Those were the days, my friend…
Azok a csodálatos európai esték, amikor a Liverpool és a Chelsea csapott össze a nemzetközi kupákban, amikor rettegtük a Mourinho féle antifocit, amikor Torres átigazolt, amikor Hendo szemmel verte Diego Costát, vagy amikor Henderson a bal-, Salah a jobbfelsőbe varrta fel a labdát… hol vannak már azok az idők?!
Persze nem azt akarom mondani, hogy ennek a csatának elmúlt a varázsa, de az utóbbi időben nincs akkora füstjük, mint amekkora régen. A bajnoki versenyfutásban a Chelsea évek óta nincs ott, ennek az okait most inkább hagyjuk is, fogalmazzunk úgy, hogy a klubépítés egy új, ámde sajátos módját választják. Lelkük rajta.
Viszont ami megmaradt, az a meccs rangadó jellege, mert azért ez a Chelsea mindig veszélyes ellenfél lehet. Legutóbb épp kikaptunk tőlük, igaz, a bajnok Liverpool kis túlzással csak attól nem kapott ki májusban, akivel nem játszott. Tehettük ezt nyugodtan, hátradőlve a bajnoki címmel a zsebben, de azok az idők elmúltak, idén újra lesz tétje a meccsnek.
Fiatal koromban én rettegtem a Chelsea meccseket. A 2000-es évek első felében rendszeresen összesorsoltak velük Európában, a 2004/2005-ös évben az elődöntőben, az 5/6-os évben a csoportban, aztán 2006/07 megint az elődöntő, és nekem mindig a nagyon nagy csaták maradtak meg. Az a Chelsea akkoriban komoly halálcsillag volt, akiket pusztulat nehéz volt megverni, Drogbával, Lamparddal, Terryvel és a padon Mourinhoval mindig ádáz csatát vívtunk velük.
A legutóbbi ilyen éles meccs viszont nagyon szép emlékként maradt meg bennem, amikor a csikókkal 1:0-ra vertük őket a Ligakupa döntőben, még 2024-ben. Az volt Klopp utolsó kupája velünk (amit ő a legszebbnek is titulált), egy egészen szürreális csapattal, hiszen játszott azon a döntőn Bobby Clark, James McConnell, Trey Nyoni, Lewis Koumas és Jayden Danns is.
De szép idők voltak!
Az idei év a Chelseanek elég felemásan indult. X a Palace és a Brentford ellen, nyertek WHU és a Fulham ellen, kikaptak a Brightontól most hétvégén, viszont ami valószínűleg a legjobban fáj nekik, az a Bayern elleni vereség MU elleni fiaskó. 5-11-es kapuralövési arány, meddő mezőnyfölény, délutáni tea, rossz kaja, még szarabb idő, kibaszott Mary Poppins, London…
4-2-3-1-es hadrendjük Maresca csodafegyvere, amit a hétvégén megtört egy masterplan 4-3-3-al, ki is kaptak Brightonban. Nagy összegben mernék rá fogadni, hogy ellenünk visszatérnek az eredeti tervhez.
De azért, hogy ne csak ekézzem a kékeket, ez a Caicedo, Enzo Fernandez, Pedro Neto, Joao Pedro négyes tud focizni, szóval óriási hiba lenne őket lebecsülni.
A mi oldalunkon az utóbbi időben inkább a belső feszültségeket és problémákat látjuk. Leoni ugye kiesett minimum az idei évre. Nagy-nagy kár érte, mert a Ligakupa meccsen nagyon jól játszott, így viszont gyakorlatilag 3 középső védőnk van decemberig. Igen tudom, majd Grav, meg Endo, esetleg Szoboszlai megoldja… de tudjuk milyen az, amikor Hendo vagy épp Rys Williams a kényszer-kezdő-középhátvéd. Szóval Guehi herewego a hétvége után minimum kéne, meg az, hogy senki ne baszódjon már meg az idén, főleg VVD ne, mert egy Gomez-Konate kettőstől futkos a hideg a hátamon jelenleg. Kedden kiesett Ali is, aki megint akkor sérül le, amikor ihletett formában véd (mondjuk ő mikor nem), és azért Mamardashvili kezdőként… én Kelleherben jobban bíztam.
Na nem mintha a többi védekező pozíciónk amúgy rendben lenne, Frimpong eddig nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, igaz őt nem is igazán tudom elképzelni, ahogy RB-ben vitézkedik és szerelésekkel, felszabadításokkal véteti észre a zorró-állarcát. Bradleyn valahogy úgy érzem, hogy TAA távozása után mintha nagyobb lenne rá az a kabát. A túloldalon Kerkez… hát inkább hagyjuk is, én továbbra sem értem ezt az igazolást, hétről hétre egyre jobban teszem szét a kezem, hogy benne mégis mit látunk?
A középpályánk is igencsak döcög, MacA formán kívül, Wirtz még a kabátot se próbálta fel, ami Bradley-re nagy, Szoboszlai jobbhátvédben tündököl (kivéve amikor nem), aztán ott van Slot és az ő nyilatkozatai. Én annyira éltem Klopp emberközpontúságát, szeretetét a játékosok felé, hogy ez a hideg holland (h)arogancia tőlem picit távol áll, főleg egyes játékosok mellőzésével vegyítve.
De ne legyünk telhetetlenek, mindenki a maga szintjén nyomorog, mi címvédőként az 1. pozícióból. Kikaptunk egymás után kétszer, na bumm, azért nagyon még nem kell temetni a gárdát, ehhez viszont kéne egy jó eredmény (jó focit aligha várhatunk) Londonban.
A meccstől nem tudom mit várjak, két szarul játszó csapat rangadója, ahol igazából bármi megtörténhet. Remélek egy 3:1-es győzelmet.
Meccs szombaton 18:30-tól a Spíler 1-en.
