ვინ a ყაბაყი az a (Mamardash)Vili?
Azaz „Ki a tököm az a Vili?” poszttal vagyok veletek egészen hajnalig. No, kisbarátaim, kedvenc olvasótáborom, örömmel jelentem, bemuthatatom Giorgio Vilikét (a jövőben így hivatkozok rá, a tökömnek se van kedve belegabalyodni a nevébe). Bár papíron 1 év múlva csatlakozik hozzánk, maga az átigazolás, az Allison utódkérdés és az ezzel kapcsolatos miértek engem is felcsigáztak. Kezdjünk a szubjektív miértekkel, majd ismerkedjünk meg jövőbeni hálóőrünkkel, statisztikázzunk a konyhában.
A MIÉRT? elméletei:
Kezdjük azokkal a dolgokkal, amiket már tudunk. Az már eldőlt, hogy 30 millió euróért és 4 millió euró bónuszért igazoltuk. A mértékadó transfermarkt piaci árához képest áron alul.
De marad 1 évet kölcsönben és Liverpoolban egyelőre marad Allison és Kelleher. Amíg ők nem mennek sehova, neki csapatot és játékperceket fogunk keresni. Feltehetjük a jogos és igazságos kérdést:
„Mi a heregolyóribizlinek kellett Vilike játékjogát most megvenni?”
Erre nekem vannak megalapozott, konyhafilozofikus fotelszurkolói elméleteim, 2 mintából kiindulva a sportvilágban.
Az első mintát nem nehéz kitalálni.
Igen…te is tudod kikre gondolok. Szívedben már érzed az elemi vágyat, hogy leírjam végre….
Természetesen a Green Bay Packersre gondolok. (Dömdödöm)
Tény, hogy egy más sport, de az irányító és kapusposzt sportfilozófiai szempontból egy fontos tényezőben közös.
- Egy állandó, oszlopos tag vezeti a csapatot, viszi a játékával őket előre.
Kitalálni, hogy ki a kezdő fontos momentum a csapat életében. Green Bayben pedig a legendás irányítójuk, Aaron Rodgers MVP teljesítménye után, Super Bowl remények közepette a draft során erősíthették volna a védelmet, szerezhettek volna egy elkapót és úgy gondolkodhattak volna a jelenben. Nem így tettek.
A General Manager és a tulaj ravasz volt, és hitt a Green Bay tradició erejében, a veterán irányítójuk mögé azonnal draftolta Jordan Love-ot az első körben (eredetileg második-harmadik körös irányítónak mértek a piacon, szóval ez az akkori jelenben óriási bustnak számított, egy Packers szurkoló reprezentálta az ilyenkor szokásos szurkolói narratívát)
Mára azonban bevált a dolog, Jordan Love vezette idén a csapatot és az első teljes évében a vállára vette a csapatot az idény végére.
Még egy playoff győzelmet is bezsebelt, egy totál váratlan módon söpörték ki a Dallas Cowboyst 48-16-ra (Amúgy ilyen eredmény relatíve ritkán van, igaz több védelmi Touchdownt és futó touchdownt is szerzett a csapat, Love ígyis ki vette a részét a meccsből)
És nem az akkori potenciálja miatt vették meg. Nem is az irányítóban vetett hit miatt mentek rá a draftra. A jövőjüket ők az edzői sémájukra építették, amibe a draftolt irányító belepasszol. Megmérték milyen tanulékony, hogy szívja magába a futballelméletet és a támadósémákat (mindig is értékeltem a scoutok ilyen jellegű leleményességét, ez az igazi Moneyball, mint a filmben). És kinevelték belőle azt a támadószellemet, azt az elképzelést, amit anno a főedzőjük sikerre vitt még a veterán irányító kezei alatt.
A kiemelt rész az, amit ebből nekünk érdemes kinyerni. Vilikémnek van dolga, hogy megszokja a rendszerünket, főleg passzolásban gyenge. De egyrészt Allisonban kiteljesedik, milyen típusú kapust keresünk és az új modern félőrült kapusedzőnkkel együtt effektíven ki tudjuk nevelni az utódját. Aki nem ismerné Ottét, elég veretes névsor tartozik a nevéhez: Pope, Sommer, jelenleg Allison mind voltak a kezei alatt, feltehetőleg érti a dolgát, ezt ebben a 3 évben ki fogjuk deríteni.
Jó hír, hogy a Packerssel ellentétben mi rendesen lekommunikáltuk a dolgot, Allison éli a tervet és én élem Allisont (jobban fogok könnyezni a távozásakor, mint amikor Klopp elment, ide lőjetek). Úgyhogy az egyetlen ember, akitől fáj a szívem, az Kelleher mackó, akinek 2026-ban már valszeg nem itt, hanem máshol terem babér. De addig is tudja tovább emelni a reputációját, kinéz neki egy erős PL csapatban a kezdő átvétele, azt mondom meg is érdemli, így méltó mód búcsúzik.
Szóval ennyi lenne a poszt egyelőre, köszi a megtisztelő figyelmedet…
Egy normális embernél, aki csak egy pici betekintést akart csupán. Nem nálam. (Akkor itt közlöm, ha már idáig eljutottál: a mű 8 oldal főszöveg wordben, 12 ezer karakter, ha lefeküdnél, feküdj le nyugodtan, reggeli fél órás kávé-cigihez és azt az követő barnamackóhoz tökéletes műremek lesz. Addig is jóéjszakát.)
Egy másik futballtörténelmi momentumot ismertetnék, egy messzi-messzi galaktikus birodalomból. Egy olyanéból, aminek az átigazolási mintázatai sokmindenben hajaznak a miénkre.
Szóval, volt régen, réges-régen, mikor még Emre Can sem RCB volt Brendan Rodgers elképzelései alatt. Szóval igen régen… volt egy Chelsea: az a Chelsea, aki még az orosz Monopolypénzekből táplálkozott és ezt igyekezett okosan befektetni. Szóval, a monopolypénzt leszámítva kurvára nem az, ami ma. Az a Chelsea, ami még a Guardiola halálcsillag előtt volt a halálcsillag (konkrétan a Fonaton is így hivatkoztak rá még a Jaccuziban).
Abra Papa átigazolási mintájában volt 2010 és 2022 között két eléggé egyszerű szempont, ami valahogy így nézett ki:
- Értékesíti az ifiket, tökmindegy, hogy az Kevin De Bruyne vagy Sturridge
- Belőlük befolyt pénzből szerez meg azonnali kész sztárokat és épít bajnokcsapatot
Ebben a két tényezőben fogalmazhatunk úgy, hogy kezdünk „ElChelseasedni” Bocs, tudom feljött nálam is a hányás a gondolattól, de következők az érveim:
A Brentford tulajdonképpen úgy happolja el a tehetségeinket, mint mi a Southamptont. És mennek a többiek is kölcsönbe szépen, keresik a játékperceket, hogy aztán a végén futballromantikus drukkermedvéim szívét sósavba mártsa Hughes és eladja végül Bajceticet, Doakot is. Fene azt a kegyetlen szívét.
De közben, ha egy pillanyatni optimizmusra adjuk a fejünket, már csak a sztárok megszerzése és a bajnokcsapat felépítése hiányzik a projekthez. A pohár félig tele.
Visszakanyarodva Vilihez, mit ad isten, pont a Chelsea az a csapat, aki akkoriban hasonlóan kezelte a kapus utódlás kérdéskört.
Thibaout Courtouis 2014-ben kapta meg a kezdőt Petr Cechtől (meg Schwarztól, aki a Gerrard elcsúszós meccsen kivédte a szemünket). Más helyzet volt, mert Cech már akkor is öreg volt, amikor fiatal volt, de érződött, hogy nem bírja már úgy a terhelést.
Amúgy 2011-ben 4 millióért vették a Genktől, kölcsönbe adták az Atleticonak, lejátszott a matracosoknál egy BL döntőt és bajnok lett velük, szóval egész jó tapasztalatokat gyűjtött. A Chelseaben Mourinho és Conte alatt bajnok lett…majd végül 35 millióért adták vissza Madrid fehérebb felének, főleg a családja miatt, ahol meg ismét sikert-sikerre halmoz.
Jelenleg persze csak nedves álmunkban vágyunk egy fele olyan jó karrierre, amit Tibó felépített, Vilikémnek ehhez egyáltalán játszania is kéne nálunk. Mindenesetre, maga a minta adott, most újra itt van előttünk, hozzájuk hasonlóan megvettük a jövőképünket, az idei EB és a tavalyi év egyik legnagyobb kapustehetségét.
Kezdőkapusok mostanában cirka 60-80 millió között mennek, lásd Kepa, Onana, Chelseas Mendy, Allison, Ederson stb. Ehhez mérten a 30 millió euró nem sok a jövőkép felépítésre.
Azt hittétek túl vagytok a nehezén, a Chelsea storylinenál már rosszabb nem lehet. Ez tévedés véreim, most jön a neheze: beleviszlek titeket az advanced goalkeeping statisztikai adatok mély és komplikált rejtelmeibe. Szociológus hallgatóként statisztikát tanulni nekem olyan volt, mintha Excel és SPSS programokkal kértek volna meg fát vágni, szóval feltételezhetőek tévedések, rossz megfogalmazások. De a mértékadó FBREF lesz segítségemre, és „az első alkalmon mindenkinek nehéz, azért próbáljuk meg”
/MC Hanyagságom 2017-es Fishing on Orfűn egy idegen sátorban/
Szóval, vágjunk bele. Egy új posztban, jövőhéten, addig is szevasztok….
POV: You’ve been Mamardashvillied/Mamardashvilikézve lettél. Ha lenne hangja ennek a képnek, most épp nagyban énekelné, hogy „Never gonna give you up, never gonna let you down…”
Statisztikai adatok, konyhai elemzés:
És igen kis és nagykomáim, ez az elemzés tényleg egy konyhában készült, egy éjféli Pasta alla griciat robbantottam mellé, annyira minőségi lett mindkettő, mint nagymamáink 4 fogásos ebédmenüje, amit csak úgy összedobott vasárnap hajnali 5 és 11 óra között.
Szóval, adott itt nekem egy mátrix a top5 liga 110 kapusáról, cserekapusokkal és kezdőkapusokkal egyaránt, tele finom adatokkal, ezeket saját értelmezésemben adom vissza, de lentebb csatolom az fbref mintáját utánanézésre minden érdeklődnek. Minden tévedésemért tett reklamációt, észrevételt, építő jellegű lebaszást szívesen elfogadok.
Kezdjük a legfontosabb és legpozitívabb összetevővel. A kapusok sójával:
VÉDÉS:
Néhány fogalmi lépcsőt meg kell ugrani az értelmezéshez: adott a PSxG (Post-shot xG), azaz a bekapott lövés után várható kapott gólok száma.
Vagyis azt kívánja mérni, mekkora a várható gólszám (xG) ahhoz képest, hogy milyen valószínűséggel véd a kapus egy lövést.
A nyers statisztika szerint a lövések számához, minőségéhez mérten Fekete Giorgionál ez 49.0, vagyis ennyi gólt kaphatott volna átlagosan.. Ami magát a kapus teljesítményt méri, az az ebből mért PSxG +/-.
Ami már egy korrelációs indexet mutat, összeveti azt, hogy a kapus ehhez képest mennyi gólt kapott és PSxG-hez képest mennyit kellett volna kapnia. Pozitív érték a kapus szerencséjét és vagy teljesítményét méri, azt, mennyire képes kivédeni a gólhelyzetet. Hogyha itt a totál origóhoz, 0 közelítő értéket kapna Billykém, akkor védene ő átlagosan, és a kiszámolt kapott góljainak száma, meg a kiszámolt várható kapott góljainak száma (PSxG) közel azonos lenne. Minél pozitívabb és magasabb ez az érték, annál inkább kiemelkedő teljesítményt nyújt egy kapus. A negatív meg innentől kezdve adja magát, szerencsére nekünk ezzel nem kell foglalkozni.
Ebben emelkedek ki Vili barátunk, 3. legjobb teljesítményt nyújtja a világon a statisztikák szerint, maga mögött hagyva egész sok tehetséges játékost. Egyébként van itt minta Allisonról is, meg Kelleherről, ők amúgy picivel az átlag alatt teljesítenek ebben a vizsgálatban (ha a tavalyi szezont vizsgáljuk és értelmezzük). És egyébként itt átlag alatt teljesíteni egyáltalán nem szégyen, az viszont, ha valaki ennyire felülteljesít, az nagyon sok jót ígér.
Jót is tesz ez az alapvető mutatóinak, mert amikor még azt láttam, hogy 41 gólt kapott idén, kicsit felkaptam a fejem. Aztán megnéztem, milyen védései vannak és emberek. Valenciában nem tudom milyen lyukas sajtot rajzolnak fel félidőben védelemnek, de a csávó mögül néha nyugodtan ki lehet radírozni a hátvédsort.
Mellékelek egy ilyen összefoglalót a La-liga hivatalos youtube oldaláról, ha valamit, ezt érdemes megnézni. Már csak azért is, mert a védéseiből látjuk, mire számíthatunk látvány szempontjából. Meg kijön pár dolog, amit ez a stat nem mutat meg, milyen jól kerül pozicióba a csávó, milyen gecijók a reflexei és amúgy mekkora egy cula állat.
Jár a keksz Dzsordzsinak, kap ebben a fejezetben egy ötöst az ellenőrzőbe.
És adok neki mégegyet, csak ezért a képért, tudom, kezdek kicsit a kedvencemmé válni, dehát nézd meg milyen jól nevelt gyerek:
Most, hogy a fényesebb oldaláról bemutattam új kapusunkat, jöjjön a feketeleves
Passzolás:
No, itt már nagyon komoly tojáshéjakon lépkedünk, mert sokan itt törnek pálcát Mamardashvilin a passzai miatt, de nézzük csak a számokat :
671 hosszú passzból (40 yardnál hosszab passzkísérletből, kirúgásokat is beleszámítva) 185 sikeres, ezzel az aránnyal az 5 nagy liga 110 kapusából a 7. legrosszabb teljesítményt nyújtotta (másként a 110 kapusból ő a 103.) Na ez elég rossz hír, nézzük tovább.
Kirúgás nélküli hosszúpasszok tekintetében már jobb a szituáció, itt 4.helyet foglal el ifjú titánunk 57%os passzpontosággal (Alissoné 14,1%). De, amíg Alisson inkább részt vesz a rövidpasszos játékban, addig Vili más szisztémában palérozodott. A passzai nagy része hosszúpasszok, ez kijön az AvGLen, azaz a passzainak átlaghosszból. Konkrétan duplaannyi, mint Allisoné.
És ez önmagában nem lenne baj, itt az arányok, negatív eredmények nehezen értelmezhetőek (Allison hosszú passzai 14%-osak, miahekk?), tényleg csak az átlagot emelném ki.
Ugyanis ilyen jellegű indiferrencia leginkább azzal magyarázható, hogy a Valencia hozzánk képest stílusidegen focát játszik kapusposzton. Amit eddig is tudtunk, de én speciel nem gondoltam, hogy ekkora kontraszt van a két csapat között. És ez elég kellemetlen, mert hát egyem a csücskét, csak idement vissza playálni. Ergó, ha végre ideér hozzánk játszani, kéne neki még olyan kb. 2 év fejlődési idő ideálisan. Ez egy 3-as alá az ellenőrzőbe, felzárkóztatásra szorul. Szigorúbb értékelő már 2-est, vagy kettes fölét adott volna. Na de, összegezzünk.
Összegzés:
Rossz hír után közlöm a jót. Ez a 2 év fejlődési idő jövő évtől pont annyi, míg Allison kifutja a szerződését. Kelleher szerződése pedig 2026-ban jár le, ő tőle sajnos el kell búcsúzni jövőre mindenképpen.
Ezt leszámítva le lehet nyugodni véreim, ez az út eléggé ki van kövezve, tálcán hever előttünk egy igen konkrét, tiszta terv, hogyan kéne Giorgio Mamardashvili játékát a miénkhez implementálni. Mire Liverpool kompatibilis kapus lehet belőle, pont 26 éves lesz, legjobb korban érhet be és ha csak 3-4 évig olyan teljesítményt húz le, mint Allison, már megérte erre 30 milliót fektetni. Nem jinxelem el, járja szépen az útját egyelőre Valenciában. (Ne merjen megsérülni). Meglátjuk ki lesz belőle, de a terv, amin elindítottunk, az nekem nagyon sok optimizmusra ad okot. Pesszimista emberek meg úgyis azt látnak bele, amit szeretnének.
Mivel Chiesa már orvosin próbál nem megbukni (én sok sikert kívánok hozzá) és utána én már nem várok mást, a „Kicsoda Xy?” posztenciklopédiám a végéhez ért egyelőre. Kivéve, ha jön egy kósza deadlány napos Pierro Hincapié bejelentés, akkor azonnal bemutatom, ő kicsoda.
Legközelebb a „Milyen volt a Manchester United meccs?” posztomnál találkozunk. Addig is, köszönöm annak a pár embernek, aki becsülettel végigolvasott. Pusszantás nektek.
Felhasznált statisztikai fejsze nyele:
https://fbref.com/en/comps/Big5/2023-2024/keepersadv/players/2023-2024-Big-5-European-Leagues-Stats
