Rugdosnál vele a hátsókertben?

Jól megírtam az utolsó derbink a Goodisonban témájú kesergő posztomat, majd közbeszólt az időjárás és elmaradt a meccs. Angolos pofon. Nem esett jól, de akkoriban ment a vesszőfutás, a Castle meccset követően nem tudtam azt gondolni, hogy itt kifejezetten szarul járnánk. Elképzelhető lett volna, hogy Dyche, karrierje csúcsán, az Everton padján azt látva, hogy a Castle keménykedéssel ért el eredményt a PL legjobban teljesítő csapata ellen, ne vette volna a lapot és nem kapunk egy utolsó pár rúgást a szomszédvárban?

De valaki még hiányzott. Az anyatermészet úgy érezte, hogy az az edzőnek, aki 11/12-es és a 12/13-as szezonban is előttünk végzett az Evertonnal, ott kell lennie az utolsó Goodisonbeli derbin. Egymás után négy szezonban tudtak mindig egy kicsit több pontot gyűjteni, 53, 56, 63, 72 – és sajnos a középső két értékkel előztek minket, az utolsó pedig már európai kupát ért. Ki ne emlékezne az Cahill, Osman, Howard, Pienaar, 2005-től Artetával, 2007-től Bainessel, 2008-tól Fellainivel kiegészülő egyre jobb és jobb csapatra (nem vicc, tessék a 2010-es évek elejéről másik középcsapat kezdőjét végigmondani – én fejből sorolom az evertonos arcokat és tudom, hogy a kommentszekcióban is 3x gyorsabban összeírnánk őket, mint a betyárkörte szinonímáit egykor.)

A 2002. március közepétől 2013 nyaráig lejátszott 518 meccs meggyőzte az öreg alkeszt abban, hogy a city fejlődésével Moyes vezetése mellett simán tartani fogja a lépést a mú – mert ha hamarabb nem is, 2011. 10. 23-án, mikor hazai pályán 1:6-ra kaptak ki egy olyan meccsen, ahol Balotelli is duplázott, gondolnia kellett erre is a szittyósnak.

2011/12-es szezonban a city 89 ponttal  lett bajnok, a 93 rúgott és 29 kapott góljuk impozáns volt. A rákövetkező év hozta a mú utolsó bajnoki címét szintén 89 ponttal. Ennek 13 éve, ezután jött Moyes a múhoz. Azóta volt 7 city, 2 chelsea és a miénken kívül még 1 Leicester bajnoki cím.

Szokás Moyest kinevetni, lenézni és a múnál vezetett 51 meccsével nem sikerült rácáfolnia azokra, akik egyből elfelejtették 11 év eredményét. Az 1,73-as ppg-vel nem nyújtott jobb teljesítményt, mint az Evertonban az utolsó szezonban, amit akkor már 11 éve irányított.

Nem jött ki a pontkülönbségben az irányított két csapat kerete közötti különbség. Nehéz ebbe ma belegondolni, hiszen az a mú nem az a mostani minden szezonban lejjebb csúszó csapat volt, hanem akik bajnoki címért szoktak menni. Szerintem a sorozatban bukó, máshol bizonyított edzők sora azóta árnyalja a képet.

Mielőtt igazságot tennénk ebben a már dögunalmas kérdésben, van ám egy izgalmasabb dolog, ami miatt felhoztam a témát. Valami, amiben Moyes egy kihaló faj utolsó egyede.

Ezt a különlegességet Fellainivel tudnám a legjobban ábrázolni. Az emberrel, akit a Mester érdemesnek tartott magával vinni a csapatából a múba. És hogy mi volt Fellaini különlegessége? A sebessége? A technikai tudása? A tiszta szerelései? A kimagasló játékintelligenciája? Nem. Egyikben sem volt jó, ellenben a könyökét folyamatosan használta. Safnak is volt hasonló embere a pálya közepén, elég csak a békéshal Fletcherre vagy a bunkó Roy Keanre gondolni. Ezek az arcok szépen eltűntek a PL-ből, nincs már Barton és Tugay sem.

És nincs más Kevin Davies, a csatár, aki több lapot szerzett a PL-ben, mint ahány gólt, de ezzel együtt egyszer még az angol válogatottig is eljutott. Igen, Kevin Davis 442 alkalommal lépett a pályára a PL-ben, a jobbára középcsatár poszton, 87 gólja mellett 99 sárgája van. Nála többet csak Bowyer, Rooney és Barry szereztek. A top 4 legtöbb sárgás arcból 2 evertonos (is) és a lista első két helyezettje elég sokat játszott Moyes vezetése alatt. A top 10 sárgalapos között ott van Scholes, Young, Cattermole – az utolsó megint Moyes verőembere, de a másik kettővel is kiabálhatott az öltözőben.

Értitek ugye? Moyes az élő legenda, aki még tudja, miért férfias játék a foci a szigeten. Csakhogy, ha a férfias szót az előző mondatban cserélni szeretném, akkor azt a tapló, a bunkó, a suttyó szavak valamelyikével tudnám helyettesíteni. Bizony, a férfias szó kevés mondatban hoz ilyen szinonimákat. Mondjuk férfiasan lekevert egyet. Akár alattomosnak is lehetne nevezni. Alattomosnak, mint evrát. Amúgy a top 10 sárgalapos között 8 angol, 1 walesi, Savage és 1 holland, Boateng van. Csak remélni tudom, hogy fogalmatok sincs, kik ezek. A laprezisztens Fernandinhot vagy a legendáknak megfelelő portugál arcokat hátrébb kell keresni.

Lassan elönt a derbihangulat, mint egy tál magamra borított paprikáskrumpli. Ezért nincs ennek a kurva beharangnak se füle, se farka, mert az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy kedvelem Moyest. Szerettem az Evertonját, akiket egyébként a skót 11 évén kívül kivétel nélkül rühelltem. Nem csoda, mert olyan mocskokat, mint funes mori nem Moyes vitt a szomszédba, de Howard sem egy pöcsford szint.

Nem, Moyes nem alattomos. Viszont, ha leültetnénk egy kis körbe Saffal, Allerdyce-szal, Dyche-szal és megkérnénk őket, hogy fejtsék ki a siker szó jelentését, szerintem valami hasonlóra jutnának. És ha ide beültetnénk Kloppot, aligha jutna közös nevezőre velük ebben a kérdésben. De lehet, hogy túl idealista vagyok.

Szóval megyünk a Goodisonba, ami a szezon végén bezár és maga alá temet megannyi páros lábú becsúszást. Olyan ez a hazai derbi a szomszédban, mint egy gyógysör. És a fenébe, ha a pultnál Moyes szólna hozzád hátulról, azaz kinyitná a száját és a hangsor értelménél sokkal gazdagabb jelentése lenne a szagnak, beleömlene a nyakadba az acetonos penetra, vajon odébbállnál vagy innál vele egyet? És rugdosnál vele a hátsókertben?

Kezdősípszó: szerda este 20:30