló, küzdjél és bízva bízzál. Tudjuk, hogy a csapat még nem mutatta ki a legjobb játékának a töredékét sem. Ahogy azt is, hogy most pontatlanok, zavartak és egyszerűen a képességeik alatt játszanak. Ha engem kérdeztek most van a legnagyobb szükségük ránk a Zentakraftban, vagy az ország többi helyén.

Ez itten a reklám helye. HH kollegát meg lehet hívni egy pofa sörre a Zentában. 

De halljon meg a legszebb lovamnak a legjobb cigány zenekara, szerintem alakulunk. Meccsről meccsre nő a bizalmam a játék iránt, noha a teljesítményeink nem voltak jók a győzelmekre.

A mai pedig egy igen jó meccs lesz. Zsigereimben érzem.

Emlékeztett arra a Bournemouth-Liverpool találkozóra az Anfielden 2022-ben, amikor mindent kiadott a gép mindenkinek és 9-0-ra agyaltuk meg a gyengélkedőket. Bár nem várok ekkora tejszínt, mert ez tényleg nagy volt.

A United elleni mérkőzés sem volt annyira fos, mint ahogy azt szerintem a kommentfal átadta, csak egy olyan élményt hozott magával, amit Brendan ködje óta nem éreztünk.

De tegyük fel, hogy nem úgy alakul, tegyük fel, hogy kikapunk zsinórban 5-ször nagy tétmeccsen, amire 1953 óta nem volt példa (állítólag). Én a pulcsimra veszem a Liverpool mezemet. A legnehezebb időkben is Liverpool drukkerként fogom Budapest utcáit róni. Reménnyel a szívemben, hogy nem sétálok majd egyedül.