Yokohama F. Marinos – Liverpool

Magyar idő szerint 12:30-kor kezdődik a két meccses ázsiai túránk második sörmeccse Japán második legnagyobb városában, Jokohamában.

Alisson eddig ismeretlen okból már elutazott, Díaz és Gomez pedig korábban hagyta el a keretet. Joe achillesz sérülése után két elérhető, tapasztalt CB maradt a keretben, az egyiknek a szerződéshosszabbításán pörög a szurkoli közösség, a másik meg 34 éves. Joggal aggódunk, de az ablak tárva, sőt, elég nagy a huzat.

A nagypénzes jövés-menés némelyikünk szurkolói identitását is borzolgatja, pedig ha egyenként megvizsgáljuk az eseteket, szerintem egy alkalommal sem találunk luxus igazolást, hacsak Wirtz nem az. Ez a sok egymás számára is ismeretlen arc most szokik össze; innen nézve hiába nincs most klubvébé meg más vébé meg ebé, meg semmi más – ami nagyon ritka esemény manapság egy angol bajnok életében – kevésnek tűnik az összeszokásra fordítható idő. Dehát mikor máskor?

Ide érzem, hogy kaparjátok a billentyűzetet, szorongatjátok a telót a wikipédia percekig Jokohamáról.

Japán második legnagyobb városa egy halászfaluból felfejlődő kikőtőváros, ami Tokiotól nincs is messze, de biztonságos távolságra ahhoz, hogy a császárt ne zavarják a nemzetközi kereskedőhajók. Az régi ipari téglaépületek a parton akár Liverpoolban is lehetnének. A mára 3,75 milliós lakosú nagyváros kellemes nemzetközi hangulatát komoly tragédia árnyalja. Hirosima és Nagaszaki történetét mindenki ismeri, a napalmmal bombázott városét, az 4832 halott és a 17967 eltűnt borzalmát kevesebben. A városban ma az amerikai tulajú klubot ünneplik, az emberek vagy a város egyik csapatának mezét húzzák magukra, esetleg egy vörös Endo dresszbe bújnak és indulnak életük nagy élményét átélni. Az én ablakomból nézve, ahol a közösségeket a közös ellenség tartja össze, a jokohamai készülődés eléggé ideális állapotnak tűnik, szívesen felülnék akár Yokohama Marinos mezben is a lelátóra.

A Kerkez, Frimpong, Wirtz, Ekitike, Ármin és az amúgy szintén teljesen új Mamardashvili mellett három fővel változott az edzői stáb is. Heitinga ex evertonos múltján nehéz volt túllépnem, azonban mára a csapat megkerülhetetlen kulcsemberének, Gravenberch újászületésének sikerétől kezdve a 20. bajnoki címig a bomba szezonunk ismeretében nehéz nem félni a hollandok székfoglalós játékától. Legalább egy szezont kibírhetott volna még John. A két új kapusedző is érzékeny téma, hiszen Ali és Taffarel kapcsolatáról sók szó esett, nehéz rájönni, hogy az elsőszámú kapusunk mögül miért kellett cserélni a stábot. Szar ötleteim lennének.

Van Bonckhorst a 16/17-es szezonban a Feyenoorddal vezetőedzőként ért el bajnoki címet, ami jó belépőnek számít nálunk. Giovannit bemutató sajtóanyagok a holland nyitottságát, tanulékonyságát emelik ki, minden esetre eddig 9 látványos személyi változást számolhatunk össze és még várjuk az új CB-t, CB-ket, sőt, további támadóról vagy szélsőről is lehet olvasni imitt-amott. Persze, az imitt-amott nem Fonat szintű forrás, szóval maradjunk annál, hogy nem nagyon találunk olyan embert a csapatban és a stábban, akinek a környezetében már most ne lennének hatalmas változások.

Itt egy halom kérdés, egy csomó félidegen passzjátékát csodálhatja meg Jokohamában akinek a munkaideje engedi. A Palace meccsig biztosan mozgalmas napok előtt állunk sok jobb és nehezebb hírre is számíthatunk. Ja, és jönnek az Adidas mezek, felröppentek a hírek a Getafevel kapcsolatban és ki tudja, hol van a vége. Endo nyugalma árasszon el benneteket!