Palace kiharang, Galata beharang

Eddig, ha szarul ment a játék, általában volt erőm az ellenfelet dicsérni. Ugyanúgy döcögött nálunk a labda, mint már egy ideje rendszeresen, de ez ellen a Palace ellen ez még a pontszerzéshez is kevés volt, mert a menetrendszerinti meccsvégi gólunkat is überelték. 

Sőt, ha nincs Alisson, az első félidőben lesimázták volna a meccset. A Community Shielden azt gondoltam, hogy bizonyára szezon eleji forma, de majd jól elkapjuk őket a bajnokságban, most meg azt gondolom, hogy Glasner ezt összerakta. Sajnos kísértetiesen hasonlított ez a mérkőzés a Forest elleni tavalyi 4. fordulóban elszenvedett vereséghez. Akkor három győzelemmel kezdtünk, akkor sem ment túlságosan a játék, mindenki azt várta, hogy majd a kezdeti nyögvenyelős győzelmek után beindul a Slotbal. Azt a bukást négy újabb diadal követte. Most ha a BL meccset be is húzzuk, egy hét múlva a Chelseahoz utazunk, majd két hét szünet az otthoni mú meccsig. Csak az nyugtathat meg minket, hogy a kékek borzalmas formában vannak. Szerintem lapozzunk, mert kedd este itteni idő szerint Isztambulban kell már bizonyítani, utána haza és vissza Londonba.

Egy dolgot tudok felhozni mentségül, az pedig a szurkoló életéért való küzdelem a meccs elején. A bekapott szögletgólnál Gravnak kellett volna kifejelnie, nekem úgy tűnik, hogy szemébe sütött a nap és elvétette. A kapott gól utáni zsibbadságban Konate hibázott és pont ő az, akinek a helyzete nem szilárd ezzel a szerződés üggyel, egyszerűen gyengén reagált.

Majd kaptunk egy szabadot, amit Dominik el is végzett volna, de rosszul lett egy szurkoló. Egy gyászoló csapat számára egy ilyen leállás pszichésen is borzalmasan nehéz. Még nem látom a hírekben, de nagyon remélem, hogy a szurkoló amennyire lehet, rendben van. Azt gondolom, hogy felépülhetett volna a játékunk, de nem így lett, ezzel együtt is a meccs hajrájában meglett volna a pontszerzés, ha ez a Palace mentálisan nem ilyen erős. A vereséghez kellett az ellenfél koncentrált játéka is, ez van.

Galata beharang

Isztambulba utazunk, egy kis körképpel kezdenék, aztán belenézünk a Galata történetének sötét bugyraiba.

Ha mondani kellene Liverpoolon kívül egy másik várost, ami meghatározó lenne a Klub történetében, a török metropoliszt mondanám. Több isztambuli klub van, három fontos, azaz kettő legendás egy felkapaszkodott és még ezen túl is akadnak. A PL-ben is talán túl hangsúlyos a londoni klubok jelenléte, de mit mondjanak a törökök Isztambullal?

Az első klub a Besiktas, 1903-an alapított klub az 50-es évek közepétől 16 bajnoki címet gyűjtött be, a Galata pedig a 60-as évekig sehol nem volt, 25 elsőségéből 18-at a nyolcvanas évek végétől gyűjtött, a nyomasztó fölényük 90-es évek végén alakult ki. És ott van a Fenerbahçe, akik 2014 óta nem voltak bajnokok de előtte 19 alkalommal igen.

A Beşiktaş munkáscsapat, a Boszporusz európai partján találjuk őket, 2007-ben 8:0-val utaztak haza Liverpoolból, Benayoun mesterhármas, Crouch dupla, Ryan Babel elegancia. Mára a fekete-fehér csapat ellenzéki érzelmű szurkolótáboráról híres, akiket megtalálunk szerte az országban vagy nyugateurópában akárhol. A Fenerbahçe szurkolók között Atatürk kultusz a meghatározó. Mikor állítólag a török államférfit megkérdezték, hogy kinek szurkol, állítólag azt mondta, hogy senkinek, de a Fenerbahçe sokat segített a forradalomban (1919-23) – ez egy Fener szurkolói narratíva. Mára ez az attitűd szintén az ellenzéki oldalra sodorta őket is – mivel a kormányoldalon erősödő oszmán kultusz van és emellett Fetullah Gülen is ott volt, ez a kettő pedig a hatalom ellenlábasává tette az egykori rekordbajnokot. Atatürtk pedig pont az Oszmánok utáni széteső országot rázta fel és tette egy (erősen vitatott) forradalom után nyugatias, felvilágosult, de mindenekelőtt szekuláris állammá. Ez pedig nagyon más, mint amit a jóideje hatalmon lévő elit kommunikál a maga politikai vallásosságával és a többi.

A Galata stadion a 2007-ben nem kis pénzből felhúzott RAMS a 2005-ös diadalunk helyszínétől keletre, autóval a három Boszporuszon átívelő híd közül a középső felé menet, még az európai oldalon található. Én még el is kocsikáztam mellette tavaly, mert ha Ázsiába mennél autóval és az északi Yavuz Sultan hidat megcélzod, elég egy apró hiba az autópályán és bevisz a 15 milliós metropolisz belsejébe.

At Atatürk kultusszal szemben a Galatasaray neve Fethullah Gülen alakjával folyt össze. A Fenerbahçe vezetője (Aziz Yıldırım) egy tévéadásban megjegyzést tett Gülen befolyására (elsősorban közéleti, politikai) és azt merte mondani, hogy ez az egész országnak nem lesz jó, a kijelentése után rövidesen (sokak szerint mondvacsinált) korrupciós ügyei lettek, a Fenerbahçe bajnokságot pedig azóta nem nyert. Škrtel is az Erdoğan által nyomott Başakşehirrel lett török bajnok, neki nem jött össze már az, ami Kuytnek 2014-ben igen.

Fethullah Gülen egyébként egy nagyon befolyásos vallási vezető volt, sok iszlám többségű államra kiterjedő iskolahálózatot épített fel és ő építette fel Erdoğant is, aki 2003 óta vezeti az országot. Aztán a 2016-os puccskísérletet miatt őt gyanúsította Erdoğan, mivel az egykori mentorának nem tetszett, hogy Erdoğan át kívánta alakítani az államot, elnöki rendszert bevezetve, fokozva a totalitarizmust. Gülen elhagyta Törökországot, az országban letartóztatás sorozat indult, de a Galatasaray nem esett ki a hatalom kegyéből, hanem inkább tisztogattak egyet ott is, akik esetében felmerült, hogy kapcsolatban áltak Gülennel, azok eltűntek, a Galata pedig megtartott a támogatott csapat státuszát.

Már a Gheorge Hagi nevével fémjelzett Galatasaray esetén is Gülen támogatásáról beszélnek és a két rivális csapat szurkolótábora szerint a mai napig őket tolja a török szövetség és részrehajló bíráskodás a vád. Hagi 1996-os leigazolása után zsinórban 4 bajnoki címet szereztek, több, mint a kiírások felét megnyerték és ők az utolsó három év török bajnokai is.

A nagy hagyományokkal bíró török csapatok közül csak a Trabzon szurkolótábora nem ellenséges velük szemben, de ezt inkább annak lehet betudni, hogy a Trabzon – Fener szurkolótáborának kapocsolata kriminális. Egy biztos, mára a Galatasaray 6 bajnoki címmel elhúzott a Fenerbahçetől, az elmúlt 3 évben egyaránt bajnokok lettek, viszont a török csapatoknak Európában nem megy. A Galatasaraynak van egy UEFA kupa győzelme 2001-ből és kifújt. A Fenerbahçe egyszer nyert balkánkupát.

Csakhogy ne gondoljátok, hogy aktuálpolitizálok, Szűcs Jenő 1981-ben írta a legendás Vázlat Európa három történeti régiójáról című tanulmányát, amiben az akkor még új gondolat szerepelt, hogy Nyugat-európainak gondolt társadalom kialakulásában a jog és az államhatalom különválása volt a kulcs, a független jog pedig a korai egyetemek tanszékeihez kötődik. Vicces, de a Galatasaray pont az egyeteméről is híres egyébként.

Szokás mondani azt is, hogy a szabadságfogalom és az állam viszonya nagyon változó dolog, Nyugat-Európában pl. inkább azt szokás gondolni, hogy a szabadságot az állam teszi lehetővé (Francia forradalomra épülő szabadságeszme), Amerikában pedig a szabadságot az állam csak korlátozni tudja. Keleten – és nem csak Magyarországon – a foci és a hatalom nem szoktak egymástól függetlenek lenni, ha meg egy hatalom megszilárdul; a Fonat szabályainak betartása miatt koncentráljunk Törökországra, akkor az erős államnak nagyon fontossá válik a sport, egy diktatúrának pedig különösen fontos. Persze, mielőtt nagyon keleteznénk, gyorsan említsük meg Berlusconi nevét, akinek tanán a legerősebb Milan-ját vertük meg Isztambulban.

Ezek a hatalom által támogatott, otthon erős keleti csapatok a nemzetközi kupákban ki szoktak fingani. A Galata a táblázat utolsó előtti helyén díszeleg, miután a nyitófordulóban Frankfurtban beleálltak egy 5:1-es verésbe.

Talán nem meglepő, hogy egy hatalmas verést szeretnék látni, ez tenne jót a lelkemnek minden szempontból és Hugonak sem ártana egy ragyogó teljesítmény. Kedd, magyar idő szerint 21:00, izgalmas lesz.