Retúrjegy Brightonba

A Brighton ki és beharang ezúttal Tompy vendégszerző remekműve. Olvassátok szeretettel, át is adom a szót painttal született Tompynak:

A rendőr vonatjegyet vásárol:

– Egy retúr jegyet kérek.

– Hová? – kérdezi a pénztáros.

– Na mégis, mit gondol? Ide vissza!

Ezzel az ősrégi és nagyon gyenge viccel szeretném oldani a tegnapi meccs utolsó negyedórájában felgyülemlett feszültséget.

Ritkán adatik meg, hogy egy várhatóan vért izzadós bajnoki mérkőzésre főpróbát tarthat a csapat, bár hivatalosan a Carabao Cup nyolcaddöntő elnevezést kapta a találkozó. A kezdőcsapatok azért gyorsan világossá tették, hogy a két edző miként vélekedik ennek a meccsnek a jelentőségéről.

Eredetileg itt terveztem külön megemlékezni a két sirályba öltözött ikonunkról, aztán az előkészületek során megdöbbenve tapasztaltam, hogy Lallana visszatért levezetni a Sotonhoz, míg az elnyűhetetlen James Philip Milner MBE – kapaszkodjatok meg – sérült!!!

Mivel nem vagyok Mészáros Ábel szakavatott Brighton-szakértő, ezért innentől kezdve a saját összeállításunkra fókuszálnék inkább. HH kolléga beharangozójában megfogalmazott gondolataival maximálisan tudtam azonosulni, ezért virtuálisan csapkodtam a seggem a földhöz örömömben, amikor kikerült a hivatalos kezdő. Jaros megkapta a jól megérdemelt meccsét Mortonnal egyetemben, Bradley felépült, míg a Gomez, Quansah, Endo trió helye eleve nem is volt kérdés erre a találkozóra. Annál inkább Robbo kezdetése – és mint utólag kiderült, végig játszatása – balbunkóban, amivel úgy gondolom, nem spoilerezek el sok mindent, ha azt mondom, hogy jelenleg Tsimikas előrébb van ezen a poszton a rangsorban. A legnagyobb meglepetést a végére tartogatta Arne azzal, hogy Darwin pihentetése miatt a Gakpo és Diaz közötti rés kitöltésére feltalálta a dupla hamis hatos-faszt-kilences posztot Dominik és CuJo közreműködésével.

Mindezek hatására gyermeki lelkesedéssel ültem a telefon elé (én hülye kilenc órai kezdésre emlékeztem és a kölyköknek felelőtlen módon megígértem, hogy addig mesét nézhetnek a tévén, ami így érthető okokból negyed tízre tolódott a legnagyobb örömükre). Mivel a pályán lévők szerették volna megmutatni, hogy nem puszira kapták a lehetőséget, ezért egy igen lendületes első félidőnek lehettünk szemtanúi, agyig feltolt letámadással, néhány egészen zseniális csellel (innen is puszi Vitezslav pocijára) és természetesen az összeszokottság hiánya miatt az ilyenkor elkerülhetetlen technikai hibákkal. Hazai oldalon a védőknek, illetve Steele kapusnak láthatóan kellően zavart okozott a labdát pulikutyaként hajkurászó Szoboszlai jelenléte, sajnos a jó munkáért járó jutalomfalat kétszer is csak centiken múlott. Nálunk Endo és Robertson volt az, akinek látványosan nem ízlett ez a magas intenzitás, ami különösen a skót számára nem túl jó hír, mivel az utóbbi időben egyre többször kap kisebb-nagyobb visszacsatolást a karrierje zenitjének távolodásáról. Ezen kívül egy-egy nagyobb helyzet és azt követő védés borzolta a kedélyeket az első játékrészben.

Szünetben a két mester megegyezhetett, hogy nem volt ez rossz, de most már kapjanak is valamit a nézők a pénzükért és bedobták a gyeplőt a lovak közé. Először Gakpo mutatott be egy tíz pontos Coutinho/inverz Robben (kinek melyik tetszik) gyakorlatot, majd pár perccel később Jaros szedte ki földöntúli bravúrral Adingra fejesét.

Sokadjára visszanézve is kamillázok, hogy ezt meg hogy a francba szedte ki…

A hatvanadik perc környékétől, ahogy az várható volt, tervezetten egyre többen szivárogtak be a pályára azok közül, akikre szombaton főszerep vár. És itt jött el az a pillanat is, amikor mérleget kellett vonnunk a fiunk teljesítményéről is. Nekem megmondom, őszintén, baromira tetszett ez a páros fel-alá futkorászós gyakorlat, amit Curtissel műveltek, és főleg Szoboszlain éreztem, hogy éli és érti is ezt a fajta szerepkört. Pont a második félidő tizedik perce körül kezdett el motoszkálni valahol kisagy tájékon, hogy kilences pozícióból ezt a fajta munkamennyiséget, lendületet valahol már láttam korábban és tényleg már csak egy gól vagy zseniális gólpassz választja el a kurvajó teljesítménytől. Aztán a 62. percben kihagyott ziccer végképp és megkérdőjelezhetetlenül felfedte a rejtélyt, ki is volt az álarcos énekes valójában:

Cody úgy tűnik szeret segíteni az elszontyolodott csapattársakon, és megmutatta legényünknek, hogy is kell ezt csinálni, bütyökkel izomból a rövidbe. Amikor már majdnem elhittük, hogy ezt a meccset is lehozzuk kényelmesen, bealvósan, jött az egyéni hiba, most épp Quansah részéről, és máris csak egy volt közte. Aztán pár perc múlva megint kettő, mivel Diaz egy kavarodás után megtalálta a rést a pajzson. Ééés hogy ne érjen véget a móka, kacagás, illetve csak legyen egy kis körömrágás a hosszabbításra, Lamptey majdnem életerős lövése csóri Jarellünkön megpattanva bevánszorgott a kapuba.

Az utolsó pillanatos dráma – ahogy idén szerencsére már kezdjük megszokni – ismét elmaradt, így csapatunk megérdemelten jutott a negyeddöntőbe, ahol korábbi kedvenc játékos beszállítónkhoz, a Southampton csapatához látogatunk, ahol a decemberi daráló kellős közepén a maihoz hasonló erősségű A-B kerettel már az angol labdarúgás féregnyúlványát (szigorúan az idióta bírói karral holtersenyben), az oda-visszavágós elődöntőket célozhatjuk meg.

Ahogy a bejegyzés elején már utaltam rá, a két mesterrel egyetemben én is a szombati mérkőzés előszeleként tekintettem a tegnapi találkozóra, így át is térhetünk a beharangozóra, vagyis mire számíthatunk a Brightontól a bajnoki találkozón?

Röviden: ugyanerre.

Bővebben: ugyanerre, annyi különbséggel, hogy náluk Mitoma, Welbeck és Rutter fogja tesztelni a védelmünk stressztűrő képességét, míg mi esetleges labdaszerzés után Salah és Nunez vezérletével mehetünk a rendezetlen védelmükre. A tegnapi cserék és nemcserék fényében én valami ilyesmi kezdőre számítok szombaton: Kelleher – Trent, Konaté, Virgil, Tsimikas – Gravenberch, MacAllister, Szoboszlai – Salah, Nunez, Gakpo. Két dolog tűnhet fel a kezdő láttán. Az egyik Dominik kezdetése, akinek a labda elleni játéka továbbra is elengedhetetlen a csapat működése szempontjából, akármennyire nem jön neki össze labdával a kapu előtt szinte semmi. A másik pedig – és ezzel lehet, nagyon merészet húzok, hogy Chiesa megint majdnem felépül.

Liverpool – Brighton
2024.11.02 szombat 16:00
Spíler 1

Zárszóként szeretném megköszönni a Szaunától az utóvizsga lehetőséget, gyermekeimnek, hogy hagyták apjukat végignézni a meccset, illetve kenyéradó gazdáimnak és üzleti partnereimnek, hogy egy viszonylagosan csendes csütörtöki nappal ajándékoztak meg, annak érdekében, hogy ez a poszt elkészülhessen.

T.