A Kristály Palota bevételének igaz története…

Eredeti vendégposztolónkkal kicsit félrecsúszott a kommunikáció, de Lucas Leiva módjára megérkezett egy lelkes becsúszó szereléssel Bálint, fogadjátok szeretettel a haditudósítását!

„Kedves Ványa Vágyakovics elvtárs!
Tisztelettel elküldöm önnek a Téli Kristály Palota ostromának és bevételének hiteles és részletes történetét.

A Palota ostroma nem várhatott tovább, mivel kalendáriumunk telis-tele tervezett és nem tervezett csatákkal, ezért a talján hadak ledarálása után a vezérkar erőltetett menetben, az optimális felkészülési időt kénytelen–kelletlen figyelmen kívül hagyva, vezényelte csapatainkat a palota ostromára a 2024-es esztendő október havának ötödik napján. A csatát korán kellett kezdeni megfáradt hadainknak, hogy még a korai sötétedés előtt dűlőre juthassunk. A korai támadás – ahogy Szoboszlovics tüzér szakaszvezető nemrégiben megjegyezte „reggel van még” – szerencsére nem látszott meg hadainkon. A felcsapó tűzlángok között felsorakozott vörös seregünk álcázásképen fehér gúnyába bújt és ez, valamint az újszerű jelzések a gúnyákon inkább az ellenséget zavarták össze.
Vezérünk Arnévics Slotovics lelkesítő beszédet tartott csapatainknak a csata előtt:

Ugyan az ellenfél egy félelmetes támadást vezetett már a csata legelején, de Nketiah a „fekete démon” a nemzetközi hadibírók szerint átlépte a demarkációs vonalat és emiatt büntetésképpen hátrazavarták őt is és a kékek seregeit is.
Szinte rögtön ezután az internacionalista csapataink lendültek támadásba és a bal szárnyon Gakpovics kapitány átkaroló akciója után Diogovics Jotacs vezércselezredes nagyszerűen vette be a palota kapuját. Ezzel igazából el is döntve a csata kimenetelét, mert bár a csata folyamán tovább gyűrték a csapatok egymást, a küzdelem egyre inkább lövészárok harc jelleget vett fel.
A lövészárok harc folyamán csapataink magabiztosan uralták a centrumot és szokás szerint Ryan közlegény tüntette ki magát leginkább ezekben a harcokban. Félelmet nem ismerően száguldott összecsapástól összecsapásig és ha esély kínálkozott akkor a támadások elindításában is aktívan segédkezett.
Az ellen ugyan vitézül próbálkozott, de Virgilovics főkapitány és Alics portás az összes próbálkozást visszaverte.
A végén volt még pár próbálkozás a nehéztüzérséggel, de Szoboszlovics tüzér szakaszvezető és a kékek is pontatlanul lőttek és ezek a próbálkozások már nem voltak többek, mint üres puffogtatás.
Sajnos csapataink fáradva egyre nagyobb veszteséget voltak kénytelen elszenvedni. A csata derekán Maccarovics őrvezető volt kénytelen kiszállni, majd később Alics portás sem tudta folytatni a küzdelmet. Szerencsére a tartalékok is Vitézslavul helyt álltak ezért tartani tudtuk a megszerzett pozíciónkat.
Az ellennek még volt pár elszórt lövése, de ők is belefáradtak a sárdagasztásba és végül beletörődtek a vereségbe és megadták magukat.
Így történt a palota bevétele.

Tisztelettel,
Nazdarovjevics Balintovics
Helyettes Írnok