Back to Business

Március 25-e után visszatérünk a BL színpadára, ahol a madridi orkok várnak ránk az Anfielden.

Crouch kollégához hasonlóan én is egy hosszabb nyári szünetet vettem ki, hasonló ívű nyarunk nekem kevésbé volt sikeres, de az élet már csak ilyen, megyünk tovább a lenini úton.

Ahogy a csapat is. A jó bajnoki rajt után a BL-ben egy elég komoly ellenfél jön, akikkel az utóbbi években rendre meggyűlt a bajunk. Nem véletlenül. Simeone csapata soha nem arról volt híres, hogy könnyed teadélutánra érkezik vendégségbe, sokkal inkább hasonlítanak a MobLand valamelyik gonoszára, mint bármelyik arisztokratára az Úriemberekből. És tényleg, mintha Guy Ritchie írná az ő jellemüket, gonosz kis geci az összes, csípnek, rúgnak, harapnak, ha ez sem működik, akkor meg csak szimplán türhő parasztok. De ez a foci nagyon sikeres, a spanyol bajnokságban 2020 óta 1, 3, 3, 4, 3 a helyezéseik, amivel évek óta stabil BL résztvevők, igaz ott már kevesebb babér terem nekik. Egyébként ez valami kisebbségi komplexus a városi kisebb csapatoktól, hogy foci helyett gyakran inkább a bunkóságukkal igyekeznek kompenzálni? Nálunk az everton, ott az Atlético ilyen, gondolom még akad néhány példa.

A csapatuk vezérei egyértelműen az Alvarez, Griezman, Koke, Oblak tengely. Általában 4-4-2-es hadrendben állnak fel, dupla 6-os szűrővel, amire nagy esélyt látok az Anfielden is. Meg arra is, amit már megszoktunk tőlük, hogy egykönnyen nem fogják adni magukat.

Nálunk a nyári nagy átalakulások után még bőven zajlik a csapatépítés, amibe legutóbb Isak került be, akiből túl sokat nem fogunk látni mostanság, mivel nyilvánvalóan a béka segge alatt van az állóképessége. Éppen ezért a bajnokin felálló 11-et várom, max Bradley térhet vissza jobbhátvédbe, ha mondjuk MacAllister bokája a Burnley elleni egyértelmű pirosos rúgás után nem lesz elég fitt. Esetleg megnézhetné Milos Robbót a padról újra, hogy kell aggyal focizni.

Ha valami a tavalyi BL szezon tanulságaként levonható, az az, hogy egyáltalán nem kell, sőt talán nem is szabad olyan maximalizmusra törekednünk a „csoportkörben”. Mint a PSG példájából láttuk, nem kell megnyerni az alapszakaszt, hogy utána felemeljük a serleget, sőt. Éppen ezért remélem, hogy a csapat kialakítása, felépítése prioritás lesz a BL pontokkal szemben (nem úgy, mint a pragmatikus eredmény-orientált bajnokikon), a top8 legyen meg, a hazai meccseket hozzuk, ha ez teljesül, én már boldog tudok lenni. A tippeldében negyeddöntőt vártam, szóval a továbbjutás alap, aztán meg meglátjuk, hogy mit hoz a tavasz, meg a csapategység.

Addig is, ezeket már csak úgy csakazértis verjük meg, bár ha a Burnley elleni meccsből indulok ki… Szóval ezt a beharangot jórészt azzal a felütéssel kezdtem meg, hogy a Burnley meccs lesz a kiváló alap ahhoz, hogy ihletet kapjak a majd 2 hónapnyi szabadságom után. Hát lófaszt (agyfaszt) kaptam, nem ihletet. Hanyag kollegával épp azt ecseteltük egyik este a felöntés közben, hogy mekkora trágya foshalmaz 0:0 lesz ez, és erre asszonyt, házat, paripát lehet felrakni.

HH amúgy felvetette, hogy nézzük újra a meccset, hogy megleljük benne a csapatépítés, támadásépítés, és egyéb, a játékunk esszenciáját alkotó elemeket, mire odaböktem, hogy inkább

félbevágok egy almát és nézem ahogy bebarnul.

…De ha nem is így lesz, az biztos, hogy megint vérthugyozós meccset nézhet, aki előfizet. Mondjuk így, hogy már két magyar is van a keretben, csak-csak felraknám a kertévére a meccset, persze a streaming rendszer lényege pont nem ez, de a romantikus énem azért még bízik. Abban azért nagy eséllyel nem lesz hiba, hogy a stream a góloknál fog lefagyni, mert gólt sokat nem fogunk látni, szóval elő a kalózoldalakkal, velem az élen.

Hogy ne legyek túl pesszimista, tippelek egy nyögvenyelős 2:1-et, Salah és Ekitiké góljaival, Alvarez „random ork” kontragóljára reagálva, amit nyilván az első helyzetükből vernek majd be a 25. másodpercben.

Meccs 21:00-kor a …… hát ez ízlés dolga.